---

Tartalom

JÓKAI MÓR: A FORRADALOM KÖLTÉSZETE

ARANY JÁNOS
Lóra
Él-e még az isten
Magyar nemzetőr dala
Mit csinálunk
Egy életünk, egy halálunk
Az örökség
Nyalka huszár, honnan
Emléklapra

BAJZA JÓZSEF
Szolnok mellett
Jóslat
Nyugasztaló

BEREC KÁROLY
Ezred leánya
A fringia
Ne húzd cigány

BERNÁTH GÁSPÁR
Alföldi népdal

BÉRCY KÁROLY
Két béna
A hirnök

BOZZAY PÁL
Miért fénylik a csillag?
A dicsőségről
Kisirtam könyeim

CZUCZOR GERGELY
Riadó

CSOMAKÖZY
Honfi dala
Dózsa Dániel
Dózsa Lajos emléke
Kossuth lovagok dala

ERDÉLYI JÁNOS
Ellendal a Davoriára
1848-ban
1849-ben I.
1849-ben II.

GARAY JÁNOS
A sirásó
Szabaddá lettél elnyomott magyar nép
Magyarország 1848-ban

GYULAI PÁL
Szabad sajtó
Hadnagy uram
Honvéd és huszár
Fogoly honvéd
A haldokló huszár
Az utolsó huszár
Pál gazda
Karácson éjszakáján
Mit irjak?

HIADOR
A nap és az éj
Kossuth
Harmadik zászlóalj

JENŐFY
Forradalmi szikrák

KELEMÉR
A muszka járásból

LAUKA GUSZTÁV
Románc
Apotheosis

LÉVAY JÓZSEF
A pozsonyi várban
Jön a tavasz
Budavár ostroma
Kossuth Lajosnak

LISZNYAI KÁLMÁN
Rákóczy és Brankovics
Kossuth

MEDGYES LAJOS
Nemzeti dal

MEDVE IMRE
Hazajött honvéd

MENTOVICH FERENC
Őrültek sirja
Testvérem fölött
Szürkületkor

PAP ENDRE
Passio dalok

PETŐFI ISTVÁN
Önkéntes dala

PETŐFI SÁNDOR
Rákóczy
Önkéntes dala
A vén zászlótartó
Kemény szél fuj
Március 15-én 1849
Itt a próba
Europa csendes
Bánk bán

SÁROSY GYULA
Az arany trombitából

SZÁSZ KÁROLY
Hallgass el most gyáva ének
Az elesettek álmait virasztom
Hallom dalaidat
Végig hallgattam
A rab

SZÉKÁCS PÁL
Honvéd dal
I-ső honvédzászlóalj dala

SZÉKELY JÓZSEF
Kárpáti kürt

SZELESTEY LÁSZLÓ
Vasárnapon
A nép ügyében

SZEMERE MIKLÓS
Ritkaságok
A lukai pap
Csak a ludas értsen róla

TOMPA MIHÁLY
Nagyjaink
1848
Pali története
Történet
Az özvegy és fiai
Jön a muszka
A gólyához

TÓTH ENDRE
Éjeli képek
Az év utolsó napján
Ki vagy te?
Egy hadastyán sirján

TÓTH KÁLMÁN
A szerezsán
Honvéd testvérek
Honvéd sirja
A huszár panasza

VAHOT SÁNDOR
Garai "Kont" cimü balladájára
Kont késő utódai

VAJDA JÁNOS
A honárulókhoz
A rab halála
Adjon isten
Ki bánt
Körültünk vagy tiz ellenség
Franciaországnak
A vörös sipkás

VÁRFOKI
Ne higyj magyar

VECSEY SÁNDOR
Levél testvéremnek

VÖRÖSMARTY MIHÁLY
Forget not the field
Jóslat
Szabad sajtó
Emlékkönyvbe
Előszó

ZALÁR
Hadilant
A lengyel és a honvéd
Sárosy Gyulához
Kerestük őseinknek temetőjét

BOZZAY PÁL
Kelet könyvei

JÓKAI MÓR
Délibáb
Nőszabadság
Az utolsó fejedelem

VASVÁRY PÁL
A márciusi ifjuság

ÁLDOR IMRE: ZÁRSZÓ

---

Utószó

Csak félig az én érdemem, ha e gyüjtemény többet ér és netán nagyobb figyelmet is költ, mint az anthologiák rendesen, s viszont csak félig az én hibám, ha nem oly tökélyes, mint más körülmények között lehet vala.

Megmondom miért.

Aki e munkát csak tárgya, csak cime kedvéért veszi kezébe, nem fogja megérteni első állitásom. Őt nem érdekli más, mint maga a tartalom, melynek fáradtságot igénylő összerendezését tán méltányolni tudja és fogja, de hogy ezért egy jóakaró urias fejbiccenésnél egyébbel is tartozzon, alig ismerendi be.

Köszönöm. Munkám physicai részét a tiszteletdíj által bőven jutalmazva érzem s bár joggal emlithetném: mily sok kutatás és utánjárásba került rejtekeiből előcsalnom azon lapokat és folyóiratokat, melyeket, mint a 48/49-ki fényes időszak megannyi forrásait és emlékeit betemetni, szétrombolni hasztalan igyekvék az absolutismus - szükségtelennek látom sulyt fektetni az eszközre, hol magára a célra lehet utalnom.

E gyüjteménynek határozott célja volt és van: alapeszméje, mely figyelmet érdemel, figyelmet érdemelne még akkor is és ugyis, ha egész terjedelmében megvalósitva nem lett, a hiányok és hézagok pedig menthetők nem lennének.

Ez alapeszme egyik fele tisztán ki van fejezve magában a műben, a másikat némi utbaigazitásokkal az olvasó is kisütheti.

Föl akartam t. i. tüntetni: milyen volt költészetünk amaz izgalmas napokban; továbbá miként hatottak kölcsönösen egymásra: a napi események a költői productivitásra, az igy támadt költemények meg azok fejlődésére!

Sikerült ez? Nem egészen, de annyira igen, hogy ha ujólag mostoha napokra viradnánk - ugy politikai mint miveltség-történeti tekintetben érdekes adalék lehessen e könyv a megjelölt korszak ismeretéhez.

Nem is épen rajtam mult, hogy a gyüjtemény kimeritő vagy legalább teljesebb nem lett. A "kibékülés és feledés" hatalmas jelszavainak nyomása alatt készült ujabb sajtótörvények végkép elhagynom vagy az olvasó fantásiáját és leleményességét próbára tévő pontozással pótolnom kényszerítének sok olyast, mit közölni módomban állott, (s minek jó részét rendkívül érdekes de egyszersmind éles és bizonyos személyek ellen uralkodott közgyülölet mérgét lehelő gunyoros versek teszik), másfelől meg az idő rövidsége gátolt nyomozásaimat a vidéki könyvtárakra és ami fő: a népre is kiterjesztenem és összeszednem, ami ott nyomva, irva vagy a leghálásb krónika: a nép ajkán idevágó létezik.

De a hiány még helyreüthető s hiszem: helyreüttetni is fog, a mint a sajtószabadság nem lesz irott malaszt s a 48/49-ki időszak - most már történeti - emlékeinek megcsonkitását holmi időhöz kötött s az idővel elhaló melléktekintetek nem követelvén többé, nevesebb költőink dolgozatai külön, a falusi és tábori muzsa nagy számu szüleményei pedig egybefoglalva sajtó utján megörökithetők lesznek. Ez utóbbiakat ugyis hiában üldözik. Apáról fiúra szállanak azok s ha a Rákóczy korából származó "Jaj régi szép magyar nép" több mint száz évig lappangott a kunyhókban, a szalma és nádfödél alatt, mielőtt Erdélyi János a 48-ki sajtószabadság szerencsés napjaiban kinyomatván minden kör és osztály közös kincsévé tevé; bizonyos lehet bár ki is, hogy a nép megint száz, sőt több száz évig is meg fogja őrizni az oly dalt, mely ugy szivéhez nőtt, mint p. o. a "Kossuth Lajos azt izente" kezdetű nóta, melynek második versszaka:

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája...

költői és psychologiai tekintetben is egyaránt szép, becses s a magyar népet nemesen jellemző maradványa lesz ama kornak örökön örökké.

Meggyőződésem egyébként, hogy az anthologia bevallott hiányai dacára is eléggé megközeliti az eléje tűzött célt és - sokféle tanulságot nyujt.

Nem akarom az olvasó itéletét kisebbitni az által, hogy valamennyit fölsorolom. Egyet azonban véleményem szerént különösen kell hogy hangsulyozzak, s ez a - föltünő körülmény, hogy a 48/49 évek költészete lényegesen elüt nemcsak a megelőző hazai, de a hasonfajta külföldi költészettől is.

...

A 48/49-ki prózai dolgozatokból keveset vettem föl. A politikai lapok absorbeáltak akkor minden erőt, de a megáradt, tengerré nőtt vezérczikkekből is csak a rím hiányzott, hogy - versszámba elcsúszszanak. Elég érdekes azonban az a kevés is, ami itt van, különösen Jókaitól, kinek virágos, zamatos, fűszeres irálya és csillogó fantáziája e gyér mutatványból is kitünik. "Az utolsó fejedelem" zársoraiban nyilatkozó sejtelmes előérzet akár prófétiának is beválik...

Végül hadd fejezzem ki óhajom: Vajha e könyvet minél többen és azon gyönyörrel olvasnák, melyet szerkesztésénél én éreztem. A közszellem igy ujabb lendületet nyerne, a nemzet 48-ki nagy erényeinek kultusza szilárdulna s a jövőbe és saját erőnkbe vetett teljes hittel rebegnők ismét a kislelküek és csüggedők táborával szemben:

Az nem lehet, hogy annyi sziv
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért!...

Áldor Imre

---