Br. Apor Péter verses művei és levelei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. KÖTET
I. Apor Péter versei fogságáról 1706-ban
II. Metamorphosis Transylvaniae (1739)
III. Br. Apor Péter versei a nemes familiákról
1. Syntagma et Syllabus mortuorum
2. Syntagma et Syllabus vivorum
IV. Cserey Mihály névsora kortársairól
V. Br. Apor Péter versei kora történetéről 1712-1743
VI. Az Apor-családra és rokonaira vonatkozó levelek
VII. Br. Apor Péter végrendeletei 1726., 1740-41 és 1750-51-ből
VIII. Függelék: Gúnyversek a XVII-XVIII. századból
1. Gúnyvers (pasquillus) az erdélyi nemzetekről, vallásfelekezetekről, fejedelemről, fejedelemasszonyról, tanácsurakról, főrendekről s főtisztekről (1674 tájáról): "Imago Veritatis"
2. Gúnyvers Teleki Mihályról: "Pasquillus contra Miehaelem Teleki"
3. Gúnyvers Szász János szebeni királybíróról
4. Gúnyvers az új divatról: "Nemes módiról"
5. Háromszék falvairól:"Zonda Tamás versei"
6. Nevek magyarázata: "Onographia"
II. KÖTET
XI. Apor Péter levelezése 1687-1752
X. Báró Apor Péter gyermekeire vonatkozó levelek
FÜGGELÉK.
XI. Gyalakutai Lázár György naplója a Rákóczi-forradalom idejéből
XII. Háromszék lakosai hűségesküje III. Károlynak s a nemesek, lófők és puskások névsora 1713-ból
XIII. Tervezet Erdély közállapota reformálásáról
Előszó
Br. Apor Pétert, mint becses történeti feljegyzések íróját ismerte s mint egy, irodalmunkban páratlan korrajznak szerzőjét magasztalta eddigelé történetírásunk és irodalomtörténetünk; de mitsem tudtunk arról, hogy ő verseket is írt s hogy azt, a mit prózában latinúl és magyarúl megírt, magyar versekben is megénekelte, s hogy ezeken kivűl is vannak magyarúl írott történeti versei, dolgozatai.
A sors kedvezése nekem juttatta azt a szerencsét, hogy ezek közrebocsátásával irodalmunkat gazdagíthatom s a történetíró Apor Péter kegyeletes emlékét a költői nimbus zománczával is felékesíthetem.
Ime e két kötet, melyet a M. T. Akadémia bőkezűsége napvilágra hozott, br. Apor Péternek, a "Metamorphosis Transylvaniae" hírneves írójának, eddigelé ismeretlen és kiadatlan verses műveit, leveleit, végrendeleteit stb. tartalmazza.
Br. Apor Péter prózában írt műveit negyven évvel ezelőtt (1863-ban) adta ki a M. T. Akadémia. Az akkori kiadás Apornak három munkáját foglalja magában, melyek a következők:
1. "Lusus mundi", az Apor családnak és azzal vérrokon családoknak története és nemzedékrendje (latinúl írva).
2. "Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea in Transylvania, et progressus vitae meae", a mely kora és saját maga élete történetét tartalmazza, 1676-tól 1748-ig, évről-évre vezetett latin feljegyzések alakjában.
3. "Metamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek régi együgyű alázatos idejében való gazdagságáról e mostani kevély, czifra, felfordult állapotjában koldusságra való változása." Ez a korabeli Erdély társadalmának, életmódjának, szokásainak plasticus rajza és jellemzése, a minek párja nincs irodalmunkban. Ez a munkája örökítette meg nevét a magyar irodalomtörténetben.
A tudós és lelkes Kazinczy Gábor, midőn Apor műveit 1863-ban közre bocsátotta, azt hitte, hogy sikerült neki Apor műveit a magok teljességében összeállítani. S ebben a hitében követte el bevezetésében azt a tévedést, hogy Apor Csereire vonatkozó egyik megjegyzését a Metamorphosisra vonatkoztatta, holott az Apornak egy, Kazinczy előtt ismeretlen s eddigelé kiadatlan (e kötetben olvasható) munkájára vonakozik.
Apor Péternek eme munkáját, a mely az erdélyi nemes családok a történelemben ő előtte és az ő korában szerepelt tagjainak versbe szedett névsorát tartalmazza, a véletlen szerencse egy XVIII. sz. kéziratban kezembe juttatván: ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy Apor Péternek még esetleg ismeretlen művei és íratai után kutassak. Az évek teltek, eltelt egy évtized is, mígnem az igazi forrásra akadtam.
Br. Apor István úrnál Abosfalván (Kisküküllő vármegyében) megtaláltam az Apor-levéltár és könyvtár egy részét, melyet ő br. Apor Károlytól, a marosvásárhelyi kir. itélőtábla elnökétől örökölt volt. Apor Pétertől ott keveset találtam. A régi Apor-levéltár zöme az 1885-ben elhunyt br. Apor Károlytól br. Apor Gábor, Ő Felsége személye körüli miniszteri államtitkár birtokába ment át, ki a családi levéltárt egy ideig háromszéki kőröspataki birtokán tartotta, s méltó utódja kívánván lenni a történetíró Apor Péternek, a levéltárt nemcsak megbecsülte, hanem rendeztette is, szakértő (Barabás Sámuel) által. Az emberi végzet kegyetlensége azonban Apor Gábor bárót férfikora javában elszólítá nemes törekvései és sokoldalú munkássága színteréről (1898. aug. 19.): s az elárvult levéltárt ládákba szögezve elvitték az Aporok ősi fészkébe, Altorjára, Bálványos vára vadregényes vidékére, hogy ott pihenjen az ősök hamvai közelében, míg az utódok, vagy a történetbúvárok meg nem zavarják ott a komor csendet s meg nem szólaltatják a néma betűket.
Ott találtam én rá a leszögezett ládákban Apor Péter irataira, leveleire s annak a kincsnek legnagyobb részére, mely ebben a két kötetben foglaltatik.
...
Hiszem, hogy annyiunk buzgó fáradozása nem lesz kárba veszett munka, s a magyar történelem és irodalomtörténelem mívelői sok hasznát fogják venni e kötetek történelmi és irodalomtörténeti anyagának és a mívelt magyar közönség élvezettel fogja olvasgatni a magyar nemzeti szellem oly előkelő képviselőjének - mint Apor Péter volt - és jeles tollforgató kortársainak műveit és leveleit.
Adja Isten, hogy úgy legyen!
Kolozsvárt, 1902. szept. 23-án (br. Apor Péter halálának másfélszázados évfordúlóján).
Szádeczky Lajos.