---

Tartalom

Előszó (Bass László)

1. Gyerekesély program a társadalmi és politikai mezőben (Darvas Ágnes, Ferge Zsuzsa)
2. Korai képességgondozás - Biztos Kezdet Gyerekházak (Szomor Éva)
3. Közoktatási integráció, a közoktatás fejlesztése (Kende Ágnes)
4. Ifjúságfejlesztés (Németh László)
5. Az információs társadalom fejlesztése (Ferge Sándor)
6. Egészségesebb gyerekkor (Hadházy Ágnes)
7. A szociális szolgáltatások lehetőségeinek fejlesztése (Kecskés Éva)
8. Lakhatást javító szolgáltatások, közösségi munka, settlement (Kecskés Éva)
9. Szociális gazdaság - az eMultiCoop szociális szövetkezet (Ferge Sándor)
10. Adatfelvételek a kistérségben - a gyerekszegénység indikátorai (Bass László)
11. A Szécsényi Gyerekesély Program - 2011 májusa után

Felhasznált irodalom
A Gyerekesély Program volt munkatársai

Mellékletek
  1. melléklet. Szükségletfelmérés 2006.
  2. melléklet Előrehaladási összefoglaló 2006-2011.
  3. melléklet. A szolgáltatásfejlesztés időbeli és térbeli folyamata
  4. melléklet: A Szécsényi Gyerekesély Program nyilvánossága Description of the Szecseny pilot project promoting social inclusion of children in a disadvantaged rural environment - an unfinished experiment

---

Előszó

A kötet, amit az Olvasó a kezében tart, öt év munkájának legfontosabb eseményeit, tanulságait, a Ferge Zsuzsa vezetésével megalakult Gyerekszegénység Elleni Programirodának (MTA GYEP) 2006. és 2011. közötti terepmunkáját próbálja meg összefoglalni. A program keretében öt év alatt több száz ember dolgozott azon, hogy Magyarországon "jobb legyen a gyerekeknek", hogy a gyerekszegénység problémájára - amely hazánkban nagyobb méreteket ölt, mint azt az ország fejlettsége érthetővé tenné - érdemi válaszokat adjon.

Egy ilyen méretű társadalmi kísérlet összegzésére nagyobb időtávlatra, elmélyültebb elemzésekre, nagyobb terjedelemre lenne szükség, de ki tudja lesz-e valaha kutató és kiadó, aki erre vállalkozik majd. Ez az első összegzési kísérlet, amelyet a program aktív résztvevői állítottak össze, igyekszik a Gyerekszegénység Elleni program legfontosabb mozzanatait, sikereit és kudarcait kiemelni - de minden igyekezetünk ellenére szubjektív tükörkép. Az elmúlt hat év olyan közel van, az események érzelmi töltete olyan erős még, hogy a külső szemlélő számára a szöveg sokszor talán igaztalanul keserűnek vagy lelkesnek, önmarcangolónak vagy önigazolónak tűnhet. Munkánk során hallottuk Rimócon egy iskolás gyerektől, hogy "a valóság nagyobb, mint az igazság" és kötetünk is ezt a kötéltáncot járja: mégsem vállalkozhat másra, mint hogy a mi kicsi igazságainkat mutassa fel.

A szegénység mindig megrázó, a gyerekeké még inkább az. Nem véletlen, hogy a magyar országgyűlés gyakorlatilag egyhangúlag szavazta meg 2007-ben a "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiát, azt a deklarációt, amely az MTA GYEP stratégiai elképzeléseit szándékozik napi politikai gyakorlattá tenni. Sajnos ez a gesztus - megszületése pillanatától napjainkig - nem kapott elegendő támogatást se politikai akaratban, se anyagi forrásokban. A programiroda megszüntetésekor a GYEP védelmében interpelláló politikusnak válaszoló államtitkár így fogalmazott: "Ön egy irodáért aggódik, ahol 80 millió forintért dolgoznak emberek, és ott döntik el, hogy oldják meg papírok mellett a gyermekszegénységet" Ez az "érv", amelyhez hasonlók a netes blogok és fórumok százain szerepelnek, természetesen mélységesen bornírt. A "rózsadombi szociológus" toposza abszurd, főként, ha a szegénység ügyéről van szó. Tereptapasztalatok nélkül lehetetlen társadalomtudományt csinálni, és bízom benne, hogy az itt következő írások bizonyítják is ezt.

Amikor a programba egy-egy új munkatárs kapcsolódott be, általában felmerült a módszer kérdése: mit, hogyan kell csinálni a célok elérése érdekében. Ha vannak is "papírjaink", amelyeken szerepelnek stratégiai elgondolások, módszertani irányelvek, programunk fő ereje éppen akciókutatás-jellege. A tudomány folyamatosan a mindennapi valóság kritikájával kell szembesüljön, ez az, ami új kérdések és válaszok megfogalmazására sarkall. Egy, még a munkánk kezdetén készített interjúban találtam rá a következő történetre: "mikor Jézus itt Nagylócon járt, nem tudom mikor, na az a lényeg, hogy van egy kő, és a kőbe van egy láblenyomat (...) és állítólag ebbe a lábnyomatba, mindenkinek - akár kicsi, akár idős -, beleillik a sarka. Ezt szeretnék ismételten felkutatni, illetve megvan ez, csak benőtte ottan a fű."

Hát igen, ilyen csodát kellene már valakinek csinálni, olyan nyomot hagyni a szegénység-ellenes küzdelem sziklájában, amibe majd mindenkinek a lába beleillik. Csak aztán nehogy azt is benője a fű.

Bass László
Budapest, 2012. október

---