Tartalom

Előszó

Megvallom, hogy eszem ágában sem volt könyvet irni utazásomról, midőn utnak keltem Istambul felé. Nem tehát irodalmi czél, de egészen más volt az indok, mely miatt én elhagyva csendes magányomat, a nagy és kétes utra határozám el magamat.

De midőn már a hajón valék, s itt is, ott is láttam volna, mi szorgalommal jegyezgetnek mindent utazó társaim közől a német atyafiak, s midőn mi nehány magyarok barátságos beszélgetés közben e körűlményt is megpenditettük volna, megjegyzé M. "hogy bizony jó volna, ha közülünk is valaki jegyezne" "Se baj" tevé hozzá R. "majd irnak a sógorok számunkra is, akad majd, a ki leforditja majd magyarra a német munkát." "De már azt ne engedjük", mondá M. "hanem tegyük mi is a magunkét," "De ki tegye hát?" mondám én. "Ej, fogjon tollat Ön atyus! és jegyezgessen", szólt közbe F. Igy folyt a kedélyes beszélgetés "America" fedélzetén.

Körültekintve tehát magam körül, láttam ugyan több érdemesebb és az irodalom terén jártasabb magyart is közöttünk, de miután ők nem látszottak kedvet mutatni s fáradságot venni magoknak a dolgok és tárgyak tüzetesebb feljegyzéséhez, lelkemre vettem az ügyet, és ha gyenge tollal bár, elhatároztam még is magamat, az ez úton látottak s tapasztaltak közlésére.

Igy elkezdvén egészen a kiindulási ponttól, őszintén vezetlek kegyes olvasóm! magammal mindenhova, a hol magam szerencsés voltam jelen lehetni, s iparkodom mindent élethűn viszhangozni, a mi képzelő tehetségem táblájára esett, hogy elevenen képzelhesd magadnak mind azt, a mit e holt betük gyengén jelzenek.

Képzelő tehetséged fokozása végett pedig, ime képekkel is illustrálom az érdekesebb pontokat. Azt az egyet lehetlen itten meg nem érintenem, hogy visszaemlékezésem - ezen szerencsésen megtett - utazásom multjára, véghetlen édes boldogitással jutalmaz, s csak az az egy óhajom támad koronkint keblemben, vajha a jó Isten engedné, még egyszer - a csak mintegy mámorban s ezeregy éjszakai ábrándban - látott helyeket, tájakat, városokat és országokat s népeket láthatnom!

A mi a tengeri utazást illeti, annak - az igaz - van kellemetlen oldala is, ha tekintetbe veszszük a szoros együttlét kénytelenségét, s az emberi természet szigorú törvényei teljesitéseiből eredő szükségeit. Ó de mind ezt nagy kamattal pótolja a társalgás füszere, s maga a méltóságos óriás - a tenger - kimondhatlan ezerszeres bájaival.

A mi pedig e munkám tartalmát illeti, megvallom, hogy az még akkora - mint a milyen - lehetett volna, ha e tekintetben más utazási rajzok szerzőinek - meglehet jobb - modorát követem, mint kik t. i. sok helyi és történelmi adatokkal szélesitik előadásaikat, s néha hoszasan is bölcselkednek a látott s tapasztalt tárgyak felett, csak hogy a lapok s ivek száma szaporodjék.

Én azonban szántszándékkal iparkodtam rövid lenni, és a sok szószaporitástól elvből ovakodtam. Meglehet, hogy az által némi igényt ki sem elégitettem, de e részben - ama örökbecsü igazmondással - nyugtatom magamat, hogy nem született az még e világra, a ki mindenkit minden tekintetben kielégithetett volna.

Bocsánat tehát kedves olvasóm! ha igényedet szintén ki nem elégithetem, legalább akaratom az volt.

Szerző.