---

Tartalom

Dr. Hohenauer Ignácz: Előszó
Fábián János: Kegyelet
Dr. Horváth Balázs: Szabadságharczi ereklyekiállitásunk
Lévay József: Ötven év után
Darvas Imre: A hol Sz. István koronáját keresték
Münster Tivadar: Adatok Kassa történetéhez 1848-49-ben
Deil Jenő: Honvédzászló
Dr. Stöhr Antal: Az én tanuságom
Dr. Madarassy Lipót: Visszaemlékezés 1848-49-re
Dr. Hohenauer Ignácz: Toborzó
Élő honvédeink
Kovács Zsigmond: A vörössapkás
Dr. Klekner Alajos: Gyermekkorom egyik legszomorubb napja
Lekly Gyula: A kassai lovas-nemzetőrség zászlószentelési ünnepélye
Timkó József: A hajdu-leány
Siposs A. Gyula: Egy kassai iparos a bécsi forradalomban
Sárosi Ápád: Ereklyék
Podhorányi Miklós: Emléklapok 1848-49-ből
Dr. Hohenauer Ignácz: Egy negyvennyolczas diák
Párbaj
Chalupka Rezső: Az eperjesi főiskola nemzetőrsége
Idb. Megay Gusztávné: A kétfejű sas tekintélye
Kovács Zsigmond: A tornai szabadsághősök
Dr. Gerevich Emil: Az én amerikai nagybácsim
Idb. Megay Gusztáv: A gyulafehérvári mészárlás
Myskovszky Viktor: Ifjukori visszaemlékezéseim a szabadságharcz eseményeire
Idb. Megay Adolf: Schirger Pál elfogatása
Karsa Ferencz: A Budamér-kassai csata
Fiedler Károly: Éjjeli támadás
Werfer Károly: Miért nem jött meg a segély
A ki Concoreggio adjutánsát megmentette
Szombathy József: A második kassai csata
Dr. Horváth Balázs: Fehérpap-honvédek
Megay Ernő: Az oláh esperes
Steinhausz Rudolfné: Lőcsei események
Dr. Horváth Balázs: A korona elszállitása Budáról Debreczenbe
Klimkovics Elemér: Klimkovics Béla első festményei
Tóth Geyza: A tornai professzor és 4 fia
Bogsch Albert: A mikor négy éves gyermek voltam
A szomolnoki pénzszállitás
Fábry Jánosné: Atyám és a branyiszkói pap
Dr. Hohenauer I.: Az első honvédzászló Buda várán
Idb. Megay Adolf: Az első orosz csapat megjelenése
Idb. Kemény Lajos: Az oroszok és a magyar pénz
Schalkház Lipót: A nemzeti szin és az orosz hadsereg
Hegedűs Lajosné: Egy muszka utlevél
Lessko István: Ezelőtt 50 évvel
Gallik Géza: Egy kibujdosott hazafi
Homola István: Inquisitio a kassai ág. ev. egyházban a nemzeti zászló miatt
Rottehberg Dávid: Senasz hacheris
Siposs Aladár: Az utolsó krakói
Sárosi Árpád: A kassai lőpormalom földulása
Répászky István: Ebből áll a köszönet
Ifj. Kemény Lajos: Emlékezzünk

---

Előszó

Kassa városának oly érdekes történeti multja van, kebelében annyira fontos események folytak le, falai közt oly nevezetes egyéniségek tartózkodtak és oly jeles férfiak működtek, hogy ehez foghatót kevés magyarországi város mutathat fel.

Kassa város polgárainak szabadságszeretete és önálló municzipális szelleme a legrégibb idők óta ismeretes és ugyszólván közmondásossá vált, s azért, hogy ha jogaik és kiváltságaik csorbitása, a hazai törvények megsértése, a vallásszabadság megszoritásáról volt szó, azonnal készek voltak jogaik védelmére kelni, ha kellett fegyvert ragadni és legszentebb kincseikért éltüket és vérüket feláldozni.

Ily példákkal találkozunk, midőn Omode nádor önkénye ellen zúdultak fel, midőn Bocskay, Bethlen, Rákóczy és Tökölyi idejében a hazáért és szabadságért küzdöttek.

És 1848-ban, midőn ifju szabadságunkat idegen népek fenyegették, midőn el akarták rabolni tőlünk azt, ami után évszázadok során át sóhajtoztunk, Kassa város fiai voltak a legelsők, kiknek ereiben felpezsdült a honfivér, akik a haza iránti hő szeretettől sarkalva fegyvert ragadtak és oly lelkesedéssel, minőt ritkán mutat fel a történetirás, küzdöttek, harczoltak, nélkülöztek; megfoghatatlan halálmegvetéssel szálltak szembe sokkalta nagyobb ellenséggel; tűrtek éhséget, dermesztő hideget, megaláztatást, fogságot, halált a bitófán, - de mindig lelkesen, sajnálkozás és félelem nélkül és mindig azon boldogitó érzetben, hogy ez mind az édes hazáért és a szabadságért történik.

A kassai irók és irodalompártolók társasága, a "Kazinczy-kör" nem tehetett méltóbbat, minthogy a kassai "Ereklyekiállitás" alkalmával ama nagy idők félszázados évfordulójának emlékére egy "Emlék-Albumot" adjon ki, melynek szerkesztéséhez mindazok hozzájárúljanak, akik mint a szabadságharcz hősei fegyverrel kezükben küzdöttek a hazáért, akik szemtanui voltak ama nagy és örökké felejthetlen eseményeknek, avagy pedig, akik szüleiktől, rokonaiktól tudnak még hiteles, megbizható adatokat, - s örömmel mondhatom, hogy felszólitásomnak meg volt a remélt eredménye, mert öregek és ifjak, férfiak és nők egyaránt érdeklődtek az eszme iránt és hozzájárultak a jelen munkához, hogy élményeiket, tapasztalataikat és a hallottakat az utódok számára fentartsák, - ugy, hogy a czél elérhető volt és a tervbe vett művet a legszebb siker koronázta.

Kassa, 1898. márczius 15.
Dr. Hohenauer Ignácz.

---