---

Tartalom

Ábrajegyzék

BEVEZETÉS
A XIX. és XX: század bölcseleti rendszerei
A hegeli bölcseleti rendszert bíráló és folytató gondolkodók
Alárendelő és mellérendelő szemléleti mód a filozófiában

1. AZ EMBER
1.1. A Lélek
1.1.1. Az Élet
1.1.2. Az Anyag
1.1.3. Az Egyed
1.2. A Test
1.2.1. A tudat
1.2.2. Az Agy
1.2.3. Az Egyén
1.3. A Személy
1.3.1. A Személyiség
1.3.2. Az Egyéniség
1.3.3. A cselekvő személy

2. A TÁRSADALOM
2.1. A Műveltség
2.1.1. Az Eszme
2.1.2. A Hit
2.1.3. A Vallás
2.1.3. 1. Természetvallások
2.1.3. 2. Lélekvallások
2.1.3. 3. Lélek- és istenhívő vallások
2.1.3. 4. Istenhívő vallások
2.1.3. 5. Nem istenhívő vallások
2.2. A Társadalmi lét
2.2.1. Az Erkölcs
2.2.2. A Társadalmi egységek
2.2.3. A Társadalmi élet
2.3. Az Élő társadalom
2.3.1. Az Értelmiség
2.3.2. A Gazdaság
2.3.3. A Politika

3. AZ EMBERISÉG
3.1. Társadalmi elméletek
3.2. Társadalmi alakzatok
3.3. Történelem

ZÁRÓ GONDOLATOK
Szellemi Önkormányzatok
  A szellemi önkormányzatok feladata
  A szellemi önkormányzatok fölépítése és működtetése
Tennivalók
Esetleges következmények

KEVÉSBÉ ISMERT, VAGY ÚJ SZAVAK ÉS FOGALMAK MAGYARÁZATA
TÁRGYMUTATÓ

IRODALOMJEGYZÉK
Idézett irodalom
Felhasznált de nem idézett irodalom

FÜGGELÉK
1) Ugyanolyan-e a társadalom és az ember természete?
2) Földi egyenrangúság és/vagy égi alárendelés?
  A mellérendelő és az alárendelő szemlélet jellegzetességei és következményei
  A gondolkodó ember korszaka
  Az öntözéses kultúrájú, szervezett társadalom létrejötte
  A 'vízözön' és következményei
  Termékenység tisztelet és lélekismeret
  Teremtő égi istenek
  Isteni földi királyok
  Adott világ, örök lélek
  Tanulságok
3) Van e- a megismerés módszertanának stratégiája?
  Szubsztancia: lét és nemlét határán
  A megismerés módszertanának stratégiája
4) Van-e híd természet és értelem között?
5) Morális technika vagy liberális evolúció?
  Az emberi megkülönböztetések
  Az embervilág
  Erkölcs és szabadság
  Összefoglalás
6) Áthághatók-e a tudományos divatok, módszertani karámok?
7) Melyek az előttünk álló tudományos kihívások?
8) Társasélettan: az emberi magatartás a biológiai tudomány szempontjából
  A modern tudományok egyetemes érvénye
  Az állati tanulás meghosszabbítása, a tudomány
  Naturalizált és szocializált ismeretelmélet
  A szociobiológia, vagy a társasélettan aktualitása
  A szociobiológia felé
  Evolúció és társasélettan
  A szociobiológia módszere
  Az adaptív hajlamok szerepe
  A személyes elégedettség szerepe
  Etológiai megalapozás
  Alrendszeri mechanizmusok integrációja, a gondolkodás
  Szerzett tulajdonságok átörökítése
  Etológiai magyarázat és predikció
  Tanulságok
9) Logika és érték: René Descartes eszméje az élet értelméről
  Az élet értelme: az igazság megismerése - a megismerés igazsága
  Lélek és ismeret, logika és érték párhuzamai
  Az élet célja: megismerés és etika
  Az élet célja: a bölcsesség
  Test és lélek, metafizika és etika paradoxonai
  Az élet értelme: a boldogság
10) A modern eszmék
  Korszakhatár a tudományban
  A nyelvi fordulat
  Világlátás váltás
  Modern szociológia
  Modern művészeti eszmék
  Elavult, százéves eszmék irányítanak bennünket
  Kognitív pszichológia
  Kognitív tudomány

---

Bevezetés

...

A dialektika, mint bölcseleti módszer valójában az objektív valóságot állandó mozgásban, változásban lévőnek tekinti. A hajdani görög bölcselő, Hérakleitosz úgy fogalmazta meg, hogy "nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni" - merthogy közben mind a folyó, mind magunk megváltoztunk. Önmagában a dialektika az ellentéteket nem tekinti kibékíthetetlennek, ebben a módszerben azok egymást kölcsönösen föltételezik, egységet alkotnak. Hérakleitosz éppen ezt tekintette a dolgokat alkotó és felfogható lényegnek. Ezzel szemben a hegeli dialektikában az ellentétek egymással állandó harcban állnak és harcukból jön létre az új minőség. A tézis-antitézis-szintézis hármasságban a szintézis valójában a tézis meghaladott állapota, és a helikális ábrázolásban a tézis fölött helyezkedik el. Ezt nevezik - helytelenül! - fejlődési spirálnak.

...

Maga a bölcseleti rendszerek szemléleti módja ez ideig nem került vizsgálat alá, mert egyöntetűen az alárendelő szemlélettel vizsgálták az objektív valóságot. Ez azt jelenti, hogy a jelenségeket olyan logikai vagy parancsnoki elvek szerint rendszerezték, ahol családfa jelleggel a rendszer elemei egymás fölé, ill. alá lettek sorolva. A fölöttes rend felelt meg a jelenség forrásának, vagy okának, az alattas, pedig a következménynek, vagy okozatnak. Az ok-okozati láncok így végső soron egyetlen ős-okhoz vezettek el, és ez az ős-ok szolgált a bölcseleti rendszer jellemzéséül, tudni illik, hogy tudatelvű vagy anyagelvű. Hogy a szellem az elsődleges és az anyagi világ a teremtett, vagy fordítva. Ez a kérdés ugyanis valójában eldönthetetlen, jobban mondva e kérdésfeltevés jogossága vitatható. Semmiféle tapasztalattal nem dönthető el ugyanis, hogy melyikük az elsődleges, hiszen mi valamennyien tudattal rendelkező lények az anyaginak érzékelt és szellemileg felfogott világ részei vagyunk, nem létezik független tapasztalat ebben a kérdésben, legfeljebb az emberek tapasztalatainak egyre teljesebb összegződése képzelhető el. Ezért csupán racionális érveléssel nyúlhatunk az alapkérdés mögé, azaz elé, ami végső soron aztán már hitkérdéssé degenerálódik, fokozódik le, mert nincs lehetőség racionális eldöntésére.

Mindenesetre ez az ellentételező megoldás az alapvető filozófiai kérdés meghatározásában azért nem dialektikus, mert az ellentétként szembenálló alapállást adottságként, eleve helytelenként mutatja be a sajátmagáé helyességével szemben. Az ellentmondattatásos megoldás viszont azért lehet valóban dialektikus, mert érveket szolgáltatva módosítja, kiegészíti, sőt megváltoztathatja álláspontját. Előbbi esetben érdekes, amint a társadalom tudományai természeti szükségszerűségekként állítják be az ellentétes álláspontokat, míg a természetfilozófia Szokráteszt megelőző változatában például az egyöntetű természetről szóló megállapításaikat az egyes filozófusok mások megállapításaival mint ellentmondókat vetik össze, s valóban azokat módosítva, azoknak ellentmondva, azokat továbbfejlesztve fejtik ki saját nézetüket. Így lesz az anaximandroszi határtalanból a dolgokat lehatároló-teremtő számokból az arché Püthagorásznál. Így fordul szembe Hérakleitosz nézetével a világ sokaságáról, állandó változásáról az eleáta filozófia a már őnála is szereplő lényegkiemelés abszolúttá tevésével, s lép tovább az eleáta üres tér nem-létén az atomizmus. S ha az első filozófusoknál még a természet véghetetlen erejű és mindenre képes (tele élettel, szellemekkel és istenekkel), minden mögött ott lévő egység, akkor világos, hogy csak megközelítése, a róla szóló elképzelés ellentmondható, javítható. Amikortól azonban a világ és minőségei keletkezéséhez szükségesnek tekintik a világon kívüli első szellemi mozgatót, maga a világ válik ennek hierarchikus alárendeltjévé. Nem lehet tehát semmilyen erről a szellemi-anyagi viszonyról és irányról más irányból közelítő, ennek ellentmondó megállapítást másként értékelni, mint amely a világ másként levéséből indult ki, mondjuk magából az anyagból származtatva az addig az anyagot is létrehozónak feltételezett első mozgatót.

Az alárendelő szemléleti mód a végső ok kérdésével egyetemben az alárendelő társadalmi viszonyok tükre. Ebben az egyes emberek és csoportjaik ún. 'uralmi' lánc részei, a tevékenységükben is felettes-beosztott kapcsolatokkal rendelkeznek, ahol a végső 'ok' vagy főnök, parancsnok, szellemi atya egy evilág feletti szellemiség, vagy pedig az evilági társadalmi hierarchia feje. A bölcseleti rendszerek alapállásától függ, hogy túllépnek-e a parancsnoki feladatkörrel a közvetlen társadalmi határon, vagy azon belül maradnak-e. Ebben a szemléleti módban kulcselem a hatalom, az uralkodás, az előírt viselkedés, a megkövetelt cselekvés és annak számonkérési mechanizmusa. Leegyszerűsítve a kérdést a társadalom a platóni állammodellhez közelíthet, aminek a zökkenőmentes működését a puszta rációra épülő uralkodás és az alárendelt dolgozók együttműködése jelenti, amely együttműködést a hatalom védelmére rendelt 'kiszolgáló', védő katonaság biztosítja. A rendszer szigorúan hierarchikus, és az uralom hiányában a társadalmat - eszerint - az anarchia jellemezné. Ez a felfogás hatja át a görög bölcselet ébredése óta az emberi bölcseleti rendszereket. Ezekben a 'rend' hatalom kérdése. A hatalom pedig felülről lefelé érvényesülő parancsok szerint működik. Az alsóbb rétegek a felsőbb parancsnak megfelelően dolgoznak, tevékenykednek, és a felfogás értelmében ez teremti meg az alsóbb dolgozó rétegek összehangolt cselekvését, ami a felsőbb réteg szellemi vezetését követve teremti meg a felsőbb réteg tudatos támogatását és biztosítja eltartását.

A természeti népek egy részénél még ma is - de a régészeti adatok tanúsága szerint az alárendelő társadalmi felfogással évezredekig párhuzamosan a földgolyó több területén, így a Kárpát-medencében is - más jellegű szemlélet mutatható ki. Ennek a lényege nem a központi akarat és az azt közvetítő parancs, hanem az emberi együttműködés. Az együtt működő társadalom szemléleti módja nem az alárendelő, hanem éppen annak az ellentéte, a mellérendelés. Ebben a szellemben az emberek, emberi csoportok tevékenységét nem a legfelsőbb szint döntését közvetítő parancslánc és annak végrehajtása, hanem a közös célnak megfelelő egyedi döntés és cselekvés jellemzi, ahol az egyes emberek, vagy csoportok a rájuk háruló feladatot önállóan, a közös cél érdekében végzik, és ha létezik vezetésük, az ezeket a részfeladatokat csupán összehangolja, de nem parancsszerűen hat a többiekre, hanem irányít. Ez a szemléleti mód az együtt cselekvők egyenértékűségén alapszik, és ezt vetítve ki az ismereteivel egyenértékű, azaz objektív valóságra, annak különböző módon megjelenő jelenségeit nem rendezi el szükségszerűen ok-okozati, vagy történeti lánccá, viszonyokká, hanem azonos valóság különböző megközelítési módjaként, esetleg egyenértékű, összetartozó jelenségeiként fogja fel. Ebben a szemléletben nem jön elő kötelezően egyetlen, a jelen valóságot meghatározó ős-ok, s a tudat és az anyag ugyan szerinte nem azonos, de nem is kibékíthetetlen, egymással harcban álló ellentét, azaz ellentmondás, hanem az objektív valóság két különböző megközelítési módjától függő két sajátság, illetve két sajátos terület. Viszont a kettő egy, azaz a kettő együtt jelenti a valóságot, egyik sem származik a másikból, egyikük sem teremtett a másik által, hanem ketten együtt - esetleg még számtalan más jelenséggel egyetemben - jelentik az önmagát folyton megnyilvánító ős-okot, azaz a létező valóságot.

...

Itt elég most csak annyit rögzítenünk tehát, hogy ezt a munkát következetesen a mellérendelés alapján fogalmaztuk meg, és ebben a bölcseleti rendszerek - hamis - alapkérdésére a válasz az, hogy a két vonatkozási alap egyenértékűen elsőrendű, azaz egyik sem származtatott a másikból, még akkor sem, ha a részletekbe bonyolódva, az egésztől elvonatkoztatva az elsődlegesség és a másodlagosság kérdése fölvethető. Éppen ezért az itt bemutatott fogalmak, jelenségek nem képviselnek ítéletet gerjesztő értéket sem, nem rendelhetjük azokat értékkategóriákba, még akkor sem, ha esetleg egyikre alapozva fejtjük ki a másikat, egymás után. Ez látszólag megfelel egy fejlődési láncnak, holott éppen azt kívánjuk bemutatni, hogy ez sokkal inkább szemlélethez kapcsolt logikai lánc, azaz fogalom kialakulása, semmint fejlődési lánc, ahogy Hegel azt tekinti. Ez matematikai értelemben véve nem-lineáris fogalomalkotás, ahol az eredmény, a függő változó megjelenik az okok, a független változók között. Az alárendelő szemléleti mód hierarchikus rendszere pedig matematikai értelemben véve lineáris, azaz a függő változó nem jelenik meg a független változók között. A logikai lánc pedig legkevésbé jelenti egy kitűzött cél felé való törekvést, ami egyébként a fejlődés kritériuma.

Ki fogjuk mutatni, hogy még az alárendelő szemlélet saját dialektikus módszerével sem lehet levezetni a neodarwinizmusból származó mai liberális társadalmi modellt, társadalmi élet kritériumait, és nem lehet igazolni a hegeli (platóni) államot, valamint az arra épülő globalizációs lépéseket, elképzeléseket. Nem lehet 'kitenyészteni' a felsőbbrendű emberfajt, a homo finanticust.

Induljunk el az alapoktól. Mindaz, ami a globális világmodellt jelenti, az élő világra vonatkozik, és az élő emberekre alapozódik. Építsük fel hát az embert az elemeiből. Vezessük le először azt a logikai láncot, amely az embert, mint élőlényt meghatározza. Alkalmazzuk az ember fogalmát arra a mechanizmusra, amiben megjelenik - és ez a társadalom - aminek eredményeképpen jutunk el az élő társadalomhoz, amit az emberiség fogalma határoz meg.

---