---

Tartalom

Ereimben megfagyott a vér
Hárman
Erdei ház
Maggie
A jelekre figyelj!
A felfedezetlen
Kitörés
Szakmabeliek
Átváltozás
Az alkotó
Az angyal
Az ugrás
Az aranyfogú
Kiút
Kit érdekel?
A szemetes
Szökés
Üzenet
Megérintettelek
Alkotás
Létezem
Csend
Sírok
Nincs
A felfedező
Oszlopkatonák
Egyedül
Emlék
Lényeg, hogy jól vagyok
Veled
Szeretlek
...biztos velem van a baj...
A sors írja tovább
Az ázó világban
Az éjszaka
A macskám szemével
Megmaradhatok?
Szerencsés nap
Az android
Pszichokrízis

---

Előszó

Érezd, figyeld, hogyan válik szét a tudat az érzelemtől... Olyan, mint egy halk, tompa huppanás.... Kiráz a hideg, ha felidézed emlékeid. És tudatodba rögzíted... Egy mély gödör... hideg... fagyos...

Nem találod az utat önmagad felé... Csupán a három pontnak van értelme az egészben... más semmi... Csak zuhanás lejjebb-lejjebb... És nincs vége az önmegismerésnek. Nincs kezdet, sem vég, csak az egyszerű semmi van, amely fájdalmas kínnal tölti ki a mindennapjaid. Fáj, amikor ébredsz ugyanazon a helyen, amelyen lefeküdtél... Fáj, hogy ugyanott kell lefeküdnöd, ahol felkeltél... Semmi, semmi sem lényeges igazán. Szürkék és üresek a napok, akár testedben a koporsó- lélek! És már hiába húzódsz közelebb és közelebb az ajtóhoz, mert úgysem hallasz kopogást... Hiába akarod hallani, hiába futsz hallucinációid után kinyitni az ajtót... ott senki, senki sem áll... üres minden.

Az idő köréd szőtte vékonyfonalú hálóját (vékony, láthatatlan szálak), kimászni nem tudsz, csak vergődni benne... (Igaz is, egyszer megfigyeltem, ahogyan egy légy a pók hálójába esett. Vergődött. Szárnyaival csapdosott. A pók türelmesen kivárta, míg teljesen kifárad a légy... aztán odamászott, és sokáig- sokáig szívta belőle a nedvet...)

Hogy miért is írom? Nincs rá magyarázat...

---