Faragó Miksa
A Kossuth-bankók kora
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
ELSŐ FEJEZET.
1. A szabadságharc előzményei
2. A magyar "Vormärz"
3. Pénzváltási nehézségek és az azok megszüntetése céljából tett intézkedések
MÁSODIK FEJEZET.
1. "Cseppekből gyűl a tenger, krajcárokból a millió."
2. A Magyar Kereskedelmi Bankkal a bankjegynek kibocsátása iránt kötött szerződés
HARMADIK FEJEZET.
1. "Megadjuk!"
2. A bankjegy-nyomda
3. A "vöröshasu bankó megjelenése"
NEGYEDIK FEJEZET.
A pénzjegykibocsátási törvények parlamenti tárgyalása
ÖTÖDIK FEJEZET.
1. Költségvetés és jövedelmi kimutatás az 1848. év második és az 1849. év első felére és a hiteltörvények
2. Actió és reactió
HATODIK FEJEZET.
"Lázadókkal nem tárgyalok! Feltétlen meghódolás!"
HETEDIK FEJEZET.
Az 1849-ik évi téli hadjárat
NYOLCADIK FEJEZET.
"Az egy és oszthatatlan ausztriai császárság." A józsefnapi vásár 1849-ben
KILENCEDIK FEJEZET.
Windischgrätztől Paschkievicsig
TIZEDIK FEJEZET.
Kis okok, nagy okozatok
TIZENEGYEDIK FEJEZET.
"A repülő nyomda" és az önvédelmi harc utolsó napjai
TIZENKETTEDIK FEJEZET
"...nem lehet kegyelem tárgya!"
FÜGGELÉKEK
Az Almássy-bankó
Pest város váltócédulái (szükségbankó)
Előszó
1848 február 24-én kikiáltják Franciaországban az új köztársaságot. És ismét Franciaországból kiindulólag, mint a reakció béklyóiba vert népek egyetlen sóhaja, megrázkódtatja a levegőt a szabadság lehelete. Hozzánk március 3-án ér a hír: egy olyan momentumban, amikor a nemzet egész életét átölelő közgazdasági és közjogi átalakulás küszöbén áll. A levegő tele van feszültséggel; egy gyökeres reform szükségének tudata él mindenkiben. Kossuth Lajos még ugyanazon napon tartott hatalmas beszédében, amelyben Őfelségéhez feliratot indítványoz, amely Magyarország részére a független miniszteriumot, Ausztria részére az alkotmányt követeli, ezt mondja: "Mi gördítjük fáradatlanul Sysiphus köveit és az én lelkemre epesztő aggodalommal borúl a mozdulatlanság fájdalma; vérző szívvel látom, miként pazaroltatik annyi nemes erő, annyi hű tehetség, egy háládatlan munkában, mely a taposó malom kínjaihoz hasonlít."
És ebben az egy mondatban ki van fejezve annak a rettentő tehetetlenségnek a fájdalma, amelyben Magyarországot évtizedeken keresztül részben "a bécsi rendszer csontkamrájának sorvasztó szele", de nagyrészben az ország nagy közgazdasági érdekeinek meg nem értése tartotta.
Több mint egy fél századdal a francia forradalom után, amely egyetlen ökölcsapással törte össze évszázadoknak a társadalmi osztályokat egymástól elválasztó hagyományait, és amely a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméivel az államai és társadalmi élet radikális átalakításának orgiáit ülte, nálunk a régi rendszeren még nem történik változás. A nemesek privilegizált jogai és a jobbágyság jognélkülisége minden anyagi és politikai vonatkozásukban képezik az ország közjogi bázisait. A nemzet Ausztriával szemben alkotmányos jogainak állandó és kétségbeesett védelmére van szorítva. És a diéták minden feliratában visszatérő védelme az alkotmány formáinak, a nemzet képviseletének folytonos gravaminális politikája, amelynek az ország komoly anyagi érdekei nem adják meg a tartalmat, egy sivár nemzeti élet tükrét adják, melyből az ország közgazdasági életérdekei iránti érzék teljesen hiányzik. A közjogi védekezésben az ősi hagyományos formáknak egy öntudatlan túlbecsülése fejlődik ki a nemességben, amely optikai csalódáshoz vezet: a saját magánjogi érdek kiváltságaikban látják az ország alkotmányának legfőbb bástyáját és egy osztály anyagi érdekeinek védelmét jóhiszemüen az ország alkotmányának védelmével tévesztik össze. A mellett mindenki elégedetlen: a nemesség mert a földek vagy sehogy, vagy rosszúl műveltetvén, nem jövedelmeznek; a jobbágyság, mert a rettenetes súlylyal reánehezedő szolgáltatások terhe alatt megélhetése úgyszólván lehetetlen. Az átalakítás reformja pedig csak tapogatózva és félénk lassú lépésekkel halad előre, kínosan vajudik minden egyes kérdés felett. A jurista nemzet csak megerőltetéssel érti meg az ország kiáltó szükségletét az anyagi fejlődést előmozdító közgazdasági reformok után.
1830-ban jelenik meg Széchenyi István "Hitel"-e. És az lángelméje világít be legelőször az ország igazi érdekeinek megértését gátló sötétségbe. Ő mer legelőször lelkesedésének egész tűzével szembeszállani a gravaminális politikával és hirdeti a közgazdasági érdekek prius-át. Látja az ország közgazdasági helyzetét. Az útak az év legnagyobb részében járhatatlanok. A Dunán hajó nem jár. Az országnak vasútja nincs. Földművelése rossz. A jobbágyot megöli a dézsma és a robot. Tőke végtelenül kevés és ami van, a telekkönyv és a kereskedelmi törvények hiánya miatt hitelbe nem kapható, csak uzsora alapon. Az összetartás, a közérdekek felismerése mindenütt hiányzik.
Széchenyi eszméi kezdenek azután a köztudatba lassanként átszűrődni és 1832-től kezdve nyomon lehet követni hatásukat a közgazdasági törvényeken.
Most alkotnak még csak törvényt a vásári biróságokról; alkotnak néhány kereskedelmi jogszabályt, valamint a szóbeli pereskedésekről, a végrehajtásról, a telekkönyvi betáblázásról, a csődeljárásról, a moratóriumról és a sequestrumról is törvényesen intézkednek. De milyen megcsontosodott előítéletekkel kell minden egyes törvényalkotásnak megküzdenie! Hiszen mikor az országgyűlésen szóba kerül csak a jobbágytelkeket művelő nemesség megadóztatása, maga felsőbükki Nagy Pál szólal fel a nemesi kiváltságok sérthetetlen megvédésére és a váltótörvényt, amely egy félszázadig nem tudott megvalósulni, legjobban a nemesi előjogok szempontjából ellenzik, mert a váltótörvényszék nem vehette tekintetbe az ősiségi jogokat.
Az ország legfontosabb és legégetőbb jogi és gazdasági kérdésének, a jobbágyság ügyének mélyébe hosszú szenvedélyes viták után először az 1836 : IV-XIII. t.-c.-kek nyúlnak bele. E törvényes intézkedések szentesítést nyert részei biztosítják a jobbágyok számára a szabad költözködést, a jobbágyi haszonvételnek beruházásokkal együtt való eladhatási jogát, intézkednek részletesen a jobbágyokat illet hasznokról, sőt a VIII. t.-c-ben már az örökváltság is lehetővé tétetik. Végre az 1848-iki országgyűlés a VIII-XIII. és XV. t.-c.-kekben véglegesen szakít az elavult hűbéri intézményekkel, kimondja a közteherviselést, megszünteti a dézsmát és a pénzbeli fizetéseket, valamint az úrbéren alapuló szolgáltatásokat és a földesúri hatóságot, kimondja a földtehermentesítést az ország költségén, eltörli az ősiségét és megszünteti a papi tizedet.
Az ország szíve verését végre megért dicsőségteljes munkával megteremtetnek egy modern Magyarország és egy modern gazdasági fejlődés alapjai, ugyanakkor, mikor a képviseleti rendszer behozásával és a független magyar kormány létesítésével az ország alkotmánya is gyökeréig átalakúl. És a szabadság ezen hajnalhasadásában, mikor hazánk még alig eszmél teljesen új helyzetében, egyszerre elsötétül minden és a nemzet karddal és vérrel kénytelen megvédeni ugyanazokat a jogokat, amelyeket az imént alkotott. Rettenetes helyzet egy országra nézve! Az elhelyezkedés az új bázisokon még nem történhetett meg. Minden kérdésben új fogalmak, minden vonalon új jogok, amelyek megértve és megemésztve még sehol nincsenek. És lángban áll az ország egy élet-halál harcban, amelyet nemzeti és gazdasági léteért folytat...
Ennek a kornak végtelenül kúszált közgazdasági életébe világít be Faragó Miksa műve. A feladat nehéz és érdekes. Fáradságos munkája köszönetet érdemel.
Kívánom, hogy könyvét a megérdemelt siker kísérje!
Dr. báró Madarassy-Beck Gyula