---

Tartalom

I. IFJÚSÁGA
1. A Bessenyei-család
2. Bessenyei György ifjúsága
3. A testőrségnél
4. Olaszországban
5. Első írásai
6. A társadalmi harc és az udvari élet
7. Bessenyei és az angol fölvilágosodás
8. Bessenyei és a franciák
9. Első tragédiái
10. Ágis tragédiája
11. A költő
12. Utolsó éve a testőrségnél

II. AZ ÁGENS
1. A reformátusok szolgálatában
2. Beleznai és Teleki
3. Bessenyei áttérése
4. Betegsége után
5. Vígjátékai
6. Bölcselkedés
7. A materializmus kérdése
8. A Holmi egyéb kérdései
9. Magyarság
10. Az Akadémia terve

III. OTTHON
1. Bécstől Biharig
2. A közéletben és újból íróasztalánál
3. A természet világa
4. Közjáték
5. Róma története. Újabb röpirat terve
6. Tariménes utazása
7. A társadalom keletkezése és a magyar társadalom helyzete
8. A bihari remete
9. Az alkonyat
10. Utóélete, irodalma

Bessenyei életének adatszerű áttekintése
Bessenyei műveinek kronológiája
Jegyzetek
Név- és tárgymutató
Hasonmások

---

Bevezetés

Bessenyei György egyetlen életrajza nyolcvan esztendővel ezelőtt jelent meg. A maga idejében is elnagyolt, csak választékos és szép előadásra törekvő munka volt, ma már adatai és felfogása szempontjából a tudomány számára egyként elavult, használhatatlan. 1872 óta nagyobb, összefoglaló monográfia megírását nem is kísérelte meg senki. Ebben a M. Tud. Akadémia is hibás volt, mert sem az életrajz megírásáról, sem Bessenyei munkáinak kiadásáról nem gondoskodott.

A Bessenyei-kutatás e sok évtizedben mégsem volt meddő. Tárcákon és megemlékezéseken túl, komoly tanulmányok, levél- és adatközlések csak gyér időközökben ugyan, de ébren tartották nevét. Elveszetteknek gondolt, vagy eladdig ismeretlen munkái jutottak napvilágra, levelei kerültek elő, s egy lelkes tudós buzgóságából középiskolai tanulók áldozatkész, friss munkaakaratával sorra jelentek meg kiadatlan, vagy már ritka és nehezebben hozzáférhető alkotásai.

Az irodalomtörténetben és a köztudatban "költői iskolákba" sorolva jelentkezik kezdetlegesen rajzolt és sok vonásában hamisan látott alakja, amely szereplésének csak felületeire támaszkodott, de törekvéseinek igazi gyökereitől szinte elvágva élt. A tudományos kutatás csak a költőt, különösen a dráma- és regényírót igyekezett esztétikai szempontból méltányolni, filozófiai gondolkodásának eredetét kereste, egy Magyar Tudományos Akadémia megszervezésének első hirdetőjét ünnepelte benne és sok század leginkább egyházi irodalmával szemben a világi magyar irodalom előretöréséért vívott küzdelmeit hangsúlyozta. Mindezek valóban hozzátartoznak Bessenyei ismeretéhez, de nem mutatják meg törekvéseinek összefüggését, munkásságának egészét és jelentőségét, nem ismerik föl fáradatlan működésének rúgóit. Nem vették észre haladó szellemének legjellemzőbb megnyilatkozásait: a kor társadalmi viszonyainak éles bírálatával együtt a magyar társadalom megújításáért szakadatlanul hangoztatott követeléseit, és - egy-két enyhe kivétellel - hallgattak arról, hogy milyen következetesen támadta Bessenyei a reformokkal szembehelyezkedett egyházi reakciót. Társadalomreformról és egyházellenességről sohasem esett szó, pedig minduntalan kiütközik munkáiból.

Szerény próbálkozásom életének ezekkel a vonásaival is számolt és így kísérli meg az igazi Bessenyeinek hű és teljes képét adni. Sok és messzeágazó levéltári kutatással, és a reá vonatkozó irodalom részletes, kritikai fölhasználásával igyekeztem élete történetének nem egy, eddig homályos részletét föltárni, írói tevékenységének jelentősebb rugóit is, mozzanatait is megvilágítani. Megpróbáltam az emberhez is az eddiginél közelebb férkőzni, az embert korának társadalmi mozgalmaiban meglátni és megmutatni, s mindezeken át alkotásait megmagyarázni. Tőlem telhető teljességre törekedtem; mindig csak megbízható, pozitív adatokra építettem, s ahol csak föltevésekre támaszkodom, azt megmondom. Igyekeztem, mikor csak lehetett, magát Bessenyeit megszólaltatni.

A magyar társadalom Bessenyei korában a feudalizmus válsága felé halad. Az osztályok ellentétei kezdenek kiélesedni és időnként cselekvő mozgalmakká alakulnak. Ezeknek a reformtörekvéseknek öntudatos, sok esemény szemléletében öntudatlan szereplője hősünk. Élete első felének nyugtalanságait, belső vívódásait egyrészt nemesi származásához való ragaszkodása, osztályhelyzete, másrészt a magyarság fölemelkedését és haladását követelő gondolkodása határozza meg. Ugyanilyen ellentét benne, hogy rendületlen deizmusa szembenáll az ébredő materializmussal, amely sok töprengésére ad magyarázatot, megoldást. Csak belső megnyugvásáért törekszik az ellentétek kiegyenlítésére: önmagával köt társadalmi és világnézeti síkon olyan egyességet, amelyben adottságai és haladó törekvései megférnek. Az így megteremtett alapon azonban, mint két gyújtópont adta, egységes keretben, élete végén is ifjúkori, változatlan céljaiért harcol: magyar művelődésért, magyar, gyakorlatias tudásért, a magyarság haladásáért, s ezekkel magyar népének jobb boldogulásáért.

... Ilyenformán bontakozott ki előttem másfél évtized vizsgálódásai folyamán Bessenyei György alakja.

---