1944 karácsonyát megelőzően még mit sem sejtve az emberek lelkesen jártak, keltek - miközben többször óvóhelyre kellett rohanni légiriadó idején -, bevásároltak, az éttermek még vendégül látták a vacsorázni betérőket Budapesten. December 25-én az orosz gyűrű rohamszerűen bezárult, az ágyú- és aknatűz hadszíntérré változtatta a várost, az ágyúzás robaját már lakáson belülről is hallani lehetett, de a kisgyerekeknek még karácsonyfát díszítettek, ahol lehetett. Aztán lehullott az első bombazápor, és a lakosság leköltözött a pincékbe. Elindult a katlanban a földalatti élet, ezzel egy időben az Ostromnapló is megkezdte felvenni lapjaira a föld feletti és alatti világ átélt eseményeit, érzéseit, hogy megőrizze őket mind a mai napig számunkra.

A napló felnyitása előtt érdemes megtudni néhány olyan körülményt, amelyeknek ismeretében az olvasó majd jobban beleélheti magát a napló írójának személyiségébe és az események forgatagába.

Juhász Eszter az ostrom idején igen fiatal asszony és édesanya volt, huszonegyedik életévében járt, nem sok élettapasztalattal a birtokában. Mint vitorlázó repülőnövendék, tizennyolc éves korában ment feleségül az oktatójához 1941 nyarán, igazi repülős szerelem volt, pilóták álltak sorfalat az esküvőről kifelé jövet. Egy év múlva megszületett első kisfiuk, a következő évben a második kisfiú, aki rá egy évre meghalt. A tragédia után néhány héttel már az ostrom rontott be az életükbe az Orlay utca 4-ben, a friss gyászt szinte elnyomta a bombázásokat kísérő általános halálfélelem. Érdekes módon azonban őrá ez egyáltalán nem hatott, fiatal és életderűvel teli lelkülete, ösztönös megérzései és finom humorérzéke átsegítették őt a nehéz helyzeteken. Ugyanakkor élesen vizslatta környezetét, ifjonc hevülettel kritizálta a számára helytelenül viselkedő sorstársakat, ezt a naplóban is felfedezhetjük, amikor egyes lakókat szellemes, de csípős nyelvvel jellemez. Egyéniségét ismerve azonban tudjuk, hogy ebben nem lehetett bántó szándék, a fiatalok mindazonáltal már csak ilyenek.

A Gammában felvett haditechnikai ismeretek, a vitorlázó és motoros repüléssel szerzett saját tapasztalatai, és a Junkers bombázógéppel is repült férjének pilótaélményei gazdag tudástárat jelentettek számára, ennél fogva a rémhíreket is jól el tudta különíteni a valós hírektől. Leszögezhető, hogy mindezeknek köszönhetően a naplóban rögzített számos megállapítása hadtörténeti hitelességgel is bír, így ez a kötet bizonyos mértékig történeti forrásnak is tekinthető.

Az Orlay utcai házban, Juhász Eszter családjának szálláshelyén, mondhatni, egy kis "hírközpont" működött. Jöttek befelé a hírek a budatétényi házukból, a Fehérvári úti Gamma gyárból, Hűvös-völgyből, az elején még telefonon is, mígnem aztán egyszer csak oroszul szóltak a kagylóba a túloldalon, és az ijedtségtől vonalszakadás állt be. Később már csak a "futárszolgálat" működött, bátor egyének a lövöldözések közepette is osontak és látogatóba érkeztek, hozták a híreket Pestről a Zsil utcai Gamma székhelyről, az Andrássy útról Juhász István felől is, egészen a hidak felrobbantásáig. Aztán már csak a budai hadműveleti területről érkeztek még hírvivők, később már ők sem, mert a budai vári kitörést követően a főváros elesett. A beérkezett hírek kifelé nem mentek, de az Ostromnaplóban rögzültek, és ma már innen első kézből az utókor is értesülhet az akkor történt izgalmas eseményekről.

Az eredeti napló német nyelven íródott, ennek indokát nem ismerjük. Ostrom után Juhász Eszter egybeszedte a tintával, tintaceruzával papírlapokra és cédulákra kézzel írt jegyzeteket, majd a teljes szöveggyűjteményt írógéppel letisztázta és egy kötetbe foglalta, amelynek egy indigós másolata maradt fenn. Ennek digitalizált változata "Belagerungstagebuch, Budapest, 1944-45" címmel az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárának állományában olvasható.

Miklauzič István