Kamarás István
Bevezetés az embertanba
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
I. Szemben önmagunkkal
I. "Ilyen állat nincs is" (állat és ember)
II. Két lábon járó szárnyatlan angyalok (test és lélek)
III. Érezzük magunkat (ösztönök, érzések, érzelmek)
IV. Vagyunk, tehát gondolkodunk (agy, észlelés, gondolkodás, tanulás, tudás, bölcsesség)
V. Egyes szám első személy vagyunk (akarat, szellem, intuíció, lelkiismeret, individualitás, személyiség, identitás, jellem)
VI. Meddig vagyunk kicsik, mettől vagyunk nagyok (gyermekség, felnőttség, öregség, érett személyiség)
II. KÖZÖS NEVEZŐINK
VII. Értünk a szóból (kommunikáció)
VIII. Társaink tükrében (hogyan kapcsolódunk?)
IX. Ketten eggyé (nemiség, szerelem, házasság)
X. Hová tartozunk? (szerepek, család, barátság, közösség, társadalom, nemzet)
XI. Mit művelünk? (kultúra, intézmények, szellemi élet, tudomány, művelődés)
XII. Mivel foglalkozunk? (munka, gazdaság)
XIII. Egyenlők, egyenlőbbek, legegyenlőbbek (rétegződés, hatalom, egyenlőség-egyenlőtlenség, jog)
XIV. Jólét és jól-lét (életmód, életszínvonal, életminőség)
XV Térképeink (értékrend, világkép, világnézet)
XVI. Iránytűink (bűn, erény, moralitás, erkölcs)
III. Az ÁTLÉPŐ EMBER
XVII. "Honnan-hová"-lények vagyunk (történetiség, idő, jövő, hagyomány, fejlődés)
XVIII. Holdfivérünk, napnővérünk, földanyánk (ember és természet)
XIX. Átléphető határaink (meghatározottság, szabadság)
XX. Kérdőjelek vagyunk (megismerés, tudás, tudomány, szemlélődés)
XXI. Amikor rendben vagyunk (rend, béke, élet, szenvedés)
XXII. "Lesz még egyszer ünnep e világon" (remény, boldogság, öröm)
XXIII. Nem ér a nevem! (játék, humor, szórakozás, ünnep)
XXIV. Amikor a csúnya is szép (szépség, harmónia, művészet)
XXV. "Születek meghalni, meghalok születni" (halál, örökkévalóság)
XXVI. "Egy különös úr vendége voltam" (hit, istenhit, vallás)
XXVII. Kivel, mivel vagyunk egységben? (szeretet)
XXVIII. Hetedikek vagyunk (az ember mint teljesség, összegezés)
Fülszöveg
Emberek beszélgetnek az emberről (...). A társaság összetétele a meglepő: civilizált ember és bennszülött, munkásember, parasztasszony, pszichológus, filozófus, teológus - és mindegyikből szigorúan csak egyetlen. (...). Mindegyik a magáét fújja a különböző, az emberrel kapcsolatos megközelítések során, eszmecseréikre meglehetősen sok idő áll a rendelkezésükre. (...) Hihetetlen szorgalom, olvasottság, tájékozottság, stílusérzék szükségeltetett ennek a könyvnek a megírásához. (...) Szerencsés, ám szükségszerű, elkerülhetetlen találkozás a pedagógiával. (...) A szerző nem vágja hanyatt magát semmiféle tekintély előtt. Fölötte áll. Ki mer mondatni olyan téziseket, mint az, hogy a boldog gyermekkor - ámítás.
Hajdu Péter
Forrás: https://moly.hu