---

Tartalom

ELSŐ FEJEZET. Révai fejlődése. 1752-1777.
I. Bevezetés
II. Révai 1752-ben született; hogyan hívták; mért másította meg születése helyét
III. Atyja közkatona, utóbb csizmadia volt; testvérei; Mátyás Csanádon neveltetik; az apa meghal; a család tönkre megy - egy leány-gyermek kivételével
IV. Mátyás Szegeden tanúl; Karaba latin verselésre buzdítja; szülőföldjének szeretete birja a kún romok megéneklésére
V. Kecskeméten a piarista szerzetbe lép; mi bírta erre. Jelleme ellenkezik választott pályájával. Milyen volt viszonya a szerzethez s hogyan fogja föl ő maga?
VI. Révai történettel foglalkozik; Cicero hatása Révaira. Molnár Jeles Épületei. A költészet; első alagyáit írja
VII. A latin próza; a józanság Révai jellemében. A XVIII század philosophiája; Révai türelmessége; mily philosophiát tanúlt
VIII. Révai Nagy-Károlyban. Károlyi gróf; Varjas János Nyitrán mathematikával és architecturával foglalkozik. A tanítás befolyása Révaira. - Révai nemzeti programmja

MÁSODIK FEJEZET. Révai írói föllépése. 1777-1780.
I. Bécs a múlt században. Mária Terézia germanizálása; miért szerette őt a nép. Bécs a magyar szellemi élet központja
II. Révai Bécsben. Megismerkedik a testőrök irodalmi működésével. Sonnenfels és Denis. Bécs befolyása Révaira
III. Révai Nagy-Váradon; tankönyveket ír a nemzeti iskolák használatára; magyar nyelvtanát nem fogadják el. Az irodalom-történet kétféle adatai
IV. A Magyar alagyák első könyvek. E kor olvasó közönsége és birálata. Az alkalmi költés. A Szinyér Váraljai szüret; Révai helytelen nézete a műfordításról
VI. A physika. A menykövek mivoltáról; miért fordította ezt Révai. A műszók
VI. Révai akadémiai tanár; miért megy el innét. Emlékbeszéde Mária Terézia fölött

HARMADIK FEJEZET. Révai mint nyelvművelő. 1780-1787.
I. Révai ujra Bécsben. Itt fogamzik meg benne a kiadások eszméje; fölhívása; a tájszók és közénekek gyűjtése. Cornides; a heraldika. Révai nevelő Looson; Hédervár. Visszamegy Bécsbe
II A régi magyar irásmódról - Révai a Halottas Beszéd kiejtéséről; a szenvedő alakról; az ikes ige. Az igeragok. Révai nem fogadja el a finn rokonságot. A magyar betűk egyszerűsítése. A szók továbbképzése. Későbbi tanok első elemei
III. Révai Gráczban nevelősködik; de hirtelen megy el; insége
IV. A Hirmondó a nyelvművelés eszköze; a kiadásoknak ujonnan való bejelentése
V. Révai mint ujságíró
VI. Az ujság közönsége, Az irók eredménytelen küzdése a latin nyelv ellen; erőszak kellett, hogy végleg mellőzzék. A germanizáló rendelet. II. József nem volt germanizátor; a bizonyító tények. Mária Terézia és II. József összehasonlítása
VII. Révai akadémiát sürget; II. József és Révai
VIII. Révai Győrött. A költeményes gyűjtemény hírré adatása; az előfizetések. Ellenfelei gyanúsítják; insége. A magyar Amalthea. Hogyan szerzi meg a költséget kiadásaihoz

NEGYEDIK FEJEZET. A magyar renaissance
I. A magyar renaissance kezdete; az irodalmi iskolák; a három irány eredete és közönsége. A magyar renaissance kiinduló pontja
II. Az uj méretű versek elsősége. Baróti nyelvrontása; a latinos szórend
III. A prosodiai elvek. - Molnár naturalisztikus eljárása; Baróti prosodiáját a magyar hangsúlyra alapítja; Rajnis az uj méret magyar eredetét vitatja; ingadozó elmélete. A prosodiai harczok
IV. A helyesirás kérdése; az elvek és elvtelenségek; a reformáló törekvések. Révai befolyása
V. Révai magatartása a prosodiai harczban; a magyar és a latin prosodia különbségei; a h betű kérdése; Révai a mai prosodia megteremtője
VI. A tudós költés; a dilettantizmus; az iskolák fölbomlása
VII. Révai költői méltatása
VIII. A magyar renaissance irodalmi fejlődése. Révai a történeti szellem megtestesítője

ÖTÖDIK FEJEZET. Tíz év küzdelmei. 1787-1797.
I. Révai Győrött rajztanitó; ismeretségei; Fengler püspök. Viszálya tanitó-társaival; az ügy elintézése
II. József visszavonja rendeleteit. A szent Korona Győrött; Révai ünneplése
III. Bessenyei Jámbor szándéka; Révai akadémiai izgatásai. Eszterházy József gróf és Sándor Leopold főherceg. A helytartótanács leirata; Révai Budára megy
IV. A renaissance a politikában és a társadalomban
V. Kedvezőtlen fordulat az Akadémia ügyében. Révai fölirata a helytartótanácshoz; kik voltak az akadémiai eszme kifejtői. Fölterjesztése a nádorhoz
VI. Az Akadémia terve, czélja, költségvetése és alapja; az Akadémia jelöltjei. Révai miért nem kandidálja Bessenyeit
VII. Révai az egyetem aesthetikai tanszékére folyamodik; Bécsbe megy; saecularisatiója. Viszálya a várossal; ellenségei és üldöztetése. A numismatika tanszékére pályáz. - Esztergom
VIII. A Martinovics-féle mozgalom. Latina. Angulorum Trisectio

HATODIK FEJEZET. Révai nyelvészeti fejlődése. 1797-1802.
I. Hogyan lett Révai nyelvészszé
II. A nyelvtan Révai előtt. Pereszlényi; a Proludium; a Debreczeni Grammatika
III. A nyelvtudomány állapota Révai korában : a zsidó és magyar nyelv rokonsága
IV. A pesti és bécsi kéziratok. Révai és Kulcsár. Komárom. Nyugalmaztatásért folyamodik. Sopronyban lakik, utóbb Bécsben
V. Az Ilias fordítása; Carmina quaedam; német ódája. Beregszászi és Gyarmathy; a török nyelv rokonsága; mi vezette erre. - Adelung
VI. A Theresianum. - Vályi meghal. Révai folyamodása az egyetem magyar tanszékére. A helytartótanács ajánlata egy Grammatica megírása ügyében. - Révai meghivatása

HETEDIK FEJEZET. A magyar nyelv rendszere. 1802-1807.
I. Beköszöntő fölolvasása. Betegsége. - Műveinek kiadását sürgeti; mennyi nyereségre számít. A veszprémi káptalan és Marczibányi segélyezése. - Megjelenik az Antiquitates és az Elaboratior Grammatica. Miért írta ezeket Révai latin nyelven
II. E művek ellenzést keltenek; Verseghy. - Révai tanítványai; hogyan írnak ezek mesterekről. - Kik voltak a vita-iratok szerzői?
III. A nyelvtan segédeszközei. Révai a nyelv történetét teszi a nyelvtan alapjává. - A nemzeti elem Révai fölfedezésében. - A régiség haszna; túlbecsülése
IV. Schlegel Frigyes; Grimm Jakab. Révai és Grimm összehasonlítása. - Révai a történeti nyelvészet megalapítója. A nyugateurópai és a magyar renaissance
V. A rokon nyelvek; Révai nézete a héber és finn rokonságról. A betűváltozás törvénye; Révai összehasonlító módszerének bírálata. Verseghy a régiség és összehasonlítás ellen. - Révai és Verseghy összehasonlítása
VI Az összetett mássalhangzók egyszerűsítése. Révai helyesirási elvei. A helyesírási vita; Révai etymologikus kiejtése. - Kazinczy a szófejtő orthographiát diadalra juttatja
VII. A rendhagyó igék s az óhajtó mód ragozása. Az ikes igék; nem Révai kezdette először sürgetni állandó használatukat. Ez alak elleni vétségek okai. Verseghy az ikes igék ellen. - A nyelvszokás; az ellenfelek túlzása. Miért lett az ikes használat állandó?
VIII. A szenvedő alak. Révai egyetértésben Verseghyvel. - Révai, korának legnagyobb grammatikusa és nyelvésze

NYOLCZADIK FEJEZET. A nyelvujitás. 1802-1807.
I. Milyenek voltak a magyar nyelv tanítói. - Révai egyetemi tanári állása; minő egyetemi reformokat kiván a magyar nyelvoktatás ügyében; hallgatóinak száma
II. Révai Budapesten; hogyan él. A drágaság; szegénysége. Mártonfi pártfogása
III. A magára hagyott irodalmi mozgalomnak központjává a nyelv lesz. Nyelvművelés és nyelvujítás. - Barczafalvi ellen Kazinczy
IV. Révai a nyelvujítás ellen; elitéli a purismust; a szócsinálás is fölösleges. Egyetemleges itélete a nyelvujító írók fölött
V. Révai a nyelvtanujítást is nyelvrontásnak bélyegzi. Révai mint nyelvőr; fölszólalása az ujságok rossz magyarsága ellen. Veszprém: a dunántúli ortholologia székhelye, nyelvrontásról vádolja Révait
VI. Miért tartották Révait nyelvujítónak. - Hogyan vert gyökeret a nyelvujítás. - Kazinczy és Révai
VII. Kiadatlan munkái. Alázatos segedelem kérése e munkák kiadása ügyében. Kecskemét mezővárosa és Pest megye segítik
VIII. Révai halála

Függelék. Toldi Révai-tervrajza

---

Bevezető

"Azon főképpen Istennek tartozó, közelebb pedig embertársához önként viseltető köteles szeretetét gyakorló Férfi - azon királyához hívséges Személy - azon hazáját szerető Honfi - azon magyar nyelv keletének buzgó, de már elfáradt Tenyésztője - azon borostyán koszorús Verselő - bölcselkedés, tudákosság, rajzolás, csinosodás, és egyéb szabad becsű tudományoknak Üzője s Előmozdítója - azon magyar szó és irás Eleveneknek Remeklője - azon az ájtatos papi rendnek Egyházi Dísze - azon Pesten lévő Tanulmányok közönségének munkás Tagja - azon tudós könyv nyaláboknak Szerzője s Kiadója - azon életében eleven könyvtárnak Foglalatja - azon egyetlenegy, fő tiszteletreméltó Révai Miklós! megszűnt fáradságával, virrasztásaival az ideig való élőknek szolgálni; nyugszik zöld, örökös hírű-nevű hantjain termendő virág bokrétái között! De lelke és halhatatlan érdeme a mennyekben, az Isten színe előtt örvendezve énekli soha heverést nem tudó pályájának jó végzését! És áldja a magyarok Istenét nyert kegyelméért, hogy annak hasznos sükere áradhasson a jövendőség magyar szívü ivadékjaira! Kinek, midőn a tehetőseknek értékjei márvány oszlopot eregetnének - én sirmeredékére almányi könnyeknek lepergetése közt ily verseket fakasztok:

Gellért hegyénél a levegő komor
Köddel borúlt bé, fujja lehelletét
A Rákos elbágyadt lapályán:
Párolog a Tisza a Marossal. -

Kesergi estét mind az öreg Buda
Mind a Dunának nedve leányival
Zokog, de érdemlett nevének
Czíme delelni repűlt fel égre!"

E sorokat olvassuk Budapest első s akkor még egyetlen magyar lapjában, a Hazai Tudósítások 1807. május 6-ikán kiadott számában. A sorok irója Perecsényi Nagy László, a Léta magyar vitéz és Zamira pannoniai kisasszony könnyű tollú, beszédes szerzője. Mily nehézkesen, mily szaggatottan ír most! Mintha mindezt nem írná, hanem élő reszkető szóval mondaná el, s mondaná mélyen megindult szívvel, elfojtott, de ki-kitörő fájdalommal. Önkénytelenül is meghat a vesztesége nagyságával büszkélkedő kesergés. A sebzett szív rajongásának mondanók - ha az ő halotta nem volna a mienk is. De Révai neve cseng fülünkbe, s osztozunk tépő fájdalmában, büszkélkedő keservében...

... Hetven évvel ezelőtt a hír Magyarországon még nem szárnyalt, csak járt. Egyetlen hírlapunk volt Budapesten, egy volt Kolozsvárott, és egy Bécsben. És ezek közt annyi palástolt versenygés a közönséggel szemben, annyi megosztó rokon- és ellenérzés a személyek körül, akár ma. De Révai halálának híre csakhamar bejárta az egész országot. Ellenei néma hallgatással adóztak emlékének, és barátjai teli kézzel szórták az elismerés virágait a megdicsőűlt hantjaira.

A kor mozgalmas volt, s az ifjuság meleg érdelődéssel kisérte a haza reményeit s fájdalmasan érezte veszteségeit. Sopronyban, a "hénczek" városában, mint Révai még 1801-ben nevezé, halálának hírére szomorú ünnepet ültek a Magyar Társaság tagjai. Jól esik hallanunk, mily nemes túlzással tolmácsolják a közfájdalmat:

Hektor elestével nem vesztett Trója felényit:
S nem vala oly nagy kár Akhilles porba dülése. -

Nem csak égi ihletés teszi az embert jóssá, hanem a magasztosúlt fájdalom ihlete is. Az éles szem a múltba lát, az éber szem a jelent nézi - a könnyek fátylán keresztül az elme néha a jövőbe tekint át, a kavargó gomolyban észreveszi a készülő alakulást, s a mit ellesett - félig érzés és félig sejtelem - azt elmondja nekünk; jósol, anélkül, hogy tudná.

A Hazai Tudósítások megjegyzés nélkűl közlik az előbbi verssorokat, s mindjárt utána egy másik versből e strófát:

Szánta ő mindig s nem ugarolt vele,
Melyet a sors rávete, bevétette,
Ah! de mint látom learatni majd más
Fogja gyümölcsét.

S valóban úgy történt. Mert, a kik a gyümölcsöt learatták, nem az ő nevében tették. Az ifju szerző nem költött hanem jósolt...

A történeti dicsőség köde borítja el Révait; ideje, hogy eloszlassuk e ködöt. A közelismerés magas talapzatra helyezte őt; léptessük le onnét. Ha élve jár majd az élők között, csak akkor fogjuk látni, mily nagy óriás.

---