Romantikus történet, mely Éva, és László szerelmének kialakulásáról szól. Éva tánctanár, László pedig egy lovarda meghatározó embere. Egész eddigi életét a lovak szeretete töltötte ki. A történet olvasása közben sok érdekes, és fontos ismeretet szerezhetünk a lovakról. Betekintést kapunk a lovaglás tudományába, az idomítás menetébe, és a versenyzésre való felkészítésbe. Izgalmas versenyeken vehetünk részt, anélkül, hogy kikelnénk a fotelból.

Részlet a könyvből:

- Jól megy – mondta Géza, aki csak ekkor találta meg Lászlót. – Ügyes ez a lány – tette még hozzá.

László nem válaszolt, pedig hallotta a megjegyzést. Feszülten figyelte a kivetítőt, mert ismét takarásban voltak. Látta Fanni mozgásán, hogy szinte csak utazik Szélvész hátán. Szép stílusban, látható erőfeszítés nélkül tartja a harmadik helyet. Amikor ismét eléjük ért a mezőny Géza kiabált oda neki.

- Gyerünk, kislány, ügyes vagy.

Ismét takarásba kerültek. Kezdődött az utolsó kör. László a kivetítőn is jól látta Fanni mozgását. Jobban kiemelkedett a nyeregből, ráhajolt a ló nyakára, így a kezét előrébb tudta nyújtani, hogy lazítson a gyeplőn. Szélvész, mint aki felszabadult, testét egyre jobban kinyújtotta, mint aki feljebb kapcsol egy sebességi fokozattal. Mire a szobrok mögé értek, ledolgozta a hátrányát, és láthatóan egyre fokozta a tempót. Amikor ismét László elé értek, már egy orrhosszal vezetett. Láthatóan semmi munkát nem adott zsokéjának, úgy döntött ezt egyedül is megnyeri. Fanninak még annyi ideje is volt, mikor elszáguldott előttük, hogy kimosolyogjon rájuk. A befutót ismét csak a kivetítőn tudták figyelni. Legalább két hosszal nyertek. Géza és László örömében összeölelkezett.

- Ezt nagyon jól csinálta – mondta Géza. – Nem bíztam a lányban, de ezt a versenyt nagyon jól felépítette. Hagyta az ellenfeleket kifáradni, ő meg csak utazott, egészen az utolsó körig. Csodálatos volt – hadarta szinte önkívületi állapotban a boldogságtól.