---

Tartalom

Előszó helyett

SZISZIFUSZNAK HIHETNÉNK
Erdélyi ötvenhatosok
Töretlen hittel, akarattal
Újraépíteni, amit leromboltak
Ahol az iskola létkérdés
Sorsa: megtűrt
Mi lesz a Püspöki palota sorsa?
Új erőre kap-e, vagy csöndesen kimúlik?
A színész anyanyelvében él
Párbajt folytatva a cenzúrával
Amit szavakban már nem lehet kifejezni
Bennünket kiutáltak, kitaszítottak Romániából
Hogy még kősziklán is teremjen virág
Hetven éves a Korunk

JOGOS JEREMIÁDOK
Negyven éve szüntették meg a Bolyait
Szirtek közt hajózva
Visszatérés
Fészektelenül(?)
Szórványsors
Töprengés március idusán
Honnan sarjadnak a romlás virágai?
Amiről nem szabad lemondani

SZÉPBE SZŐTT HITEK
Kultúrát - mindenkinek!
Szépbe szőtt hitek
Bűntelenül
Ott kell segíteni, ahol legnagyobb a baj
Hazát építő költészet
Gyökerek nélkül lehetetlen élni

MAGUNKRÓL-NEKÜNK
Barangolások Erdélyben
Lehetnek-e kisebbségei egy kisebbségnek?
Anyanyelv-ápolás kisebbségi sorban
Morzsák a bölcsek asztaláról
A múltat be kell vallani
Fájdalmas emlékezés
Kicsoda legyen irgalmas nekünk?
Szétszóratásban is hazafelé kell nézni

---

Előszó

Az iszapbirkózásnak vége. Ez az egyenes beszéd, az összefogás és a cselekvés ideje.

Aki nem bízik az erdélyi magyarság újrakezdő, képességeket, tehetséget kibontakoztató erejében, az kishitűsködjön csak tovább. Nekünk ezer esztendő bizonysága bőven elég ahhoz, hogy higgyük és tudjuk, ez az országnyi nemzetrész képes lesz ismét teljes értékű társadalmi életet teremteni magának.

A sötét erők enyészőben, hatalmuk végóráit éli. Hajnalodik, és a felkelő nap érkezését senki sem tartóztathatja fel.

A nemzet testéről erőszakkal leválasztott kisebbségi magyarság ma már nincs egyedül. Érzik ezt az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a vajdasági, s mind a határon túli magyarok. Egymás baráti kezének nyugtató melege szétárad a szívekben, és az anyaország új keletű - kissé még bátortalan, de ígéretes - kézszorítása bizakodást, erőt kölcsönöz. Ezt az izmosodó nemzettestvéri összefogást szétszakítani már nem lehet. Együtt pedig az erők megtízszereződnek.

De ne legyenek illúzióink: azok, akik eddig ellenünk törtek és gúzsba kötötték életelvű igyekezeteinket, sokszor megpróbálnak még keresztbe tenni, elcsattanhat egy-két "pofon" is, és az alattomosság, faramuciság, falmellékiség, útszéliség időnként szirénhangokat fog hallatni. Ezért a kötelező kisebbségi éberség percre se lankadhat, nehogy megint megcsalassunk. Mi nem bántottunk és nem bántunk senkit, de ha kezet emelnek ránk, méltóságunk megköveteli, hogy visszavágjunk. Az őszintén kinyújtott kezet azonban el kell fogadni.

Hajnalodik, a nappal pedig a cselekvések ideje.

Tegyük hát a dolgunkat: határozottan, meggondoltan, bölcsen! Építsünk és sokasodjunk! Mondhat bárki bármit, Erdélyben, eleink vérrel megvett földjén mi otthon vagyunk.

Ha vetni fogunk, és vigyázunk, hogy konkoly ne kerüljön a búza közé, az örökölt ocsút pedig rendre kirostáljuk, ismét jóízű lesz a kenyerünk.

---