---

Tartalom

A. B. emlékkönyvébe
A bánat? Egy nagy óceán
A bilincs (kép)
A bokor a viharhoz
A bokrétát, melyet
A borozó
A csárda romjai (kép)
A csavargó (kép)
A csillagos ég
A csonka torony
A Dunán
A farkasok dala
A felhők (kép)
A gólya (kép)
A gyáva faj, a törpe lelkek
A gyüldei ifjakhoz
A haraghoz
A hazáról (kép)
A hegyek közt
A hegyoldalt venyigesor
A hevesi rónán (kép)
A hó, a holt föld téli szemfedője (kép)
A hold elégiája
A Honderűhöz
A honvéd
A huszár
A hűtelen barátokhoz
A jó öreg kocsmáros (kép)
A király és a hóhér (kép)
A király esküje (kép)
A királyokhoz
A kis béres (kép)
A koldus sírja (kép)
A költészet
A költő s a szőlővessző (kép)
A kutyák dala
A külföld magyarjaihoz
A leánykákhoz
A ledőlt szobor
A mágnásokhoz
A magyar ifjakhoz
A magyar nemes (kép)
A magyar nemzet
A magyar nemzet
A magyar nép
A magyar politikusokhoz
A magyarok Istene
A majtényi sikon (kép)
A márciusi ifjak
A munkácsi várban
A nap
A nap házas élete
A naphoz
A nemes
A nemzetgyüléshez
A nemzethez
A nép
A nép nevében
A puszta, télen (kép)
A rab
A rab oroszlán (kép)
A régi jó Gvadányi
A sivatag koronája (kép)
A sivatag lakói
A szabadsághoz
A szájhősök
A székelyek
A székelyekhez
A szél
A szerelem, a szerelem
A szökevények
A tavaszhoz
A tél halála
A téli esték (kép)
A természet vadvirága
A tintás üveg
A Tisza (kép)
A XIX. század költői
A toronyban delet harangoznak (kép)
A vándorlegény (2 kép)
A vén zászlótartó (kép)
A világ és én
A világtól elvonulva
A virágnak megtiltani nem lehet
A virágok
A völgy s a hegy
A zsiványság vége
Ablakodból
Adorján Boldizsárhoz
Alacsony kis ház
Alkony (kép)
Alku
Álltam sirhalma mellett
Álmaimban gyakran
Álmos vagyok és még sem alhatom
Amott fön egy csillag ragyog
Annyit sem ér az élet
Anyám, anyám
Anyám tyúkja
Apám mesterséges az enyém
Arany Jánoshoz
Arany Jánosnál
Arany Lacinak (kép)
Árvalányhaj süvegem bokrétája
Átok és áldás
Ausztria
Az alföld (kép)
Az árva lyány
Az éj
Az elhagyott zászló
Az első dal
Az ember
Az ember ugyan hova lesz
Az én képzeletem nem
Az én mátkám
Az én pegazusom
Az én szivem
Az erdei lak (kép)
Az erdélyi hadsereg
Az év végén
Az időhöz
Az itélet
Az országgyüléshez
Az őrágyhoz
Az őrült
Az utánzókhoz
Az utolsó alamizsna (2 kép)
Az utolsó virágok
Az volt a nagy, nagy munka
Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz
Azokon a szép kék hegyeken túl
Bánk bán
Bányában (kép)
Barátaim megölelének
Barátim, csak vigasztalással
Barátim vagytok (kép)
Batthyány és Károlyi grófnék
Be szomorú az élet én nekem
Beaurepaire
Befordultam a konyhára
Béranger legujabb dala
Betegségemben
Biró, biró, hivatalod
Bizony mondom, hogy győz most a magyar
Boldog pestiek
Boldogtalan voltam
Bordal (kép)
Borús, ködös őszi idő (kép)
Bölcselkedés és bölcseség
Bucsú
Bucsú
Bucsú a szinészettől
Bucsú 1844-től
Bucsú Kún-Szent-Miklóstól
Budavárán ujra német zászló
Búm és örömem
Busúlnak a virágok (kép)
Carmen lugubre
Cakó temetésén
Csalogányok és pacsirták
Csatában
Csatadal (kép)
Csendes élet
Csendes tenger rónaságán
Csokonai (kép)
Dalaim
Dalforrás
Dáridó után
De már nem tudom, mit csináljak
De mért is gondolok rá
Dicsérsz, kedves
Disznótorban (kép)
Dobzse László
Drága orvos úr
E gazdag úr
E. R. kisasszony emlékkönyvébe
E szobában küzködött
Ebéd után (kép)
Édes öröm, ittalak már
Eger mellett
Egész világ
Egressy Etelke
Egressy Gáborhoz
Egri hangok (kép)
Egy apához
Egy barátom az ifjuság
Egy bölcs hajdan (kép)
Egy emlék a kórházban
Egy estém otthon (kép)
Egy fiatal iróhoz
Egy gondolat bánt engemet
Egy goromba tábornokhoz
Egy könyvárus emlékkönyvébe
Egy kritikushoz
Egy pár rövid nap (kép)
Egy telem Debrecenben (kép)
Éj van (kép)
El innét, el e városból
Elégia egy várrom fölött
Élet vagy halál
Elfojtott könyek
Elhagytam én a várost
Elmém ezen sokat gondolkodik
Elmondanám
Élő halott
Első esküm
Első szerelmem
Elvándorol a madár (kép)
Elvennélek én csak adnának
Emlékezet
Emlékversek T. M. kisasszonynak
Én
Én és a nap
Én vagyok itt
Epigrammok
Erdélyben
Erdőben
Erdőd, május 17. 1847.
Ereszkedik le a felhő
Érik a gabona
Európa csendes, ujra csendes
Ez a világ a milyen nagy
Ez a világ egy nagy kocsma
Ez már aztán az élet (kép)
1848.
F. A. emlékkönyvében
Falu végén kurta kocsma (kép)
Falun (kép)
Fejemben éj van
Fekete kenyér (kép)
Fekete piros dal
Feleségem és kardom (kép)
Feleségem nevenapján
Felhő és csillag
Felköszöntés
Fényes csillag
Fiam születésére
Forrás és folyam
Forradalom
Föl!
Föl a szent háborúra (kép)
Földét a földmives
Fölösleges aggalom
Fölszedtem sátorfám
Föltámadott a tenger
Fönséges éj (kép)
Fövényszem, harmatcsepp
Futó folyam hullámai
Függ már a lant
Fürdik a holdvilág (kép)
Füstbe ment terv (kép)
Fütty
Gyalázatos világ
Gyermekkori emlékek
Gyertyám homályosan (kép)
Gyors a madár, gyors a szélvész (kép)
Gyönge vagyok
Ha
Ha az Isten
Ha a sirban
Ha ébren meg nem látogatsz
Ha életében
Ha férfi vagy, légy férfi
Ha jőne olyan nagy fergeteg
Háború volt
Háborúval álmodám
Hajamnak egy fürtjét levágom
Halálom
Halálvágy
Halhatlan a lélek
Hallod-e szív, szivem
Halvány katona (kép)
Hány csepp van
Három fiu
Három madár
Hatalmas orvos az idő
Hattyudalféle
Hazámban
Hazatérés
Hazugság, a mit
Hegyen ülök (kép)
Hideg ellen a tél
Hideg, hideg van kinn (kép)
Hijába várlak hát
Hintón és gyalog
Hir
Hirös város az aafödön Kecskemét
Hogy van, hogy azt a sok gazembert
Hogy volna kedvem
Hol vagy te, régi kedvem
Hol van olyan nagy pusztaság
Homér és Oszián
Honfidal
Honvágy
Hová lesz a kacaj
Hozzá (kép)
Hozzám jösz-e
Hull a levél a virágról
Ifju a pataknál
Ifjuság
Igazság! alszol?
Igy is jó
Ilyen asszony való nékem
Imádságom
Irtóztató csalódás
Ismerjetek meg
Ismét köny (kép)
Ismét magyar lett a magyar
Isten csodája
István öcsémhez
Itt állok a rónaközépen (kép)
Itt alszik a költő
Itt benn vagyok a férfikor nyarában
Itt van az ősz, itt van ujra
Ivás közben
Jaj, be bús ez a harangszó
Járnak, kelnek sokan (kép)
Játszik öreg földünk
Jókai Mórhoz
Jőj el végre valahára
Jött a halál
Jövendőlés (kép)
Juliához
K.... Vilmos barátomhoz
Karácsonkor (kép)
Kard és lánc (kép)
Katona barátomhoz
Kard és lant (kép)
Katona vagyok én
Katonaélet (kép)
Kazinczy Gáborhoz
Kedves vendégek (kép)
Kellemetlen őszi reggel (kép)
Kemény szél fúj
Képzelt utazás
Képzetem
Kereszt (kép)
Keresztuton állok
Készülj, hazám!
Két ország ölelkezése
Két sóhaj
Két testvér
Két vándor
Ki a szabadba! (kép)
Ki fogja vajon megfejteni
Ki gondolná, ki mondaná
Ki vagyok én, nem mondom meg
Kicsapott a folyó
Kik a föld alacsony porából
Kinn a kertben voltunk
Kinn a ménes, kinn a pusztán (kép)
Kis fiú halálára
Kis furulyám szomorúfüz ága (kép)
Kis-Kúnság
Kivágom én
Kont és társai (kép)
Koronázás
Kovács Jánosné emlékkönyvébe
Költő lenni, vagy nem lenni
Könyeim
Kördal
Kún László krónikája
Kutyakaparó (kép)
Láttam két hosszú nap
Le az égről hull a csillag
Legszebb versem
Lehel
Lehel
Lenkei százada (kép)
Levél Arany Jánoshoz
Levél egy szinész barátomhoz
Lopott ló
M. E. kisasszony emlékkönyvébe
Magány (kép)
Magyarország
Magyar vagyok
Már minékünk ellenségünk
Már sokszor énekeltem (kép)
Matildhoz
Meddig alszol még, hazám
Még alig volt reggel
Megfagy a szív, ha nem szeret
Megint beszélünk s csak beszélünk
Megunt rabság
Megy a juhász szamáron
Menny és föld
Meredek a pincegádor
Merengés
Mért nem születtem ezer év előtt
Mért vagyok én még a világon
Messze vándoroltam
Mi a dicsőség
Mi bűvös-bájos hang
Mi kék az ég (kép)
Mi lárma ez megént
Mi lelt
Mi nagyobb a nagy Sz.-Gellért hegynél
Mi vagy, keblem
Mi volna különös azon
Midőn a földön
Midőn nagyon bánt (kép)
Miért hogy láthatatlanok
Miért tekintsz be szobámba (kép)
Miért zárjátok el az utamat
Mihelyst megláttalak
Mikor a lánc lehull
Mily szép a világ
Mint felhők a nyári egen
Mint lót-fut a boldogság
Mint megfogamzott átok
Mit csinálsz, mit varrogatsz ott
Mit daloltok még, ti jámbor költők
Miért kisérsz
Mivé lesz a föld
Mondom, ne ingerkedjetek velem
Mondják, hogy mindenikünk
Most kezdem én csak megismerni
Mögöttem a múlt
Mulandóság
Mulatság közben
Múzsám és menyasszonyom
Nagy Károlyban
Ne bántson az meg
Ne feledd a tért
Nem csak mi vénülünk
Nem ért engem a világ
Nem háborítom-é nyugalmad
Nem megyek én innen sehova!
Nem sírok én
Nem sülyed az emberiség
Nem ver meg engem az Isten
Nemzeti dal (kép)
Nézek nézek kifelé (kép)
Négy nap dörgött az ágyu
Nyakravaló
Oda járok, hova
Oda nézzetek!
Oh, mi szép
Oh, ne bántsd a költőt
Okatootáia
Olaszország
Orbán (kép)
Ó, a kedves drága kis leány
Örök ölelkezés (kép)
V. Ferdinándhoz
Ősz elején (kép)
Őszi éj
Pacsirtaszót hallok megint
Pál mester
Palota és kunyhó
Panaszkodám hát?
Pató Pál úr (kép)
Pest (kép)
Péter bátya (képpel)
Pinty úrfi (két kép)
Poharamhoz
Pórnak esti dala
Pusztai találkozás (kép)
Pusztán születtem (kép)
Rabhazának fia
Rabság
Rákóczi
Részegség a hazáért
Reszket a bokor, mert
Rongyos vitézek
Rosz verseimről
Rózsabokor a domboldalon
Rózsavölgyi halálára
Rövidre fogtam a kantárszárat
S. K. emlékkönyvébe
Sári néni (kép)
Szeptember végén
Sírom
Sok embert ismerek
Sors, nyiss nekem tért
Sorshuzás előtt
Sovány ősz (kép)
Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe
Szállnak reményink
Száműztem magamat
Szeberényi Lajos emlékkönyvébe
Szemek, mindenható szemek
Szemere Pálhoz
Szemfájásomkor
Szemrehányás
Szent sir
Szép napkeletnek
Széphalmon
Szerelemvágy
Szerelmem zúgó tenger
Szeretek én
Szeretném itt hagyni (kép)
Szeretője-e vajon
Szilveszter éje 1847-ben
Szobámban (kép)
Szomjas ember tünődése (kép)
Szomorú éj (kép)
Szülőföldemen (kép)
Szülőimhez (kép)
Szüleim halálára
Szörnyü idő
T. M. kisasszonyhoz
Takarékosság
Tarka élet
Távolból (kép)
Távozol hát ifjuságom
Te az enyim, én a tied
Te ifjuság
Te vagy, te vagy, barna kis lyány
Te voltál egyetlen virágom
Tél végén
Téli éj (2 kép)
Téli világ (kép)
Temetésre szól az ének
Temetőben
Ti ákácfák e kertben (kép)
Tiszteljétek a közkatonákat (kép)
Tizenkettőt ütött az óra
15-ik március 1848
Tompa Mihályhoz
Tompa Mihálynál
Tudod, midőn először ültünk (kép)
Tündérálom
Újév napján 1849
Ujonnan visszajött a régi baj
Ujság
Utazás az alföldön (kép)
Uton vagyok, s nem vagy velem (kép)
Vachott Sándorhoz
Vadonban
Vadon erdő a világ
Vajda-Hunyadon (kép)
Vajda Péter halálára
Vajon miér?
Valahogy
Van a nagy alföldön csárda sok (kép)
Van-e egy marok föld
Van-e mostan olyan legény
Vándorélet (kép)
Vándordalok
Vasárnap volt
Vasuton (kép)
Vesztett csaták, csufos futások
Védegyleti dal
Végszó ***-hez
Véres napokról álmodom
Vérmező
Verseim
Világgyűlölet
Világos-kék a csillagos éjszaka (kép)
Világosságot!
Virágos kert a költő szive
Virít a kikirics
Visegrád táján
Viseld egyformán
Viz és bor
Vizen (kép)
Vizet iszom
Volnék bár
Volt egy szegény fiú
Voltam barátim
Voltak fejedelmek
Voltak sokkal jelesebbek
Vörösmartyhoz
Zárjátok be már azt a
Zöld Marci

ÉLETRAJZI ADATOK ÉS A SZABADSÁGHARC.
Petőfi Sándor élete
Petőfi atyja
Petőfi anyja
Gyermek-évek
Petőfi mint kis gimnázista
A boldog gyermekkor
A pesti iskolázás
Az aszódi gimnáziumban
A 2-ik év Aszódon
A 3-ik év Aszódon
Szinész akar lenni
Petrovicsék vagyoni helyzete
Egy félév Selmecen
Petőfinek rossz hirét költik
A költő önképzőköri szereplése
Családi viszály
Szinész élet
Végre katona lesz
A költő mint közkatona
Kik voltak a barátok
Az obsit
Katonáskodás után
A szülői házban
Szünidei kalandozások
A költő ujból szinész lesz
A szerencse mosolyog a költőre
A legnagyobb inségben
Az első verskötet
A költő otthon
Petőfi tanulmányai
A költő utazása
A költő hazatér Pestre
Petőfi ellenségei
Az elkeseredett költő
Petőfi barátsága
Nyakkendő nélkül
Tudott a pénzzel bánni
A borjadi szüret
Az "őrült" c költemény keletkezete
Tigris és hiéna. A hóhér kötele
Derültebb idők
A tizek társasága
Megismerkedés Szendrey Juliával
Az "összes költemények" kiadása
A költő házassága
Az uj élet
Az 1848. márc. események
A szabadság korszaka
Kik csinálták a forradalmat
Jellasich futása
Bem apó
Petőfi és Bem
Szomoru ujév
Mit végeztek a békekövetek
A kormány Debrecenben
Zavar mindenfelé
A forradalmi kormány
A szerbek elleni hadjárat
Komárom vára
Budavár Bevétele
Az oroszok betörése
Az oroszok Erdélyben
Petőfi halála
Az utolsó csata
A kormány lemondása
Fegyverletétel

---

Előszó

A magyar ifjuság előtt ime feltárom Petőfi költészetét; mostanáig csak az olvasókönyvekben kaptak abból részleteket. E gyüjteményben nyujtom a nagy magyar dalos százakra menő hazafias, leiró s családi költeményeit, és segitségül szólitván a festő-művészetet, valamennyi arra kinálkozó verset képben is szemléltetünk. A költeményekkel kapcsolatosan ismertetem a költőt és a szabadságharcot. Petőfi élete ugy össze van forrva a nemzeti küzdelmekkel, hogy róla irván, lehetetlen a szabadságharcot is nem ismertetnünk.

Magyar ifjak, magyar lányok, fogadjátok szivesen e kötetet a "Hasznos Mulattató" és "Lányok Lapja" melléklete gyanánt. Harminckét év óta adósa vagyok Petőfi szellemének s hálával vagyok eltelve a Gondviselés iránt, hogy tartozásomat ezuttal is törleszthetem. A 80-as években már nyilt arra némi alkalmam, midőn mint az Irók és Művészek Társaságának titkára, az általunk megvásárolt Petőfi-házat éveken át gondoztattam s végül odaajándékoztuk Kis-Kőrös városának örök fenntartás kötelezettsége mellett.

A Petőfi-családhoz nagy emlékek kötnek. A költő egyetlen fia, Zoltán, az én szerény hajlékomat választotta, hogy befejezze huszonegy évre terjedő rövid életét. Hozzám jött, nem ugyan meghalni, hanem élni, örülni s előre törni. Lapot szerkesztettem már akkor s ő lett volna annak lelke, vezérlő szelleme: számos dolgozatot közöltem is tőle. De a sors másként határozott. Egy év sem telt el, elfogta a lappangó kór. Betegágyánál megjelent nagybátyja, Petőfi István, nagyatyja, Szendrey Ignác mostoha atyja, Horvát Árpád, sógora, Gyulay Pál. De a betegeskedő ifju arra kérte őket, ne vigyék el, hagyják én nálam, mert azt hiszi, az a meggyőződése, hogy az őszinte barátság melegénél biztos gyógyulást fog találni. Szivesen nálam hagyták tehát és ellátták féltett betegüket mindennel: szeretettel, pénzzel, bőségesen.

És attól kezdve szakadatlanul jöttek-mentek hozzánk a rokonok. Gyulay Pál minden este oda ült a beteg ágyához, órahosszig beszélgetett, tréfálódzott vele. Petőfi István Békésmegyéből felutazott, egész kocsirakomány mindenféle jót hozott s a legmesszebb menő intézkedéseket tette Zoltán érdekében. Az akkori leghiresebb két egyetemi orvostanárt járatta hozzá (Dr. Korányi, Dr. Wágner). Egész vagyonát kinálta, csak mentsék meg öcscsét.

Ennyi szeretettel, ennyi áldozattal elértük azt, hogy meghosszabbitottuk életét. És ő, rózsás reményekkel eltelve, folyvást csak jövő terveiről beszélgetett velem: mint küzdi majd fel magát, hogy méltó legyen atyjához. E szándéka pedig fényesen sikerült volna, mert izről-izre Petőfi-lélek volt ő, nemes becsvágygyal, óriási akaraterővel, tiszta jellemmel, nagy műveltséggel és igazi talentummal. Az a léleknemesség és önöm előkelőség, mely arcképéről tükröződik felénk, valóságot mutat: az ő tiszta szép lelkét. Apját jól ismerte az édes anyja által, a kit végtelenül szeretett s mig az élt, boldog is volt oldala mellett. A költői lelkü anya egyebet se tett, mint mindig Petőfiről, a nagyról, az utólérhetlenről beszélt a fiának. És a fiu szentségnek tekintette apja emlékét, imádásszerü ihlettséggel gondolt arra, de csak meghittebb körben lett közlékeny. Idegenek előtt soha elő nem hozakodott nagy nevével, sőt kitért, ha beszédtárgyul választották.

Ezt a Petőfi-lelket, ezt a szellemet átvettem én is Zoltántól, s akkor megfogadtam, hogy életem egyetlen vágya leend, érvényesülésére módot találni. Ime, megjött az, s én sietek Petőfit az ifjuság előtt hozzáférhetővé tenni; tehát e mü egybeállitásánál ez a Petőfi-géniusz vezérel s ennek hatása alatt, talán bele tudom önteni azt az ihletet, azt a nagy Petőfi-szeretetet, mit a fiu egyénisége reám átszármaztatott.

1870 nov. 5-én reggel, szürkületkor nagyon rosszul lett szegény betegünk, ijedten futottam át Szendrey Ignáchoz. Az agg urat már ébren találtam. Szó nélkül átjött velem. Az ágyhoz lépett, megcsókolta a beteg verejtékes homlokát, én átöleltem a haldoklót s karjaim között, az ősz nagyatyja csókja átal megáldva, lehelte ki lelkét. Éreztem utolsó szivdobbanását, hallottam utolsó sóhaját, láttam elszálló lelkét, befogtam a merevedő szemeket s a nagyatyával együtt zokogtunk az utolsó Petőfi hült teteménél.

Eltemettük óriási részvét mellett, a kath. vallás szertartásai szerint. Arany Jánossal, Jókaival élén, megjelent az akkori irói világ, az ifjuság pedig megszámlálhatatlan tömegekben vonult fel. Az utolsó bucsuztatót én mondtam a sirnál. Diszes kőemléket emeltünk porai fölé s nevére az egyik bpesti kath. gymnasiumnál, hol tanulmányait végezte, jelentékeny összegű alapitványt helyeztünk el. Mind odaadtuk, a mi öröksége még megmaradt az akadémiai nagy dijból, melylyel az atyja verseit 1857-ben kitüntették.

Dolinay Gyula.

---