---

Tartalom

I. EL IS TÁNCOLHATNÉK TÁN
A költő végül úgyis
De ez most mind nem fontos
Milyen érdekes
Valami azt súgja
Harmatban, derékig
Állítólag vasárnap volt
Még a cédrusok is csemeték voltak
Először dörzsölődsz
A teljességet
Elfogadom
Plein air
A csillagos ég fölöttem, az erkölcsi törvény bennem, mi baj is lehetne
Szerintem metafora
Beláthatod, én erről
Dichtung und Wahrheit

II. HA SOKAT SZERETSZ
Szeretőkódex
Amikor elered
És ne feledd soha
A Dunáról
Szavaid
A búzavirágot
Románc
A szoba padlójára
És valóban, célunk mi lehetne más
Pír
Pragmatica sanctio
Hát most vezeklünk
Mit is tehet az ember
Ha tere van
Annapurna déli lejtőin

III. ÉS TOVÁBBMENTÉL MÉGIS
Lamenta
Dorule
Ez a pár vers
Hetyke lament
Mondanám
Kétrét lament
Mert most szégyelli
Felmenő lament
Nem hallasz
Csendes lament
Énekek Éneke, mely nem a Salamoné
Ha most leírnám
Habseligkeiten
A titkos kontextus, ami voltam, a legenda, ami nem leszek
A havazást ki érti meg
Nem tudom
14 óra 01
Antik lament
Gileád
Pákozd és Sukoró
Ha nem is
Mert téptél

IV. LOPJÁK A NÉPEK
Zöld vers
Hozzuk magunkkal
Portishead
Csak ülnék az ablakban
Mert a bántás sem örök
Emberi időt adj
Márai, Marburg, csend, levendula
És megnyugszol te is
Nagy most a csend
Csalóka napfény
Látod, amott
Virágok völgye
Ilyenkor mindig
Amikor nyáron
Mondóka nagyoknak
Számszara
És mesélsz majd
Dél van
Délután lett

V. ÁLLÍTÓLAG KÉK
Hetyke
Hagyd a csudába
Il treno a domani
Én addig kiszaladok
De álljon meg a menet
A virág sem tudja
Olyan verset hozz
Galeotto Marzióhoz
Ha megszöknénk a világ elől
Decameron
És a fények
Leszáll a köd
Sötét lesz
Három éjjel
Judit kisasszony
Nem volt neve

VI. HA MOST MEGKARCOLNÁNAK
9 óra 36
Míg torkodig ér
Feneketlen tó
Ha már ilyen bolondul
Aki a hiányt méri
Krk
Vezeklés
Jób énekei
És még ez is
A hó alatt
Néha mégis
A sírni nem tudók közt
Néha
A tövisek mellé
9 óra 37

VII. MONDD MEG A NEVEIMET
A fenntartható csodákról
Kassákosan indul
Az elcsitulás eufóriája
Vasárnap
És beletette
Allora
Földrajz, emelt szintű
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Az én Sándorom
Figuratív absztrakt
Hát megjöttünk végre, hazajöttünk
Látod, még a lisztet sem
A felkelő nap
Gyere haza
Bájoló
Matematika haladóknak
A csodát kimerítettük hát
Ha lenne még versem

Razglednicák

---

Fülszöveg

Szántók, mezők és határok lakója s egyben művelője Halmosi Sándor: ismeri a herbákat, és tudja a nevüket is. A közöttben lakik, egyszerre költő és matematikus, a világot mítoszként elmondani igyekvő Európa-lakó és a középkori geométer ismerője, aki számára a szicíliai citrusliget nem különbözik - ha mégis, akkor kizárólag a megpillantó szem tevékenysége révén - a kőszegi kávéháztól, a sok identitású papiros az ugyancsak számos fekete színű tustól. A költő képes itt és ott, ebben és abban ugyanúgy létezni, a szavai egytermészetűek. A létezés-költészet megszállottja, valószínűleg éppen ezért keresi oly kitartóan a pontosan meghatározó helyszíneket, legyen az akár szentföldi kolostor, erdélyi betűmetszők körvonalazta város, a tekintet fókuszában felvillanó arab könyvtár és imaház, a gyümölcs húsába rejtett mag, avagy tere a versformájú, rendteremtő igényű vereségnek. Mondatai a bizonyítékok arra, szövetséget kötő ő: ,אברהם, السلام, Ibrahim, Ábrahám.

Géczi János

---