Tartalom

Előszó

Egy polgári helyzetünk fölötti philosophiai elmélkedést nyujtok itt tisztelt olvasó! 's első tünetre hiszem kérded: mit akar a' magányos és társas életű ember viszonyjai esmérete előtt az Isten és emberi lélekrőli hosszas bölcselkedés? - Azt: mit az alkotmány előtt lerakott alap, mit lélek a' testben. - Nem létezhet társaság erkölcs nélkül, ez pedig Isten és emberi lélek nélkül. Az istenetlen, már magányba véve, megfosztva minden lelkesitő remény' ápolásaitól, ridegen él a' világban, 's gyászolja a' természetet mintegy nagy halottat, mellyből neki örökre el kell enyészni; 's a' társaságban puszta eseti rendszere következetében, hogy tanithat ő erkölcsiséget, midőn az erkölcs' forrását bedugja ott, hol Istenbe csikarkodó kedves kinézéseinket tagadja? - A' lelketlen, az egész örökkévalóságot rövid földi élte' határai közt éli le, 's ha elvével következőleg mint okos lény akar élni, kétségkívül e' földi mulékony érzéki boldogság leend kitűzött tárgya, mellyet bár milly utakon elérni egyetlen kötelesség; úgy is érte élni vagy halni az örök enyészetet tekintve egy. Az erkölcsös istenetlen épen olly elvtelenül él mint az erénytelen Istenes.

De még Isten és lélekrőli meggyőződés 's ezekben csikarkodó erkölcsiség által sincs egészen biztositva a' társas élet, ha az Isten' és erkölcs' fogatja csak a' philosophia magas országában létez; oh a' polgári társaság' legnagyobb része nem philosophus. Az Istent, és erkölcsöt ez alvilágba kell levonni; éreznie, látnia kell a' népnek, hogy boldogitó legyen; ezt pedig egy Isten és lelkünk' létegét érdeklő ágazatokból alakult, 's érzéki külsőtül övedzett Religio teheti. Ebbül származó egy parancsolat aztán foganatosbb a' jó hitű népnél, mintegy húsz ivre terjedő philosophiai bizonyitvány. Ezt a' tapasztalás ezerszer mutatta meg, midőn a' Religió egy szava milliom tömegű népeket engedékeny anyagként hajtogatott erre amarra, mellyeket az erőszak' vad fegyvere sem mozdithatott volna meg.

Ha a' tapasztalás soha egy érzéki tüneményt nem mutatna is, világosra vívja a' philosophiai ész: hogy az istenetlenség az erköltsi és polgári függetlenség' ész képéhez vezet bennünket, ez előtt állván pedig a' forradalmat 's zendületet mikép mellőzhetjük el, képzelni sem tudom, az embernek alól fölhozandó jógait esmérvén. Ez a' függetlenség, az Istennek általános esmérete által enyészik el, 's előbb tőle, azután az ő bennünk lakozó kép mássa a' józan ész szavai által embertársunktól is függésé válik; 's annál sérthetlenebb és szentebb lesz ez az egymástóli függés: mennél nagyobb 's mélyebb hitre kötelezvén lelkünket a' Religió, a' személyes ész' tanácsait, mint kényelmes ötleket a' tárgyas ész alá rendeli. És itt áll rejtve a' katholika Religiónak a' társas életre nézve minden más vallási felekezetek fölötti becse. Az ő Hitágazatjainak forrása sz. Irás és ajakról ajakra tanitási terjesztés; ezek, az Anyaszentegyház' tanitószékéből hangzó, foglalatjának ő erős hitet kiván; 's ezért inti híveit, hogy a' szent Irást ne olvassák, nem épen azért, hogy ne olvassák, hanem hogy olvasván, személyes eszek' ötletei szerint azt ne magyarázzák, mert olvasni valamit és nem magyarázni, vétkes idővesztés; olvasni pedig és magyarázni azt, minek magyarázatjához nincs elegendő készületünk, a' legfontosabb és szentebb dolgok iránti egykedvűség, és bitanglási vágy 's föltétel.

...

Irtam Rosnyón Karácson Hava 20-kán 1837-ben.
Czente István, m. k.