---

Tartalom

Rovás ábécé és szabályok
Előszó
Rövid összefoglaló a magyar rovásírásról
Rövid összefoglaló a magyar számrovásról
A székely-magyar rovásírás kőkori előzményei, mint a Kárpát-medencei őshaza bizonyítékai
Alattyán-Tulát: tűtartó vagy tarsolyzár?
Békés-Povádi nemzetségjel
Boszniai piramisok - visszatekintés
Bujáki rováslelet
Cebepusztai Tűtartó olvasata
Cikói kisszíjvég rovásfelirata
Csehétfalvi porszaru rovásbetűi
Gelencei templom - még egy átjavított rovásemlék
Hasfalvi Naptiszteleti edény
Kiskőrös-Vágóhíd-i ezüst kehely felirata
Kiskundorozsmai Íjcsontok feliratai
Kismarton vagy Kiskőrös?
Madéfalvi rovásfelirat
Olosz Ella rovásírásos faliszőnyege
Öreg hölgyek rovásbetűkkel
Stroke és a rovásírás
Szarvasi Tűtartó megfejtési kísérlete
Szent Mihály templom mesterjegyeiről
Telki hun lelet
D-ből GY rovásírásunkban
LY, J és I a magyar rovásírásban
A latin betűs összerovások forrása a magyar rovásírás
Megfejtés és olvasat különbsége
Jegyzeteimből
Kiegészítések
  A két K betű használata
  Kőkori játéktárgyak
  Énlakai unitárus templom
  Bor nemzetség
  Rovásírás és balkezesség
  Torma Zsófia
  Roga hun király neve
  Attila hun király neve
  Nagyszentmiklósi Kincs
  Felvidéki rovásírásos emlékek
  Rohonci Kódex
  Az Ég fiai
Fejtsd meg, olvasd el
Cserebőrűek
Dilettánsként tudományos könyvekről
A 896-os "honfoglalás" elmélet újabb következményei
Arany János időszerűsége
25 év a rovásírás bűvöletében és szolgálatában
Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre
Emlékezés Tomory Zsuzsa magyarságkutatóra
Tar Mihály keresztfia
Varga Márta: Egy személyes történet a nemzedékeken át megőrzött ősi örökségről
Szakács Gábor: Olvasni muszáj! Beszélgetés Meixner Ildikóval
Szakács Gábor: Múltunk a bódorgó köveken
Fejtsd meg, olvasd el - Megfejtések
Rovásírásos olvasógyakorlatok
Rovásírás játék - szókirakó
Kiadványaink
Hibajegyzék
Összesített szakirodalom
Képek forrásai

---

Előszó

A "Mély titkú rovással..." címet adtam könyvemnek, mert 2017 Arany János éve, születésének 200. évfordulója. Ugyanúgy elbűvöltek 1768 oldalas, négy darabra szétesett Összes költői művei, mint amikor a szüleim olvastak fel belőle több mint 60 évvel ezelőtt.

Az előző könyveimhez hasonlóan, a mostani is tartalmaz új ismereteket a magyar rovásírásról, megfejtéseket, művelődéstörténeti adatokat, olvasógyakorlatokat, tanulságos szakirodalmat, sok ábrát, továbbá egy összefoglalót arról a munkáról, amelyet ősi írásunk területén végeztünk férjemmel, Szakács Gáborral az elmúlt 25 évben.

A rovásírás kutatása, terjesztése területén nagyon sok a feladat, nem pihenhetünk. Ezt az is mutatja, hogy a magyar rovásírás még mindig nem lett hungarikum, a fröccs (Spritzer) viszont igen. Nem vagyok ellensége a fröccsnek, főleg ha rozéborból készül, de a magyar művelődéstörténet legértékesebb kincsét, a rovásírást kellett volna elsőként felvenni a hungarikumok sorába. Rovásemlékeink pusztulnak, eltünedeznek, a hivatalos szakemberek semmit nem tesznek megmentésükért, összegyűjtésükért, pedig tekintélyük, idejük lenne rá. Azért sem tettek semmit, hogy a magyar rovásírás a Unicode-ba kerüljön, vagy Forrai Sándor munkássága Magyar Örökség Díjas legyen. Mindezeket a feladatokat az általuk dilettánsnak, laikusnak, délibábosnak gúnyolt magyar emberek - kis fizetésből, kis nyugdíjból élők - idejüket, pénzüket, egészségüket feláldozva végzik el.

Mivel 1948-ban születtem, végigszenvedtem a félelmetes kommunista diktatúrát, ezért tapasztalataimból adódóan az a véleményem, hogy 1945 óta a legjobb kormány a jelenlegi Fidesz-KDNP összefogásé. (2017 van). Vezetésük alatt, egyetlen kivétellel, minden egyéb területen, nagy előrelépések történtek a proletár diktatúrából a polgárosodás felé. Az egyetlen elmaradott terület, a magyar őstörténet ügye, itt nem történt előrelépés. 1989-ben olyan csodavárás volt, hogy azt hittük, még a tankönyveket is át fogják írni. Azonban a szkíta-hun származás - krónikásaink ellenére - még mindig tudománytalannak, dilettánsnak, laikusnak bélyegzett. Még mindig a finnugor-török származás és nyelvrokonság a tudományos és hivatalos. Lehet azt mondani, hogy most már csak nyelvrokonság, de ez a kifejezés értelmetlen. A nyelvrokonság az anyanyelv rokonsága, akinek finnugor az anyanyelve az finnugor, akinek török az török. Tehát ez a származás és nyelv különválasztás csak "török áfium" azoknak, akik nem tartják továbbgondolkodásra érdemesnek ezt a témát, akiknek mindegy, hogy ők finnugorok, törökök vagy magyarok. Akiknek mindegy, azok feladták nemzeti önazonosságukat, azok világpolgárok.

Továbbra is azt sorolják tankönyvekben, szakkönyvekben, hogy mi magyarok mennyi mindent vettünk át másoktól. Pedig bőségesen van szakirodalmunk szakemberektől, akik mást bizonyítanak. Itt csak egy példa a sokból, Bella Lajos régésztől, a felvidéki Jászó barlangjában talált állatcsontokról: "...Lambrecht Kálmán megállapította, hogy gyöngytyúkok csontjai. Eddigelé azt gondoltuk, hogy e madarat a törökök hozták először hazánk földjére, és íme kiderül, hogy jóval 2000 évvel a török uralom előtt már táplálékul szolgált e föld lakóinak." (Hillebrand - Bella, 1921/250.)

A rovásírás használatánál a kézírás híve vagyok. Arra biztatom a rovásírást tanulót, gyakorlót, hogy ne számítógéppel, hanem kézzel írjon. A számítógép billentyűinek nyomogatása nem azonos hatású az írással, hanem gépelés, bár nem vonom kétségbe a gyors továbbításból eredő előnyeit. Az írásmozgás, mint már sokszor leírtam, testünk legfinomabb, legösszetettebb mozgásformái közé tartozik, mely-oda-vissza hat, tehát a visszacsatolás során más minőségű, magasabb szintű ismeret jut az agyunkba. A billentyűk nyomkodása nem közvetíti ezt a hatást, a finommozgást nem gyakoroljuk és nem fejlesztjük vele a szem és kéz összehangolt működését. Nem csak a rovásírás, de minden fajta kézírás fejlesztő hatású, tehát megszüntetése némely országban egy buta tömeg létrehozását célozza.

Hangsúlyozom ismét a papírkönyvek fontosságát a világhálóval szemben, ahol sok a pontatlan adat, a valótlanság, a befolyásoló, félrevezető szándék. Özönlenek a hatalmas ötletek, megváltó "új" felfedezések a számítógépemre, miközben ezeket már régen megírták valakik - papírkönyvekben. Ami nincs a világhálón, az nem is létezik, ez a XXI. századi közgondolkodás alapja. Ne ezeket a töredékeket olvassuk, hiszen azért ömlesztik ránk, hogy szétszórják a figyelmünket, hogy ne legyenek megalapozott, átfogó ismereteink. Könyveink szakirodalmában többségében olyan papírkönyvek szerepelnek, amelyek elvezetnek a magyarság valódi őstörténetéhez.

Egyúttal felhívom a figyelmet arra, hogy írásaim adatai, rajzai nem a világhálóról, hanem a szerzők eredeti, papíron megjelent tanulmányaiból származnak, vagy saját kutatási eredményeim, rajzaim. Ezeket nem néhány "egér" kattintással, hanem a helyszíneken vagy nagy könyvtárakban, idő és pénz ráfordítással gyűjtöttem össze. Ha valaki forrásként használja, kérem munkámnak hivatkozással történő megbecsülését, mint ahogyan én is hivatkozom azokra, akiknek ismereteit az olvasónak közvetítem.

Itt mellékelem a rovásírás történetének nagy eredményét, a 2014-ben a Unicode-ba, a nemzetközi karakterkészletbe bekerült régi magyar betűk sorrendjét. Hiteles, régi rovásemlékekből származnak a betűk, idegen elemeket nem engedtek be a hagyományokat őrző magyar rovásírók. Forrai Sándor írta 1985-ben, a Küskarácsontól Sülvester estig c. könyvében: "...a magyar nyelvet latinbetűs írással jegyezni csak nagy torzítás árán, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. Az Olvasó minduntalan tanúja lesz annak a harcnak, ahogy nyelvünk küzdött a 'betolakodó' idegen betűkkel szemben." Ezt a harcot a magyar nyelv, a magyar betűk, a magyar rovásírók 2014-ben megnyerték, de folyamatosan támadnak a magyar nyelvet és a hozzá tartozó rovásírást "korszerűsítés" ürügyén korcsosítók, így résen kell lennünk, ahogyan a cserkészek jelmondata is tanácsolja.

---