E töredékes jegyzetek czélja: rövid átnézetet nyujtani az utolsó nemzeti mozgalom dolgairól, egyszersmint kalauzul szolgálni azon munkákhoz, melyek kimeritően tárgyalják ez eseményeket.

Miután az időrendi sorozatot követtük, szét kellett darabolnunk az egymáshoz tartozó dolgokat, s azok naplónkban oly tarka különféleségben advák elő, a mint az élet szinpadán is föltünni szoktak. Ily módon előre le kellett mondanunk mindazon igények és előnyökről, melyek a kerekded és egymásból folyó előadással, s az ügyes tárgyrendezéssel együtt járnak.

A vázolt korszak irodalma, ha az ide tartozó művek számát nézzük, elég gazdag, de beltartalom tekintetében még mindig hiányos. A politikai pártvezérek, nálunk és a tulsó részen, mindeddig nem adták át a nyilvánosságnak emlékirataikat s a kezökben levő adatokat; a korszak okmánytára sem rendezve, sem kiegészítve nincs, s az e nembeli eddigi gyűjtemények jóformán csak annyit tartalmaznak, a mennyit már az egykorú hivatalos közegek is nyilvánosságra bocsátottak. A volt magyar kormány és hadsereg irományai pedig legnagyobb részben az ellenséges vezérek kezei közé estek, s belőlök csak annyit tudunk, a mennyit ezek történetirói közleni jónak láttak. Kormányunk csak 1849. márcziusában gondolt arra, hogy e napok története megirhatásához az adatokat összegyűjtesse, midőn t. i. az egyes hadvezérek táboraiba történeti jegyzőket küldött. Azonban, a mennyire az eddigi jelekből itélni lehet, e jegyzők igen keveset jegyeztek és gyüjtöttek akkor, s egykoru följegyzéseket, úgy látszik, azok sem tettek, kik a kormányhoz igen közel állottak s a nemzet története megirására hivatva is voltak. Nemzeti hirlapjainkat pedig a ránk nehezült absolut osztrák kormány oly annyira elpusztította azon időről, hogy azok ritkábbak az ezer éves kodexnél és megszerzésük annyira hihetetlen nehézségekkel jár, hogy a történetirás érdekében kivánnunk kell, vajha a becsesebbek (péld. a Közlöny) minél előbb ujra nyomattatnának!

Kiterjesztettük figyelmünket olyan müvekre is, melyeket, mint igénytelen emberek följegyzéseit, rendszerint mellőzni szoktak. A közemberek és alsóbb tisztek emlékiratait értjük ezek alatt, melyek ugyan hemzsegnek számhibáktól és időtévesztésektől, de a tömegben uralkodó nézetek és eszmék jellemzésére nézve, mely nélkül bármily kornak eseményei is érthetetlenek maradnának, néha sokkal becsesebb és pontosabb adatokat nyujtanak, mint a hadvezérek gonddal készitett művei.

E szigorúan tárgyias munkának politikai irányzata nincs. Adatokat halmoztunk össze, tényeket kerestünk és igazságot nyomoztunk, az olvasóra hagyván, hogy lelje föl a tanulságokat s az események egymásutánjából következtetéseket huzzon. Igyekeztünk részrehajlatlanok lenni, s a hibákat és embertelenségeket, akár mi, akár ellenfeleink követték el, egyaránt följegyeztük. Könnyebb és kellemesebb lett volna tán hallgatni sok helyt, a hol beszéltünk. De ezzel jogot adtunk volna bárkinek is kétkedni előadásunk őszinteségében, s alkalmat szolgáltattunk volna oly következtetésekre, melyek hamisak, mert hiányos alapra fektetvék. E részrehajlatlansággal azt is elérhetni véljük, hogy az egykori ellenfelek meg fognak győződni sérelmeik kölcsönös voltáról és arról, hogy miután a visszatorlás érzelmének is nyomban elégtétetett, most már nem vagyunk egymásnak adósai egyébbel, mint a multak feledésével és testvéries érzelmekkel, - s hogy a jelen korra vár: helyreütni az elődök hibáit. - Ily törekvésünk mellett pártérdekeknek nem szolgálhattunk, s azok minket nem is köteleznek.

Mint 11-12 éves gyermek éltük át a forradalom izgatott napjait, melyek dolgaiban nem lehetett tevőleges részünk és tapasztalatunk. Ez ránk nézve azon hátránynyal van, hogy közvetlen tudomásból semmit sem közölhetünk, de egyszersmind azon előnynyel is, hogy elfogulatlanul vizsgálhatjuk az eseményeket, melyekkel szemben némikép az utókort képviselhetjük. Korán meggyőződtünk felőle, hogy azon eszmének, mely mellett a nemzet oly roppant lelkesedéssel állott fel, okvetlen nagynak és szentnek kellett lennie, s igy ekképen vágy keletkezett bennünk: ismerni közelebbről azon napok történetét, hogy irányában a tisztelet adóját leróhassuk. Ily czélból gyűjtöttük eleintén csak magunk számára e jegyzeteket, melyeket ezennel átadunk a nyilvánosságnak. Ha valami érdemök lehetne, azt abba kérnők fektettetni, hogy szerzőjök igazságszeretettel járt el dolgában, s őszintén igyekezett arra, hogy egy lépcsőt szolgáltasson a további nyomozódásokhoz.

Nagyon valószínű, hogy dolgozatunk nincs számos fogyatkozások és hibák nélkül, melyeket képességünk parányiságának kérünk betudatni.

...