---

Tartalom

Ars poetica
Ajánló
Előszó
A szerző

MŰVEK
1984-88

SODRÁSBAN
Alkonyat
Ha akarom
A remény
Tavasz
A falak
A kín
Kevés
Egyedül
Esőben
Nyári kép
Három történet
A virág
Ne légy szomorú
Kívánságcsokor
Papírlap
Népdal
Ez a szerelem, ez a fájdalom
Két táncoló láng
Lila lány
Almafa virága
Érzelmek emlékei, emlékek érzelmei
Viszontlátásra, ősz
A kedves
Versek között
Emlék
Érzelmek sora
Már nem
Búcsúzás

MENEKÜLÉS
Szembesítés
Megvilágosodás
Éhség
Pillangók
Honvágy
A Rossz
Pokrócok között
Lepke szellő
Helyzetjelentés alulnézetből
Aspektusok
Ez volt, ez lesz
Szédülés
Fáj
Az ember életében
Képek négy sorban
A híd
Taposómalom
Ősi tűz
Nihil
Bódulat
Rím romok
Sajgó lélek
Hinni kell
Menekülés
Relativitás

MŰVEK
2010-2014

CSENDESEBB VIZEKEN
Harmónia
A csend
Őszi kép
A tűz
Koncert
Hasonlatok
Tájkép
Álmomban
Csalódás
Tánc
Illúzió
Fegyelem
A révnél
Az eső
A patak
Fészekrakás
Tűz
Gyógyír
Mostanában
Tél
Rövid napok

NEHÉZ UTAK
dalokat akarok újra
definíció
Lázálom
Csorba szablya
Leleszi kép
Köszönet
Fasirató
Kurta versek
Kelepce
Válasz nélkül
Házon kívül
A disznó
A hajó
két négysoros
Téli reggel
Tesztkérdés
Mennyi?
A végtelenben
Patyomkin történet
napló
szemed tükrében
Születésnapodra
Lélekbe zárt lélek
Helykereső
Nehéz utak

---

Előszó

Török Nándor a kert költője, lírakertész. Verseiben él a természet: megjelenik az Alkonyat; A tűz; A patak; a Tavasz; A kismadár; A hópehely, mindez sodrásban, sorsokkal. Van itt Koncert, és persze Harmónia. A költészet a hangsúlyt a szavak hangzására és ritmusára helyezi, ezáltal felszabadítja a szavakat a fogalmi gondolkodás alól, Yves Bonnefoy francia költő szerint.

Elsőre így vagyunk Török verseivel, visz a dallamiság, és hangulatos képekkel részesévé leszünk annak a hullámzásnak, amelyben költészete ringatózik. Mi kell még a vershez? Érzelem, világlátás: megjelenik egy sajátos költői világ, a természet és az egyén összekapcsolódása. Nemcsak szavakkal, de tettekkel, munkával: a verselő jó barátja a természetnek, tudja, nemcsak szemlélni kell, a természet gondozást igényel. Ilyenkor előkerül a fűrész, recseg az ág, döng a tőke, szól a Fasirató a megfáradt fa érdekében, barátsággal küzdenek meg egymással. A fa megkönnyebbül, nekünk így is használ, meleget ád, lelke van, füstölgő hamvai az ég felé szállnak.

Török Nándor két lábbal jár a földön, és biztos tartással áll a létrán, értő kezekkel bánik földdel, virággal. Hiteles a szó ajkáról, mintha Voltaire barátja lenne: biztat, műveljük kertünket. Verseivel műveli lelkünket. A mai káoszban üdítőn pihentető, munkára serkentő.

Dr. Sz. Tóth Gyula
(tanár, író, kritikus)

---