---

Tartalom

ELŐSZÓ

A TERÜLET GEOLÓGIAI VISZONYAINAK VÁZLATA
Pannoniai-pontusi emelet
Levantei emelet
Pleisztocén
Holocén

HIDROLÓGIAI VISZONYOK
Pannoniai-pontusi vizek
Levantei vizek
Pleisztocén vizek

ÖSSZEFOGLALÁS
A vizek felhajtó ereje
A geotermikus grádiens
A víz hőmérséklete és minősége
A víz mennyisége

RÉSZLETES ADATOK A KÉT JÁRÁSBAN LÉTEZŐ ARTÉZI KUTAKRÓL
1. Agyagosi kút
2. Árpási kút
3. Bogyoszlói félbemaradt fúrás
4. Bősárkányi kút
5.-7. Csornai kutak
8.-9. Dénesfai kutak
10. Dőri kút
11.-12. Egyedi kutak
13. Endrédi kút
14.-16. Eszterházai kutak
17. Farádi kút
18. Gártai kút
19. Höveji kút
20. Jobbaházai kút
21.-32. Kapuvári kutak
33.-35. Petőházai kutak
36.-38. Rábapordányi kutak
39. Rábatamási kút
40. Röjtöki kút
41.-45. Saródi kutak
46. Sobori kút
41. Szanyi kút
48. Szergényi kút
49. Szili kút
50. Szilsárkányi kút
51.-52. Vitnyédi kutak

A KUTAK TÁBLÁZATOS ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A TÉRKÉP ÉS A SZELVÉNYEK MAGYARÁZÓJA

NÉMET NYELVŰ KIVONAT (DEUTSCHER AUSZUG)
Vorwort
Skizze der geol. Verh. d. Gebietes
Hydrolog. Verhältnisse
Zusammenfassung
Erklärung d. Kartenskizze u. d. Profile

---

Előszó

Sopron-megyei területünk földtani viszonyait először Telegdi Roth Lajos, Nagysuri Böckh János és Sturzenbaum József, a M. kir. Földtani Intézet geológusai tanulmányozták, akiktől 1872-ben meg is jelent "Kapuvár és vidéke" címmel a terület 1:144.000 mértékű, geológiailag színezett térképe. Az említett országos felvételek alapján a Kapuvárott fúrandó artézi kút ügyében 1893-ban ugyancsak Telegdi Roth Lajos adta az első szakvéleményt, amelyre támaszkodva, 1896-ban Zsigmondy kútfúró cég kísérelte meg a fúrást, még pedig kedvező eredménnyel. Ez volt a vidéken az első mély fúrás, melynek alapján némi betekintés nyílott a terület geológiai felépítésébe. Ezen a sikeren felbuzdulva az Eszterházy hercegi uradalom is hozzáfogott az egészséges ivóvíz kereséséhez, még pedig először Kapuváron, az uradalmi kertben, a kastély szomszédságában, majd az Öntés-majorban, ugyancsak kedvező eredménnyel. Utána a jobbaházai Borsody-uradalom, majd Dénesfán gróf Cziráky is eredményesen fúratott, mindegyik a saját kertjében. Most már egyik-másik község is kezdte megkísérelni a szerencsét, látva, hogy a mély fúrás révén egészséges ivóvízhez juthat. Saród, Vitnyéd és Endréd községek voltak az elsők közöttük. A fúrási kedv különösen az 1913. és 1914. években lendült fel, amiben az előzőleg a csornai járásban fellépett tífuszjárványnak is része volt. A tífuszjárvány megelőzésére, az akkori tiszti főorvos, Dr. Kokas Lajos indítványára először Árpáson, Csornán, Eszterházán, Farádon, Hövejen, Rábapordányon, Szil, Szilsárkány és más községekben mélyesztettek artézi kútakat, helyenkint a hatóság támogatásával. A legújabb artézi kút a vidéken a röjtöki, melyet az 1927. évben fúrtak meg.

Ezen kútak feltárásain kívül, ha a nagyobb mélységek geológiai felépítéséről nem is, de a felszínhez közeli geológiai viszonyokról a hansági tőzeg és lápkutatásokról szóló jelentések nyújtanak adatokat. Ezeket, újabb kutatási eredményeivel együtt, Dr. László Gábor m. kir. főgeológus foglalta össze "A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon" című művében (a M. kir. Földt. Int. kiadványa, 1915). A legutolsó években, utoljára 1927-ben, végül magam jártam be ezt a vidéket, hogy agrogeológiailag térképezzem és ezzel kapcsolatban a vidék hidrogeológiai viszonyairól is jelentést tegyek. A terület hidrológiai viszonyairól kivánok most ebben a füzetben beszámolni.

Beszámolóm elején sajnálatos körülményre kell kitérnem, ami munkámat nagy mértékben megnehezítette. És ez az a, mondhatnám, anarchia, ami a fúrási adatok bejelentése és megőrzése terén uralkodik. Van ugyan törvényes intézkedésünk arra nézve, hogy a M. kir. Földtani Intézetnél minden mélyfúrást hivatalosan be kell jelenteni, illetve, hogy a mélyfúrási engedélyt az illetékes fórumon kérelmezni kell, tapasztalataim szerint azonban ezeknek az intézkedéseknek csak igen kevés esetben van foganatja, a legtöbb esetben nem vesznek róla tudomást. Éppen ilyen nagy a nemtörődömség a fúrási adatok megőrzése terén is. A legszomorítóbb ez azon kútfúró cégeknél, amelyek semmiféle adat feljegyzését nem tartják szükségesnek. Ideje volna, hogy vízügyi törvényeinknek érvényt szerezzenek és hogy tudomást vegyenek róluk ne csak a kútfúrók, illetve a vállalkozók, hanem mindazok is, akik ilyen mélyfúrásra megbízást adnak. A mélyfúrás előtt szakértő geológus szakvéleménye alapján szerezzék meg a fúrási engedélyt. A geológus közreműködése nemcsak az oktalan fúrásoknak venné elejét, hanem a fúrás tudományos eredményeinek megőrzését is biztosítaná.

Hogy megjegyzéseim mennyire indokoltak, azt a csornai és kapuvári járásban szerzett tapasztalataim igazolják. Nem szólva itt egyes esetekről, legyen elég annyit megemlítenem, hogy a két járásban felvételeim kapcsán 52 artézi kútról szereztem tudomást, holott a M. k. Földtani Intézet irattára szerint csak 12 kút volna a szóbanforgó területen. E közül a 12 kút közül az Agyagos, Parád, Jobbaháza, Rábatamás és Szilsárkány községekben fúrt kútakról csak annyit tud az Intézet irattára, hogy léteznek, a bogyoszlóiról pedig annyit, hogy félbenmaradt a fúrás. Az említett 12 kút közül csak a Bősárkány és Csorna községekben, Kapuvárott: az iskola udvarán és a húsfeldolgozó gyárban, továbbá a kórházban és az Öntés-majorban fúrt kútakról találunk kevés adatot. Ezeknek az adatoknak felét is magánúton szerezte be az Intézet és csak kis része érkezett, ahogy minden esetben kellett volna, hivatalos úton.

Fúrási szelvényeket csak 15 helyről tudtam megszerezni. A többi adat, ami némileg felhasználható volt, csak bemondáson alapult. Figyelmen kívül kellett hagynom ezek közül természetesen azokat az adatokat, melyek bizonytalanok, gyanusak, vagy előre megállapíthatólag hibásak voltak.

A vidék geológiai felépítése azonban a kevés adat alapján is elég érdekes képet nyújt és a vidék hidrológiai viszonyai is elég tanulságosak.

Mielőtt mindezekre rátérnék, a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem Dr. Simonyi Hajas Antal-nak, Sopron megye volt alispánjának tevékenységéről, aki az artézi kútfúrások körül mutatkozó visszásságok terén erélyes rendeletekkel iparkodott rendet teremteni. Á legnagyobb elismerést érdemli Dr. Kokas Lajos, a csornai közkórház igazgató-főorvosa is, aki ebben az ügyben nemcsak mint az alispán első tanácsadója szerepelt, hanem a rossz, szerves bomlási termékeket és nagyobb számú baktériumot tartalmazó, ivóvizek káros hatását látva, fáradtságot nem kímélve, igen sok utánjárással fáradozott a lakosságnak jó, egészséges ivóvízzel való ellátása ügyében. Mint ahogy néhai Eszterházy Miklós herceg, úgy fia, Dr. Eszterházy Pál herceg is dicséretre méltóan megtesz mindent, hogy a hercegi uradalom majorjainak és pusztáinak lakóit jó ivóvízzel lássa el.

A csornai és kapuvári járás ivóvizeinek elemzéseiből tűnik ki legjobban, hogy ez a feladat mennyire sürgető. Szányi István kir. vegyész "Adatok a Dunántúl ivóvizeinek kémiai elemzéséhez" című értekezésében a két járás megelemzett kútvizei közül csak 15-öt (25%) talált használhatónak, 11 kút vizét (18%) feltételesen használhatónak mondja, 34 kútat (57%) pedig használhatatlannak jelez. (Kísérletügyi közlemények, XXIX. köt., 3. füzet és XXX. köt., 4. füzet, 1926-1927. évf.)

Mondassék ezért mindazoknak köszönet, akik a jó ivóvíz szerzésének szociális szempontból oly fontos kérdésében fáradoztak s fogadják e helyütt köszönetemet azok is, akik munkám adatainak összegyüjtésében segítségemre voltak.

---