---

Tartalom

A forditó előszava
A könyvben idézett irók neve
A kasztiliai király szabadalomlevele
Manuel Mola atya, a Szt Domokos-rend tagjának és a madridi Atocha-templom hitszónokának birálata
Főtisztelendő Antonio Perez atyának, a Szt Benedek-rendnek Madridban levő Szt Márton-zárda apátjának birálata
Az aragoniai király szabadalomlevele
Dr. Miguel Beltran testvér, a Montesa-rend tagjának, Borriana Szt János perjelének és a király káplánjának birálata
A könyv ára
Ajánlás
Bevezetés

ELSŐ KÖNYV.
A betűknek elemeikre való felbontása

I. Fejezet. A kasztiliai nyelvben alkalmazott betűk latin betűk, melyeknek elnevezését a hagyomány módositotta
II. Fejezet. A latin betűket feltalálták-e és ha igen, mily módon történt e feltalálás?
III. Fejezet. Ha a latin betűk más betűk utánzatai, melyek lehetnek ez utóbbiak és mily mértékben utánoztattak ezek?
IV. Fejezet. Ha a latin betűk nem a héber betűk utánzatai, hanem a görögök által találtattak fel, ezek közöl ki találta fel és milyen nevet adtak azoknak?
V. Fejezet. Minden betűnek az a hang a neve, melyet megjelöl
VI. Fejezet. A hang elemzése
VII. Fejezet. Melyek az összetett betűk és mily szerepet játszanak ezek az olvasásnál?
VIII. Fejezet. A régi grammatikusoknak a betűkről irt magyarázata az egyszerű betűkre vonatkozik
IX. Fejezet. Hogyan osztották fel a betűket a régi grammatikusok és mely beosztás a legmegfelelőbb, hogy tanitásunk művészetét a legjobban megértessük?
X. Fejezet. Hogy a halló gyermekek az olvasást oly nehezen tanulják meg, annak az az oka, hogy a tanitásnál a betűk neveit használjuk
XI. Fejezet. A betűknek más elemzése, mely azok használatát megmagyarázza
XII. Fejezet. Hogyan értendő a betűk összetett neveinek egyszerűsitése. A száj állása az egyszerű betűk kiejtésénél. Az ok, melynélfogva a jelenlegi alakjukat adták, előnyben részesitve ezeket mások felett. A röviditések, melyeket az egyes betűk kifejeznek, továbbá a betűk számértéke a latin és spanyol nyelvben
XIII. Fejezet. A
XIV. Fejezet. B
XV. Fejezet. C
XVI. Fejezet. D
XVII. Fejezet. E
XVIII. Fejezet. F
XIX. Fejezet. G
XX. Fejezet. H
XXI. Fejezet. I
XXII. Fejezet. L
XXIII. Fejezet. M
XXIV. Fejezet. N
XXV. Fejezet. 0
XXVI. Fejezet. P
XXVII. Fejezet. Q
XXVIII. Fejezet. R
XXIX. Fejezet. S
XXX. Fejezet. T
XXXI. Fejezet. V (U)
XXXII. Fejezet. X
XXXIII. Fejezet. Y
XXXIV. Fejezet. Z
XXXV. Fejezet. Ç
XXXVI. Fejezet. Jota
XXXVII. Fejezet. N (N tildával)
XXXVIII. Fejezet. Mit kell az egyes betűkből elvenni, hogy egyszerű nevüket megkapjuk? Némely betű kiejtésének különféle módja

MÁSODIK KÖNYV.

I. Fejezet. A némaság okai: melyik a legkedvezőbb kor, melyben a némáknak beszédtanitása megkezdődjék?
II. Fejezet. A néma nem képes más módon beszélni tanulni, mint az e művészetben megjelölt módon
III. Fejezet. A betűkre a némákat jelek által kell megtanitani
IV. Fejezet. A J, Y, Z és a tilda újj-jele
V. Fejezet. Hogyan tanitsuk a némát a betű kiejtésére?
VI Fejezet. Mely állásban kell a néma szájának, nyelvének, fogainak és ajkainak lenni és mily mozgásokat kell e különféle szerveknek az egyes betűk létrehozásánál véghezvinni?
VII. Fejezet. Hogyan tanitsuk meg a némát a betűket összekötni?
VIII. Fejezet. A beszéd három részre bontható fel. E három rész felsorolása
IX. Fejezet. A "név" magyarázata; a nevek különböző fajtái és az a mód, amely szerint tanitandók
X. Fejezet A kötőszó magyarázata
XI. Fejezet. A szavak nemei a spanyol nyelvben
XII. Fejezet. A nevek neme; kivételek a szabály alól
XIII. Fejezet. Szabály, mely szerint a némát a nevek többes számára tanitjuk
XIV. Fejezet. Mi az ige és miről ismerjük meg?
XV. Fejezet. Hogyan értessük meg a némával az ige három idejét?
XVI. Fejezet. A "tomo" (veszek), "tomas" (veszel) igének ragozása és az e szerint ragozott igék jegyzéke
XVII. Fejezet. Azon igék jegyzéke, melyek úgy ragoztatnak, mint tomo, tomas
XVII. Fejezet. A doy, estoy és soy igék kivételek
XVIII. Fejezet. A como, comes ige ragozása és azok az igék, melyek hasonlókép ragoztatnak
XIX. Fejezet. A soy, eres (lenni) igéről
XX. Fejezet. Hogyan kell a némát a számolásra megtanitani?
XXI. Fejezet. Hogyan tanitsuk a némát az ellentétes fogalmakra?
XXII. Fejezet. Hogyan gyakoroljuk be a némával a beszélgetést?
XXIII Fejezet. Mily könyveket olvasson a néma kiművelődésére; vannak-e elég biztos szabályok arra nézve, hogy a néma megtanulhassa a beszédet az ajkak mozgásából megérteni?
Utasitás arra, hogy miként lehet e művészet idegen nemzetek hasznára

---

Bevezetés

Az idő, melynek a legrégibb kor óta tett felfedezéseket köszönjük, mely azokat kipróbálta és tökéletesbbitette, mindig foglalkoztatott kiváló embereket azzal, hogy kellő világitásba helyezzék ezen felfedezéseket, melyek az élet fenntartásához immár nélkülözhetetlenek. Bátran állithatjuk, hogy e találmányok a természet kiegészitő részét képezik, amennyiben a természet munkáját támogatják és javitják elannyira, hogy némely dolognak, mely a természettől fogva kezdetleges és formátlan, e felfedezések adták meg a valódi értékét. Ezért őseinknél a feltalálók különös kegyben álltak. Azoknak, kik az emberiséget valamely hasznos felfedezéssel gazdagitották, mindig biztositották a felfedezések tulajdonjogát. Életükben tisztelettel elhalmozva, haláluk után istenként imádva, az előnyök, melyeket életükben élveztek, utódaikra szálltak; nemcsak jutalomképen a jóért, melyet műveltek, hanem tanúbizonyságául annak, hogy a hála érzete sohasem szűnik meg. Mégis, dacára, hogy a becsvágyat ily módon mindig sarkalták; dacára, hogy mindjobban növekszik a szükség érzete feltalálni a természet fogyatékossága ellen gyógyszert, mégis bizonyos irányban nem tettek semmit; különösen a némaság ellen nem, mely fogyatkozás pedig a lélek megnyilatkozását meggátolja. A némákat mindig alsóbbrendű lényeknek tartották, mert embertársaikkal nem tudnak közlekedni és bennük csak a természet mostoháit látták, kik a legnagyobb szánalomra méltók ugyan, de kiknek alakjukon kivül más emberi tulajdonságuk nincs. És az ókor bölcsei, valamint az újabb kor nagy gondolkodói, dacára, hogy oly sok időt és oly sok munkát szenteltek arra, hogy módot találjanak szenvedéseink enyhitésére, nem kerestek, vagy legalább nem találtak gyógyitó irt erre a fogyatékosságra, mely oly általános és nem gyógyithatatlan. Mert e fogyatékosságot szorgalommal és egy tudományos eljárással meg lehet gyógyitani. Ez a tudományos eljárás oly biztos és alapos, hogy ezzel a némát nemcsak a beszédre lehet megtanitani, hanem az olvasásra, irásra, számolásra és egyáltalában mindenre, amire a halló-beszélőket meg lehet tanitani. Elegendő, ha az irás vagy az újj-ábécé útján intézünk hozzá kérdést és ő gondolatait oly tisztán és érthetően fogja kifejezni, hogy a hallás hiányát nem is fogjuk észrevenni. Ezt úgy érhetjük el, hogy megismertetjük a némát a beszédben használatos hangokkal és arra képesitjük őt, hogy ezeket kiejteni tudja. Nem szükséges, hogy e célból valamely titokzatos eljáráshoz folyamodjunk, hanem épen úgy, mint a hallóknál és beszélőknél tesszük, tudományos módszert kell követnünk, anélkül, hogy bántó eszközöket alkalmaznánk vagy torkát kinoznánk. E módszer egyszerű és könnyen keresztülvihető és igyekeztem azt, amennyire csak tehettem, világosan megmagyarázni, hogy általánossá válhassék és hasznát minél többen láthassák.

Hogy e munkára vállalkozzam, arra az a szeretet és ragaszkodás késztetett, mellyel a koronavezér családja iránt viseltetem. Őexcellenciájának egyik fivére e fogyatkozásban szenved, nem születése, hanem két éves kora óta. Anyja, a hercegnő, mindent elkövetett a baj gyógyitására, ügyes és tudós emberekkel tanácskozott és nem kimélt sem áldozatot, sem költséget, hogy ily magasállású úr gyógyulás nélkül ne maradjon. Miután meg voltam győződve, hogy az eredmény nem marad el, ha arra minden erőnkből törekszünk, mint a hercegi háznak hű és odaadó szolgája, kutatni kezdtem. A természetet vizsgáltam minden oldalról, mert meg voltam győződve, hogy valamely hiányzó érzék vagy tehetség a többi érzéknél vagy tehetségnél van felosztva. Ily irányban próbálkoztam, mig végre feltaláltam a kivánt utat, mely titkos és szűk egyrészt, de másrészt nagyon kényelmes és széles.

Abból a feltevésből indultam ki, hogy a hangok, melyeket használunk, oly egyszerűek, hogy elegendő, ha azokat megértetni akarjuk, egyszerűen kimondani. Másrészt a természet a némáktól nem tagadta meg az értelmet, sőt nagyobb megfigyelőképességgel ruházta fel, pótolni akarván őket a hallás hiányáért. Miután arra a meggyőződésre jutottam, hogy megtaláltam a betűk egyszerű neveit, szükségesnek találtam a betűkkel könyvem első részében foglalkozni. Ez annyival is fontosabb mert ez által nemcsak a némák tanitása lesz lehetővé, hanem halló gyermekek ez úton 10-12 nap alatt megtanulhatnak olvasni. Igyekeztem megállapitani a betűknek azt a nevét, melyet a betűk első feltalálói adtak és kikutatni az okokat, melyek őket szellemdús feltalálásukban vezérelték. Csodálatos felfedezés, melyről Juan de Barros, a hires történetiró azt mondja, hogy az inkább isteni eredetű, semmint emberi elmében fogamzott. És mennyivel inkább mondhatta volna még, ha láthatta volna, hogy mily hatást fog e könyv előidézni. Még nagyobbra becsülte volna, nem a betűket általában, hanem a latin betűket különösen, mert ezek az egyedüliek, melyek a betű elnevezést megérdemlik. Ezek előnye oly nagy, hogy nem átallom kimondani, hogy ezek érdemlik csak meg a természetes betű elnevezést. E természetes betűk segitségével tanulhat meg a néma beszélni, a többi betűk segitségével nem, mert ezek összetett nevei a megmagyarázásra és a megértésre nem alkalmasak. A mű végén még néhány megfigyelés található, mely újdonságánál fogva is érdeklődésre tarthat számol.

Ezután következik egy értekezés arról, miként lehet a titkos irást megtanulni, egy másik pedig megmutatja az útat, miként lehet nyolc nap alatt a görög olvasást megtanulni, mint a spanyolt, részletesen kimutatva a két nyelv betűi közt levő összefüggést.

Tudvalevő, hogy új dolgokat feltalálni nagyon nehéz és még nehezebb azokat a gyakorlati életbe átvinni. Munkám folyamán gyakran megesett, hogy nem ragaszkodtam szigorúan a szabályokhoz, melyeket felállitottam, de ez nem azt jelenti, hogy a szabályok nem pontosak, hanem azért van, mert rövidségre törekedtem, pedig tárgyam több kötetet is megtöltene. Az anyag oly nagy és oly általános természetű, hogy alig van tárgy, melyet némi haszonnal ne lehetne érinteni. Magam részéről megelégszem azzal, ha azt találják, hogy e mű közreadásával hasznos munkát végeztem és nagyobb szellemekre bizom, hogy a most még nem eléggé tisztázott eszméket világosabban leirják, hozzáfűzve mindazt, amit szükségesnek találnak.

Ajánlom e művemet Spanyolországnak, mely lakóhelyem és Aragoniának, mely szülőföldem. Csak azt kivánom, hogy az az általános jólétet szolgálja. Ha olvasóim valamelyike munkámat tökéletesitené, nagyon hálás lennék, mert ámbár azt tartják, hogy könnyebb valamit tökéletesbiteni, mint feltalálni, részemről ily tökéletesbitést a legnagyobb tiszteletreméltónak tartok.

Juan Pablo Bonet.

---