---

Tartalom

Előszó
A piaristák öreg házában
A Pilvax- és a Libasinszky-ház
Szálloda az "Arany Sas"-hoz
Az Univerzita
Uraságod, úgy látszik idegen
Búcsú a Gellérthegyen
Pünkösd hétfőjén a Svábhegyen
Tavaszi kocsikorzó
Májusi bor
Fejezetek a vurstli multjából
A sugár-úti vurstli
Az állatkert
A nagy árvíz
Nepemuki Szent János
Felhőszakadás Budán
A pesti piac
Szent Margit szigetén
Ősbudavárában
Evezős élet a Dunán
Egy játékos, aki életével fizet
A botanikus kert
Budavárának honvédjei
A krisztinai búcsú
István-napok
A Normafa
Tűzveszedelem a Tabánban
"Dána vósz"
Magyarok a Szikszayban
Piros kabátban a falka után
Az Angol királyné
Vendéglő Buda városához
A "Piszkos"
A régi Bátori
Gerstli bácsi
Szüret Budán
Karnevál
Krakéler vilá

---

Előszó

Valahogy meg ne tévedjen az olvasó: ezek a históriák csakugyan históriák, a szónak latin értelmében, köze van hozzájuk a történelemnek, nem afféle léha pletykák, miket tán szívesen sejtenek némelyek e könyv címe után.

Az a Pest, amelyről szó van bennük, nem a mai, többnyire a harminc-negyven év előtti, gyakran sokkal régebbi, de mindig egy kedves, finom hangulatú, minden széppel és jóval kecsegtető, kezdődő-nagyváros. Biztos tip arra, hogy világváros legyen, ha tréning közben le nem sántul és be nem kell fejeznie pályafutását.

Még kevés benne a mindenre kész gyülevész aranyásó, akik úgy a 85-ös kiállítás táján kezdtek rohammal idetódulni, hogy Klondykét csináljanak belőle annak reális aranyfedezete nélkül.

Még nem egészen magyar a hangja, de lelkes, honfiúi érzés tölti el a kebelét, mindenesetre igazabban a szíve az országnak, mint volt például a vörös hónapok idején.

Az egyetem a Márciusi ifjúság legitim utódaié, a Gránátos-utcában Pest vármegye őrzi a kuruc hagyományokat, az öreg városháza erkélyes óratornya alatt a "Három Károlyok" becsülettel sáfárkodnak. Még megvan a drága, kedves Belváros, a keskeny Hatvani-utcában áll a Grassalkovich-palota, az Erzsébet-híd még nem sülyeszti gödörbe az Árpád-kori ősi főplébánia-templomot. Kevés a híd, de sok az érzelmi lánc, mely összefűzi Pestet Budával. Mintha öntudatlan élne az emlék, hogy a túlsó part is Pest volt valaha: Pesti hegy a Gellért, Kis-Pest a Tabán és Pesti-Ujhegy (Novus mons Pestiensis) a mai budai Vár. A pesti polgár sűrűn barátkozott budai kollégájával, nyáron kinnjárva a zugligeti erdőben, a sashegyi szőlőkben, télen behúzódva a felejthetetlen és hasonlíthatatlan kiskocsmákba, melyek ajtaján "heurigert" jelzett a borókabokréta.

Történelemben és lélekben is egy volt Pest és Buda, s e históriás feljegyzések írója, ki az Újvilág-utcában született, a Megyeháza, az "Univerzita" és az Arany Sas szomszédságában, a piaristák öreg palotájába járt iskolába, kisgyerekkorától fogva sokat bolyongott Budán, most pedig már jóideje ott is lakik a Rácvárostól egy kőhajításra, az egykori Nyárshegy tövében, joggal nevezi e históriákat röviden "pesti"-eknek, holott "budai" is akad köztük bőséggel.

Emlékezetes események, vén házak, elmult emberek, régi kocsmák, hagyományos szokások és ünnepek rajza vonul fel a következő hasábokon, miket egy becsületesebb mult rajongó szeretetével és egy becsületesebb jövő bízó reménységével írt tele

A Szerző.

---