Eurázsiai kérdőjelek
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
AZ OLVASÓHOZ!
POSZTSZOVJET ÚTKERESÉSEK
Külföldi befektetések Oroszország régióiban (Réthi Sándor)
Oroszország és az OPEC együttműködésének háttere (Deák András György)
Az államépítés két évtizede Közép-Ázsiában (Gyene Pál)
SZOMSZÉDOS TÉRSÉGEK DILEMMÁI
A világgazdasági válság és a balti országok kiútkeresése (Meisel Sándor)
Török térhódítás Délkelet-Európában (Szigetvári Tamás)
A kötet szerzői
Előszó
A Kelet-Európa Tanulmányok sorozat következő, kilencedik számát tartja kezében az Olvasó. A közzétett tanulmányok az időközben megvalósult akadémiai szerkezeti átalakítások során MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetre átnevezett intézet kutatásaihoz kapcsolódnak, csakúgy, mint a korábbi számok az egykori MTA Világgazdasági Kutatóintézetéhez. A szerzők intézetünk munkatársai (Meisel Sándor és Szigetvári Tamás), valamint a posztszovjet kutatásra már korábban kialakított szakértői-elemzői hálózatunk tagjai (Deák András György és Réthi Sándor). A kötet egyúttal folytatja az eddigi hagyományt, vagyis a gyakorló elemzők mellett fórumot kínál egy térséggel foglalkozó kezdő elemző (Gyene Pál) kutatási eredményeik publikálására is.
Témáink szerteágazóak. Ahogyan már a címben szereplő eurázsiai jelző is előrevetíti, nagy földrajzi területet fednek le az írások. Eurázsia a posztszovjet kutatásokban egyre inkább előtérbe kerül, nemcsak a régió meghatározó nagyhatalma, Oroszország kapcsán, hanem az újonnan indított posztszovjet integrációkkal és az azt övező térségekkel összefüggésben is. E kötetben azonban az eurázsiai jelzőt szigorúan földrajzi értelemben használjuk, ennek a földrajzi egységnek egyes országairól, azok bizonyos problémáiról, kérdéseiről szólnak a tanulmányok. Posztszovjeten, ahogyan a vonatkozó szakirodalom többsége, mi is az egykori Szovjetunió azon utódállamait értjük, amelyek egykor a Független Államok Közösségébe (FÁK) tartoztak. Mivel ma már e 12 ország közül egyesek nem tagjai a FÁK-nak, a posztszovjet jelzővel pontosabban össze tudjuk fogni az ide tartozó európai, eurázsiai vagy éppen (közép-)ázsiai országokat.
A kötetben olvasható cikkek két nagyobb témakörbe illeszthetők. Az első blokk írásai néhány speciális, a magyar szakirodalomban alig, vagy máig egyáltalán nem elemzett, azonban igen izgalmas posztszovjet kérdést boncolgatnak. Réthi Sándor arra a kérdésre keresi a választ tanulmányában, hogy mivel magyarázhatók azok az óriási különbségek, amelyek az egyes orosz régiókban megvalósított külföldi befektetések volumenei között találhatók. Van-e összefüggés, egy-egy régió gazdasági teljesítménye és a befektetett külföldi tőkék nagysága, valamint e beruházások és a régió által bonyolított külkereskedelmi forgalom szintje között? Az írás újdonságát a regionális szintre történő fókuszálás adja. Közismert tény, hogy Oroszországban a külföldi tőkebefektetések eddig elsősorban Moszkvára és környékére fókuszáltak. Az oroszországi külföldi tőkebefektetésekkel kapcsolatos általános aktuális információkat követően az elemzés túllép ezen a jól ismert körön és bemutatja a Központi Szövetségi Körzet további megyéit, majd három kiemelt megyére vonatkozóan részletesebb elemzést, érdekes magyarázatot is nyújt.
Deák András György írása igazi kuriózum, talán nem csak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalomban is: a nem létező, vagy csak áttételesen értelmezhető Oroszország-OPEC együttműködés a témája. Oroszország hivatalosan nem tagja az OPEC-nek, így annak beruházási, kitermelési vagy kvótapolitikája sem mérvadó számára. Oroszországot éppen ezért "potyautasként" szokás jellemezni, mivel nincsenek nemzetközi kötöttségei, ezzel szemben haszonélvezője lehet a szervezet megszorító intézkedéseinek. Amint azonban a tanulmányból kiderül, mégis kimutathatók összefüggések OPEC és az azon kívüli olajkitermelők stratégiái között, különösen alacsony olajárak idején. Így a szervezet és Oroszország, a két entitás olajtermelési politikája - egymásra is figyelő konkrét lépései, azaz az együttműködés háttere mint téma - igazi csemegeként kínálkozik az olajipar iránt érdeklődő szakértők és olvasók számára. Az írás három, a kőolaj nemzetközi ára szempontjából kritikus időszakban vizsgálja az OPEC és Oroszország magatartását: az OPEC válsága és a különutas szaúdi politika korszakában (1986-1990), az orosz exportoffenzíva idején (2000-2003), valamint a világgazdasági válság időszakában (2008-2010).
Gyene Pál tanulmánya a kötet egyetlen olyan írása, amely elsősorban nem gazdasági kérdéseket boncolgat. A közép-ázsiai államok (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) politikai berendezkedésének igen alapos összehasonlító elemzését végzi el a szerző. Mindezt kiegészíti az öt ország újkori politikai történetének részletes és szakszerű bemutatása. A szerző az öt állam politikai rendszerére jellemző hasonló vonások (a szovjet korszak pártelitjeinek pozícióőrzése, a személyközpontú politizálás és politikai kultúra, valamint a politika alacsony intézményesültségi foka és a regionális, illetve a klánokon alapuló informális struktúrák meghatározó befolyása) összegyűjtésén túlmenően azt vizsgálja részletesen, hogy az elmúlt években kialakult és napjainkban működő rendszerek mennyire tekinthetők stabilnak vagy instabilnak, illetve demokratikusnak vagy autoriternek.
A kötet második felének tanulmányai a posztszovjet térségről levált, az európai integráció részét képező Baltikummal, valamint az Európai Unióval szomszédos, az uniós csatlakozás perspektívájával rendelkező, de Oroszországhoz is hagyományosan sok szállal kötődő balkáni országokkal és azok Törökországhoz fűződő kapcsolataival foglalkoznak.
Meisel Sándor írása az Európai Unió három balti tagállama, Észtország, Lettország és Litvánia elmúlt években követett gazdasági pályáját mutatja be. A nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság rendkívül súlyosan érintette a térséget. A tanulmány áttekinti a három ország adottságaiból következő válságkezelő lépéseket, az árnyaltabb és differenciáltabb vizsgálat igényével elemzi a balti országok kiútkeresésének és kilábalásának hasonló elemeit és eltérő sajátosságait.
A posztszovjet régiót övező térségek meghatározó és egyik legdinamikusabb, komoly ambíciókkal rendelkező állama Törökország. A gazdaságilag és politikailag egyaránt magára találó, a belső problémákkal - eddig úgy tűnik - sikeresen megbirkózó ország egyre aktívabban terjeszti ki befolyását az Európai Unió közvetlen szomszédságában elhelyezkedő, az integráció útján már bizonyos lépéseket is megtett balkáni országokban. Szigetvári Tamás tanulmánya a növekvő török térhódítás részleteit tűzte ki elemzése céljául, bemutatva e jelenlét fő elemeit és Törökország törekvéseit.
Bízunk abban, sorozatunk e kiadványa is hiánypótló szerepet tölt be a hazai szakmai életben. Közép- és Kelet-Európára, illetve a posztszovjet államokra fókuszálva lehetőséget kínál a térség iránt érdeklődő hazai olvasóknak (oktatóknak, kutatóknak, vállalati szakembereknek, hallgatóknak, médiának stb.) hogy új információkhoz jussanak, újszerű megközelítési módokkal, érdekes kutatási témákkal és szempontokkal találkozzanak.
Reméljük, hogy a kötet írásait hasznosnak, érdekesnek találják!
A tanulmányok írását a szerzők 2012-ben zárták le.
A szerkesztők