---

Tartalom

ELSŐ KÖNYV.

ELSŐ SZAKASZ.
I. Árpádnak Erkölcse.
II. Árpádnál az Ebéd.
III. Zalánfi Etelkával.
IV. Ünnep-hirdetés.
V. Etelka' Gyötrelme.
VI. Etelkának Álma.
VII. Az Áldozat' Eleje.
VIII. Maga az Áldozat.
IX. Az Áldozat' Vége.

MÁSADIK SZAKASZ.

I. Etelkának bajai.
II. Etelkának követsége.
III. A' Fő-pap Etelkánál.
IV. Etele a' Fő-papnál.
V. Árpádnak betegsége.
VI. Etele Etelkához.
VII. Etele Etelkánál.
VIII. Etelkának ajándéka.
IX. Etelkának intézetei.

HARMADIK SZAKASZ.
I. Árpádnak Úttya.
II. Etelka, és Világos.
III. Uszubú Árpádnál.
IV. Etele Budán.
V. A' Nyulak' Szigete.
VI. Árpádnak Titkossa.
VII. Világos Rókánál.

NEGYEDIK SZAKASZ.
I. Árpádnak Utóllya.
II. Etele' Veszedelme.
III. A' Fejedelmi Dolgok.
IV. Rókának Fortéllya.
V. Róka Wilágoson.
VI. Róka Etelkánál.
VII. Wilágosi Bajok.
VIII. Róka Budán.

MÁSADIK KÖNYV.

ELSŐ SZAKASZ.
I. Etelkának Erőltettetése.
II. Rókának Fortéllya.
III. Etele Budán.
IV. A' Fő-pap Hanzárnál.
V. Zoltán a' Fő-pappal.
VI. Kádárnak Okoskodásai.
VII. Világosnak Fortéllya.
VIII. Róka' Késértettetése.
IX. Zoltán Rókával.
X. A' Csepeli Dolgok.

MÁSADIK SZAKASZ.
I. Zoltán Wilágoson.
II. Zoltán Etelkánál.
III. Gyula, és Etelka.
IV. Zoltán Zegeden.
V. Etele, és Etelka.
VI. Lehel Wilágoson.
VII Etelka Zegeden.
VIII. Gyulának intézetei.
IX. Etelka Csepelen.

HARMADIK SZAKASZ.
I. Etelka Etelénél.
II. Etelka' Szívessége.
III. Róka a' Biráknál.
IV. Etelének ki-szabadúltta.
V. Etelének eredete.
VI. Etelka Rókánál.
VII. A' Remete Rókánál.
VIII. Etelkának eredete.
IX. Etelkának okoskodásai.

NEGYEDIK SZAKASZ.
1. Rókának Vége.
2. Etelka Wilágoson.
3. Etelka Etelével.
4. Etelka Gyulánál.
5. Zoltán Wilágoson.
6. Gyula Etelkánál.
7. Gyulának új Fortéllya.
8. Világos Etelkánál.
9. Etelka Kádárnál.
10. Etele Etelkánál.
11. A' végső Dolgok.

---

Előszó

HONNYAIM!

E' Könyvemet Magyarúl írtam: mert ezzel csupánn a' Magyar Szíveket legeltetni akartam. Nem-is hangzott vólna idegen Nyelvben olly édesdeden, és olly hathatóssan ETELKA, egy igen ritka Magyar Kis-aszszony.

Ki-hoztam e' Szűzet a' Feledékenségnek Tartománnyából, a' régi Setétségből: hogy a' mostani Világ lássa; csudállya; kövesse. Ennek Szeretete tisztességes: ugyan-azért állhatatos, kellemetes, és dicsőséges. Szíve, a' Késértetek között, nagy-is, erős-is, győző-is. A' Veszedelmekben, Szerecsétlenségekben Bátor; árnyékától nem fél; magát el-nem-hadgya. Ezen Magyar Szűznek ékes példáin örvendeni fognak ama' szép Fiatal-pirost orczájokon viselő' Drága Kis-aszszonyaink; szégyenleni fogják magokat, el-is-búhatnak előtte ama' Sáppadtt Nyősténnyeink.

Le-írtam Régi MAGYARJAINKNAK Vitézségeket; Bátorságokat; Nagy Lelkeket. Elő-adtam Fejedelmeinknek Szer-tartásaikat; Népeikhez Szereteteket; Ellenségeik ellen Hadi-mesterségeket. Mind-ezeket nem újjamból szoptam; hanem ama' Nap-keleti Bölcs Császárnak LEÓNAK Írásiból vettem. Ez jól ismérte az akkori Magyarokat. Élt-is Segítségekkel a' Bolgárok ellen. Ha Magyar lett vólna; jobban a' Magyarokat meg-nem dícsérhette vólna. Köszönnyük-meg jó Szívét, szorgalmatosságát. Császár vólt; pedig Keresztény, és a'-mint Írásiból ki-tettszik, Isten-félő, és Bölcs. Bizonyossan nem hazudhatott.

Elő-hoztam Magyarainknak akkori Hadaikat; Országunkban le-telepedéseket; Árpád fejedelemnek Gondosságát; az Ország' Részeinek mind fel-osztását, mind el-ajándékozását; és más ehez tartozandó történeteket. Ezeket se gondoltam-ki magam; hanem BÉLA-királyunknak Nevetlen Író-deákjából kölcsönöztem; melly Könyvnél nincs se régibb, se talán hitelre méltóbb Országunkban.

Így tehát: egy Császár, és egy Író-deák gyújtotta meg előttem a' mécset, melly szinte el-aludtt Országunkban, ha SCHWANDTNER, és KOLLÁR fel-nem-élesztették volna. E' két Tudós embereknek Hamvok-is áldásra, és emlékezetre méltók a' hál'-adó Magyaroknál.

A' többi Jegyzeteket hol emennek, hol amannak Írásából szedegettem, és kölcsönöztem. De mind-egygyiknek nevét-is fel-tettem. Néha magam' véleménnyeit-is oda helyheztettem. Merész ugyan némellyekben; de vakmerő se-hol se vóltam.

A'mi Magyarságomat illeti: azon vóltam: hogy tisztán, és igazán írjak. A' magyar Közmondásokat, Példa-beszédeket néhol tömöttebben-is bele-kerítettem: hogy Nyelvünknek ezen gyöngyei a' Tengerbe ne veszszenek Szél-vizeinkben.

A'-mi pedig Szívemet illeti, talpig ki-tettszhetem Írásomból. Eleve azt mondhatom: igaz Magyar vagyok, és Hazámat szer-fölött szeretem. Hogy benne születtem, soha sem szégyenlem. Adná az Isten, hogy ő se szégyenlené neveltetésemet. Ollyan vagyok, ki Édes Hazámnak bóldogúlásán örvendeni; sanyargatásától félni; veszedelmén irtózni tudnék. Ollyan vagyok, ki édes Hazámnak fen-tartására, ha tehettségemben lenne, Testestől Lelkestől iparkodnék.

Illyetén gondolatokkal vóltam BUDA mellett a' NYULAK' SZIGETÉBEN, midőn itten Régi Királlyaink' múlatságos Épűleteiknek szomorú Dülledékjein állván, szemem elött forogtanak a' Dunának ellen-partyán öszve-omlott ATILA' Várának siralmas Töredékjei. Olly vélekedésben-is valék: mintha egygyik Kő-darab a' másikra, a' vizen által, nézegetvén, nem külömben vigasztalnák egy-mást: mint a' Rómaiaktól Szám-ki-vettetett Nagy MÁRIUST vigasztalhatták amaz öszve-omlott hires KARTÁGÓNAK Romladékjai, mellyeknek ellenekbe szegény gunyhóját helyheztette ama' NAGY LÉLEK. Írám 1786-dik Esztendőben.

---