Haraszti Gyula
Corneille és kora
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó.
Bevezetés.
1. §. Tárgyunk
2. §. Nehézségek
3. §. Szempontunk
Első Rész. - Előzmények.
I. A középkor
II. A XVI. század
III. A XVII. század kezdete
Második Rész. - Corneille pályájának eleje. 1606-1635.
I. Corneille életének viszonya műveihez
II. A gyermekkortól a férfikorig
III. Egykorú színköltészet
IV. Corneille vígjátékainak jelentősége és irányelve
V. A vígjátékok tárgya
VI. A vígjátékok alakjai
VII. Komikum és pathos
VIII. Az egység-szabályok
IX. A tragi-comédiek
Harmadik Rész. - A nagy alkotások kora. 1635-1651.
I. A Cid-vita
II. A további remekek (1640-1644)
III. A lejtő kezdete és ideiglenes elhallgatás (1644-51)
IV. Egyidejű tragédiaírók
V. Médée
VI. Cid
VII. Horace
VIII. Cinna
IX. Polyeucte
X. Pompée halála
XI. A Hazug és a Hazug Folytatása
XII. Rodogune
XIII. A hanyatlás felé. Théodore-tól Andromède-ig
XIV. Don Sanche
XV. Nicomède
XVI. Pertharite
Negyedik Rész. - A hanyatlás és vég. 1652-1684.
I. Ideiglenes szakítás a színpaddal. A vallásos költő
II. A visszatérés előzményei. A szerelmes Corneille
III. A művész és tudós
IV. Újabb és utolsó színdarabok Rouenban. Oedipe és Aranygyapju
V. Sertorius
VI. Párisba költözés. Racine diadalainak előestéjén. Sophonisbe-től Agésilas-ig
VII. Racine diadalainak kortársa. Attila-tól Suréna-ig. A pálya vége
Összefoglalás.
I. Corneille pályája és jelleme
II. Corneille gondolat- és érzelemvilága
III. Corneille művészete
IV. Corneille hatása
Függelék.
Névmulató.
Képek jegyzéke.
Előszó
A franczia szinköltészet fejlődésének keretében az újkori drámairók atyjáról, egy oly nagy költőről szól e könyv, kinek fényoldalai sohasem szünhetnek meg az emberiség lelkére felemelőn, szépérzékére fejlesztőn hatni, de kit nálunk nagyon kevéssé ismernek még.
Éppen azért, mert munkássága túlnyomó részt terra ignota közönségünk előtt, különös gonddal kellett lennem az egyes darabok tartalmának, sőt a főbb jeleneteknek ismertetésére. E feladat teljesitését az egyes alakok jellemének minél behatóbb elemzésére használtam fel, tudva, hogy ha egy szinműnél első sorban arra irányul a kiváncsiság, mi fog történni, mégis legmélyebb érdeket a történőknek tulajdonképpeni megértetője, a szereplők gondolkozás- és érzésmódja kelt. Az utóbbi pont különben is Corneillenél annyira nincs még teljesen tisztázva, hogy újabb időkben is nem egyszer szolgáltatott vitára tárgyat a legkiválóbb franczia szakembereknek.
Emezek példái és főleg annak példája nyomán, ki szives volt régi hálám törlesztésének jeleként elfogadni e mű ajánlását, bizonyos szövegátirással iparkodtam Corneillet közelebb hozni a mai magyar olvasóhoz. Szabatos összefoglalására törekedtem a szóáradatban sokszor szétfoszladozó értelemnek, és könnyebben élvezhetőkké igyekeztem tenni a kor avult, sőt bántó phraseologiájától burkolt szépségeket, bár azért elég izelitővel szolgáltam lépten-nyomon magából a Corneille hamisítatlan modorából is. Így véltem leginkább megközelithetni abbeli czélom elérését, hogy vágyat keltsek Corneille költészetének közvetlen megismerésére, és hogy annak, ki e vágynak kielégitésére vállalkozik, tájékoztató kalauzul szolgálhassak.
Hogy mily szakszerű tanulmányok alapján dolgoztam, erről a Függelékben számolok. be. Magában könyvemben csak ritkábban, akkor is inkább a sorok közt utaltam arra, a mi önálló és új van fejtegetéseimben.
Kolozsvár, 1906 július hó 6.
Haraszti Gyula