S. Becz Pál
Csendes lázadó
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
Szegény gazdagok
Csalódás
Hozsánna
Csendes lázadó
Szentháromság
Könnyű annak...
Ha keresed
Anyám lelke
Nem vagyok szegény
Miatyánk
Dűlőúton
Örök harc
Két virág
Kicsi bogár
Átokfolyam
Két virág
Mindenkiért
Bús alkonyat
Néha-néha
Orosz földön
Kicsi vagyok
Hervadó virágok
Senki sem
Sötét hajnal
Pillanatkép
Szürke árnyak
Látomás
Kérges tenyér
Tetemre hívás
Fehér katona
Szombatnapi út
Hazafelé
Verseny
Nővérke
Senki sem...
Lázár
Az ösvény
Álomkép
Ember leszek
Nem a fegyver
Mert tied az ország
Halálkeringő
Ébredj!
Sok a felhő
A nap csókja
Fekete angyalok
Mindegy
Eresz alatt
Más ez a tél
Szamárháton
Áldozatkészség
Mostoha fiú
Bibeszálon
Leng az inga
Cserebogár
Csillaghullás
3478
Ősz anyóka
Békaszemmel
Hívő Tamás
Te is...
Semper idem
Credo
Közelebbről
A munka dala
Epilógus
Szép az élet
Kettecskén
Imaszőnyeg
A pálya
Szabadsághozó
Munkács
Kutyakaparó
A számum és a nap
Ecce homo
Senki...
Szépre vágyó
Involucrum
Tégy meg mindent!
ELBESZÉLÉSEK
Karácsonyi álom
Kenyérmorzsa
Kisdiófa árnyékában
Utószó
Édesapám nevét nem tartalmazzák a lexikonok. Munkái közül nem sok jelent meg nyomtatásban. Sosem tudott a sajtó irányítóinak a szája íze szerint írni.
Többször kapott ajánlatot, hogy kiemelik, és megélhet az írásaiból, ha teljesít bizonyos politikai elvárásokat. Mindig az volt a válasza, hogy nem szorul irányításra, neki a lelkiismerete a mércéje.
Így hát általában az asztalfióknak írt, és csak a szűkebb családi és baráti kör ismerte valamelyest a műveit.
S. Becz Pál 1899-ben született egy tősgyökeres szigetszentmiklósi, jómódú parasztcsalád hetedik gyermekeként. Különböző csapások következtében a családi vagyon nagyobb része már az ő gyermekkorában elveszett, és a gazdálkodás folytatására nem maradt lehetőség. Így édesapám is már korán, a hatodik elemi elvégzése után dolgozni kényszerült, és nem tanulhatott tovább, pedig híresen jó tanuló volt.
Mivel nem volt szakmája, egész életében a legnehezebb munkákat végezte.
Turi Máriával, édesanyánkkal 1928-ban kötött házasságot.
Öt gyermekük született, akik közül egy kisgyermekként meghalt. Édesapámat csillapíthatatlan tudásszomj sarkallta, és autodidaktaként jelentős műveltségre tett szert. Igen nagy olvasottsága volt.
Viszonylag későn kezdett írni. Munkái között megtalálható a vers, a novella, a színdarab, az újságcikk és a könyvkritika.
Távol állt tőle minden hangoskodás és szereplési vágy.
Rendíthetetlen igaz hazafi volt, de nem tudta elviselni, ha valakit származása miatt sérelem ért. Természetesnek tartotta a vallási és világnézeti szabadságot.
Őszinte híve volt a női egyenjogúságnak.
Szülőföldjét, Szigetszentmiklóst őszintén szerette. Számos anekdotát feljegyzett a régi emberekről.
1972-ben halt meg. Munkásságának ezzel a válogatással szeretnék emléket állítani.
Dr. Becz Miklós