Jászberény története a kezdetektől a reformkorig
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTŐ
SZERKESZTŐ ELŐSZAVA
VÁROS ELŐTÖRTÉNETÉBŐL
Dávid Áron: Jászberény régészeti lelőhelyei az őskortól a népvándorláskorig
Prohászka Péter: Jászberény területe az avar- és honfoglalás korban régészeti emlékanyag tükrében
Langó Péter: Berény az Árpád-korban
Töröcsik István: A Kaukázustól a Kárpátokig
A LEHEL-KÜRT ÉS A KÖZÉPKORI BERÉNYSZÁLLÁS
Töröcsik István: A Jász települések kialakulásának időpontja
Langó Péter: A jászberényi Lehel-kürt
Kováts István: Az elefántcsont megmunkálása- és kereskedelme a középkorban
Töröcsik István: A középkori Berényszállás
A TÖRÖK HÓDOLTSÁG IDŐSZAKÁTÓL AZ ELADOTTSÁGIG
Kocsis Gyula: A város a török hódoltság idején (1526-1699)
Papp Izabella: Jászberény népessége a 17. század végén
A VÁROS A 18. SZÁZADTÓL A 19. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDÉIG
Besenyi Vendel: Jászberény redemptusai
Bagi Gábor: A Jászkunság központja az eladatás után (1702-1830)
FEJEZETEK A VÁROS IPAR-, MŰVELŐDÉS- ÉS JOGTÖRTÉNETÉBŐL
Ugry Bálint: Anton Erhardt Martinelli, Rabl Károly és a Jászkun kerületek székháza
Szikszai Mihály: Régi idők malmai Jászberényben
Wirth Lajos: A gimnázium első tudós tanárai
Lovas Lajos: Paráználkodók, istenkáromlók és egyéb bűnelkövetők
Bató Edit: A Nagyboldogasszony templom kriptájának lelete
A VÁROS TÖRTÉNETÉNEK KRONOLÓGIÁJA IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS - Összeállította: Szabó Jánosné
A VÁROS TÖRTÉNETÉNEK DIGITÁLIS MÓDON ELÉRHETŐ FORRÁSAI ÉS FELDOLGOZÁSAI - Források és feldolgozások, a szerzők anyagaiból összeállította: Gulyás Erzsébet
FORRÁS ÉS IRODALOMJEGYZÉK - A város történetének digitálisan elérhető forrás és feldolgozásai. Összeállította: Pethő László
Előszó
Nemes Jász Beriny Várossa - olvashatja a figyelmes szemlélő a címlapon. E megnevezés megkülönböztetett helyre kerülése egyáltalán nem véletlen, mivel a várost eképpen dátumozták az 1699-től vezetett városi tanácsülések jegyzőkönyvei. A több mint 200 éve rögzített, borítón szereplő további szövegek és nevek a levéltárban megőrzött feljegyzésekben maradtak ránk. Ugyanúgy, mint a valamivel későbbi, az ugyanitt megjelenő a várost ábrázoló metszet, amely a jászberényi szűcsök díszes, 1816-ban megrajzolt mesterleveléről való.
Az olvasó kezében levő könyv az 1993 óta folyamatosan megjelenő Jászsági Évkönyvre és munkatársi közösségére épül. Jóllehet a rendszerváltás kezdete óta napvilágot látó periodikum érdeklődése főleg a kistérség kulturális és közéletének bemutatására irányult, de már a kezdetek óta állandósult a História és az Örökségünk rovatban a karakteres történelmi érdeklődés is. A főleg e két rovatban rendszeresen megjelenő szerzők közül Kiss József szakmai igényessége vagy Gyurkó Miklósné sokirányú témaválasztása és színesen megfogalmazott mondanivalója e kötet előkészítése és összeállítása során is követendő példának számított. Ők ma már nincsenek közöttünk, de az évente megjelenő évkönyvekben publikáló szépszámú munkatárs közül nem volt nehéz összeválogatni jelen kötetünk szerzőgárdáját.
Tulajdonképpen a vázolt előzmények nyomán indítványoztuk Jászberény Város Önkormányzatánál egy, a város történetét feldolgozó - terveink szerint három kötetes - kiadványsorozat megjelentetését. Belső késztetésünk mellett kezdeményezésünket tovább motiválta az a tény, hogy Blénessy János két háború közötti munkája (Jászberény természeti viszonyai és élete), valamint Nagy József és Tóth János 1970-ben közreadott kötete (Jászberény története a felszabadulástól napjainkig) mellett nem készült a tekintélyes múlttal rendelkező város történetéről szóló, azt szisztematikusan feldolgozó kézikönyv.
Jelen kötetünk számos tekintetben követi a hasonló városmonográfiák szerkesztési elveit, ugyanakkor megannyi tekintetben el is tér azoktól. Az előbbiek közé sorolhatjuk a kronológikus rend követését s egy-egy várostörténeti korszak részletesebb megvilágítását és elemzését. Ehelyütt külön érdemes kiemelni a város szót, hiszen egy Jászberény nagyságú középváros története beilleszkedik az országéba, de megannyi specialitást is felmutat. Nyilvánvaló módon ez a város sem függetlenedett és nem függetleníthette magát az ország történetétől, de alapítása, illetve létrejötte, a török megszállás kínjai közepette megmutatkozó növekedése és megújulása, a császár által való többszöri eladatása, majd az 1745-ben történt megváltakozása, utóbb pedig a polgárosodás erőteljes megjelenése egyaránt arra utal, hogy Jászberény "életútja" megannyi helyi ízt és specialitást mutat. Tulajdonképpen az utóbbiakkal magyarázható, hogy miért éppen a reformkor kezdetével zárjuk az első kötetet. A magyar tudomány művelésének első folyóiratában, a Tudományos Gyűjteményben 1827-ben jelent meg Jász- Berény Várossának esmértetése címmel Bartsik Márton hiteles írása a városról. Az egykori főjegyző azt az állapotot rögzítette, amikor a város Főtere a mainak csak harmadára-felére terjedt ki. Állt ugyan már a Nagytemplom, a Jászkun Kerület székháza és valahol a mai Lehel Vezér Gimnázium sarka táján pedig a régi városháza, de ezen túl nem terjedt a város központja. Irodalmi értékű beszámolójában rögzíti: "Ezen Városnak többnyire kisded, és alatson házai között egész méltósággal emelkedik fel roppant Parochialis Temploma...Ezen Várost igen kellemetessé tészi a' rajta tekervényesen keresztül folyó Zagyva vize, mellyen... vizi malmok a' lakosoknak nem kevés szolgálatot nyújtanak..."
Kiadványsorozatunk átfogja Jászberény történetét a kezdetektől a közelmúltig. A rendelkezésre álló források alapján most közreadott kötet több évezredet dolgoz fel. A továbbiakban viszont - éppen a szaporodó források következtében - rövidebb periódusokat vizsgálunk. A második kötet 1830-tól kezdődően újabb száz évet ölel fel, s a Tanítóképző Intézet felépítésével zárul. Ezt követően "csupán" néhány évtized történéseiről készül majd a város utóbbi évtizedeiről szóló, azt taglaló elemző áttekintés.
...