---

Tartalom

1. BEVEZETÉS

2. A HÁTRÁNYOS HELYZET MEGHATÁROZÁSA
2.1. Jogi meghatározások
2.2. Neveléstudományi megközelítés

3. A NEVELÉS ÉS A SZOCIOKULTURÁLIS HÁTTÉR ÖSSZEFÜGGÉSE
3.1. A szülők mentális állapota
3.2. Anya-gyermek kapcsolat
3.3. A gyermeknevelés kultúrája
3.4. Fejlődést segítő tárgyi környezet

4. A NEVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK SZEREPE A HÁTRÁNYOK FELERŐSÍTÉSÉBEN
4.1. A szülők és a nevelési-oktatási intézmények viszonya
4.2. Iskolai szelekció, szegregáció
4.2.1. Mit jelent a szegregáció?
4.2.2. Mi a baj a szegregációval?
4.2.3. Hogyan alakul ki a szegregáció?
4.2.4. Hol tart a szegregáció felszámolása hazánkban?

5. AZ ISKOLAI SIKERTELENSÉG TÜNETEI
5.1. A tanulási problémák egy lehetséges értelmezési kerete
5.2. A szövegértés példája

6. A SZÜLŐK BEVONÁSÁN, MENTORÁLÁSÁN ALAPULÓ JÓ GYAKORLATOK
6.1. Nurse-Family Partnership
6.2. Chicago Child-Parent Center
6.3. Meséd-projekt
6.4. STAP programok
6.5. The US Families and Schools Together
6.6. Learning Community
6.7. Home School Community Liaison Scheme
6.7.1. Az olvasás fejlesztését támogató programelemek
6.7.2. A szülők bevonását támogató programelemek
6.8. School Completion Programme
6.9. Triple P (Positive Parenting Program)

7. A CSALÁDOK BEVONÁSÁNAK EGY LEHETSÉGES MÓDSZERTANA
7.1. Helyzetértékelés és a program megismertetése
7.2. A családok és partnerek érdeklődésének felkeltése és a toborzás folyamata
7.3. Kötődés kialakítása
7.4. Kezdeti felmérés
7.5. Családi munkaterv elkészítése és a szövetség létrehozása
7.6. A családi munkatervben lefektetett tevékenységek megvalósítása
7.7. A beavatkozás lekövetése és értékelése

8. IRODALOMJEGYZÉK

---

Bevezetés

A szegénység csökkentésének és számos társadalmi feszültség enyhítésének az egyik leghatékonyabb módja az iskolázottság emelése lehet. Elég egy pillantást vetnünk a hazai munkanélküliségi ráta alakulására, hogy megbizonyosodjunk arról, a szegénység kezelésének e módja különösen hatékonyan működhet. Míg az utóbbi években a nyolc osztálynál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében a munkanélküliségi ráta meghaladta a 45%-ot, addig ugyanezen időszakban az egyetemet végzettek esetében nem érte el a 4%-ot (KSH, 2012). További példaként említhetjük a 30 éves korban várható élettartamra vonatkozó adatokat, melyek közvetetten az életminőségről is informálnak. Az említett iskolázottsági kategóriák között több mint egy évtizednyi eltérést jelez Magyarországon e mutató (HABLICSEK - KOVÁCS, 2007). A rossz egészségi állapotúak kategóriájába soroltak között ugyancsak lényeges különbségek láthatók az iskolai végzettségek függvényében. Mindkét nem esetében megközelítőleg kétszer annyian tartoznak az említett kategóriába a legfeljebb nyolc osztályt végzettek körében, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül (KOVÁCS, 2012).

A magasabb iskolai végzettség elérése nemcsak az egyén munkaerőpiaci lehetőségeit, életminőségét befolyásolja kedvezően, de az adott társadalom egésze számára is előnyös. Vagyis az iskolai karrier támogatása a kevésbé tehetős társadalmi rétegek gyermekei körében nem egyszerűen szolidaritás kérdése. A gazdasági fejlődés és az iskolázottság összefüggése talán a leginkább ismert előny, ugyanakkor számos további társadalmi haszon említhető. Az iskolázottabbak, többek között, jobban vigyáznak környezetükre, társadalmi aktivitásuk erősebb, valamint intenzívebb a kultúrafogyasztásuk. A hosszú távú hatásokat tekintve különösen jelentős, hogy iskolai tanulmányaikat tekintve a tanult szülőktől több segítséget kapnak gyermekeik, ami a következő generációk iskolázottsága, életminősége szempontjából fejtheti ki tovagyűrűző hatását (l. CSAPÓ, 2011).

A nélkülöző családok gyermekeinek körében az iskolázottság támogatása mind az egyén, mind a társadalom szempontjából hasznosnak tekinthető, vagyis számos társadalmi előnyt hozhatnak az oktatást támogató hátránykompenzáló kezdeményezések. Az oktatás területéhez kötődő ilyen irányú vállalkozások hazánkban is léteznek, azonban ezek jelentős része a megoldandó problémákat és a megragadható lehetőségeket szűken értelmezi, így e kezdeményezések hatása általában elmarad a várakozásoktól. Könyvünk a jövőben indított programok sikeréhez a kezdeményezésekben érintett szakemberek látókörének tágításával, a témával kapcsolatos összefüggések és jó gyakorlatok bemutatásával kíván hozzájárulni.

Munkánk vázlatos áttekintést kínál a szegénység és a gyermekek fejlődése közötti összefüggésekről. Ezzel számos olyan lehetséges beavatkozási pontra kívánjuk felhívni a figyelmet, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak az oktatáshoz, ugyanakkor kezelésük kulcsfontosságú lehet a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességének támogatásában. Kiemelt figyelmet fordítunk a rossz szociális körülmények között élő szülők gyermeknevelési kultúrájára. Tesszük ezt egyrészt azért, mert fontosnak tartjuk bemutatni, hogy a "szegénység kultúrája", a nélkülözésben élőknek a társadalom jobb szociális helyzetben élő csoportjaitól gyakran eltérő magatartása, gondolkodása adott körülmények között nagyon is logikus. Másrészről olyan lehetőségek számbevételét végezzük el, amelyek elsősorban mentorálási technikákra, a szülők bevonására, aktivizálására alapozva jelentősen fejleszthetik a kedvezőtlen anyagi körülmények között élő szülők gyermeknevelési kultúráját, ezen keresztül gyermekeik iskolai sikerességét. E lehetőségek rendszerezése, valamint a hazai és a külföldi megoldások rövid bemutatása által a jövőbeni hátránykompenzáló intézkedések eszközei bővülhetnek.

Írásunkban a mentorálás kifejezést a személyes segítő tevékenységek gyűjtőfogalmaként használjuk (l. FEJES - KASIK - KINYÓ, 2013). Munkánk nem céloz konkrét szakterületen tevékenykedőket, hanem olyan általános információkat gyűjt össze, amelyek minden olyan foglalkozást tekintve hasznosak lehetnek, amelyek a kedvezőtlen anyagi helyzetű szülők támogatásán keresztül gyermekeik fejlődését közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatják.

---