---

Tartalom

Előszó.
I. A hangulat Bécsben márczius első napjaiban.
II. Forrongás.
III. Kossuth beszéde hatása Bécsben.
IV. Kik képezték a forradalmi elemet?
V. Az iparegylet fölirata.
VI. A polgárok és tanulók kérvénye.
VII. Márczius tizenharmadika.
VIII. Kossuth beszédének fölolvasása.
IX. Az első forradalmi tény.
X. A katonaság első föllépése.
XI. A szabadság első áldozatai.
XII. A kormány kapkodása.
XIII. Utczai harczok.
XIV. Az utczai harczok folytatása.
XV. Az első vívmány.
XVI. A polgárok a nép pártján.
XVII. Az egyetemen.
XVIII. A császári lakban.
XIX. Az egyetemi küldöttségek.
XX. Merénylet a polgárság ellen.
XXI. Metternich visszalépése.
XXII. A deákok fölfegyverzése.
XXIII. Milyen legyen a miniszterium.
XXIV. Márczius tizennegyedike.
XXV. Gyülés a lovardában.
XXVI. A sajtószabadság.
XXVII. Bécs ostromállapotban.
XXVIII. Metternich futása.
XXIX. Márczius tizenötödike.
XXX. Ideiglenes polgári bizottmány.
XXXI. István főherczeg megérkezése Bécsbe.
XXXII. Események az udvarnál.
XXXIII. Az alkotmány engedményezése.
XXXIV. Az alkotmány kihirdetése.
XXXV. Kossuth Bécsben.
XXXVI. Az elesettek ünnepélyes eltemetése.
XXXVII. Zárszó.

---

Előszó

A szabad sajtó leplezetlen visszapillantást s fölfedezéseket enged tennünk az államviszonyokat gyökerestől átalakitó 1848-ki eseményekre, melyek hullámzása véglegesen még ma, annyi év után sem csendesült le.

A viszony, melyben végzetszerüleg állunk Ausztriával, nemcsak érdekessé teszi a bécsi, 1848-ki események ismeretét, melyet eddig vagy egyoldalulag erőszakoltak ránk, vagy a sajtó korlátozása által egyenesen elzártak előlünk, és azon nyomorult helyzetben voltunk, hogy jóformán nem is tudtuk, ama végzetes, dicső napokban legközelebbi szomszédságunkban mi, hogy történt?

De mi különösen érdekessé teszi előttünk az 1848-diki bécsi eseményeket, az, hogy ez események előidézésére nagy befolyása volt a pozsonyi országgyülésnek, nevezetesen azon lángszellemű férfi gyujtó beszédeinek, kinek nevét minden szabadságra törekvő nép akkor rajongással, azóta szent kegyelettel emlité, és kinek dicső emlékét csak szülőfölde szűk határai között iparkodott a közösügyes hazafiság foszlányokká szaggatni.

De még akkor is érdekkel birnának előttünk ez események, ha lökést nem tőlünk kaptak volna. Nép, mely az absolutismus bilincseit lerázza magáról, mely jogért s szabadságért küzd, teljes mértékben birja rokonszenvünket, sőt testvéri indulatunkat, mert a közös küzdelem testvérekké avat bennünket.

Ennyit előre bocsátani elégnek tartunk, és még csak annyit jegyzünk meg, hogy a forrás, melyet használunk, Reschauer Henrik "Geschichte der Wiener Revolution" czímü jeles munkája.

---