Mottó: "Magyarország nem v o l t, hanem l e s z !"

Már-már azt hihette volna az ember, hallgatnia kell mindörökre - ... némán (hisz negyven évig ezt gyakoroltatták vele) tűrnie a lumpenarisztokraták népi bakugrásait, hivatali akarnokságait, - mikor is egyszer csak itt Tatán - érezhetően... mintha megdobbant volna az addig tetszhalottnak hitt összmagyarság szíve. Hihetetlennek tűnhet, de... hogy akkor itt volt "az ország közepe", azt nemcsak jómagam éreztem így, de hivatásos történészek mérvadó véleményeként ugyanezt hallhattam a rádióban is aztán. S valószínűleg ez a sugallatszerű késztetés íratta velem ezt a Terápiás Naplót.

30 év múltán akadt kezembe nemrég ez -, egy régi irományokat tárló fiók mélyéről. Meghagytam a címét, mai viszonyainkra is jellemzőnek találva azt, s meg a tartalmát, mit annak idején - úgy a magam, mint a társadalom sebeire... gyógyírnak szántam. A magam szerény képességei s lehetőségei felhasználásával: közös dolgainkat néven nevezve. Isten a tanúm, mennyire igyekeztem teljesen őszinte lenni mindebben.

Üdvözletem minden jószándékú olvasómnak:
H. Túri Klára