---

Tartalom

Bujalos István - Valastyán Tamás: Előszó a fennsíkokhoz

A MŰVÉSZETEK FILOZÓFIÁI
Pólik József: Szókratész utolsó tanítványa
Kőmüves Sándor: Az antiesszencialista művészetfilozófia térhódítása
Krivánik Dániel: Mítosz, kultusz, művészet
Gáspár László: Széljegyzetek a "megdermedt zene" építészeti metaforájának XIX. századi történetéhez
Valastyán Tamás: A kendő és a keselyű (Leonardo esztétikájáról)

AZ IRODALOM FILOZÓFIÁI
Angyalosi Gergely: A semleges arcai (Blanchot és Barthes)
Pocsai-Faglin Mária: A szöveg mint eleven test
Joó Adrián: Eltávolodás, visszatalálás (Az irodalmi igény helye és szerepe Stanley Cavell és Richard Rorty filozófiájában)
Andrejka Zoltán: A szubsztanciális állapot és a szituáció jelentősége a hegeli tragédiakoncepcióban
Tánczos Péter: Normatíva, trivializálódás és parabázis

A VALLÁSOK FILOZÓFIÁI
Pávay Tibor: Vallási negativáció - avagy a negatív szekták posztmodern hajnala
Bodnár János Kristóf: Rossz közérzet a nyelvben (Két közelítés a rossz közérzethez a kereszténység két kritikáján keresztül)
Prancz Zoltán: Ismeretelméleti és antropológiai összefüggések Pascal gondolkodásában a valószínűség és a hit dichotómiájának fényében
Soós Sándor: Megjegyzések a megalkuvást-nem-ismerő idealizmus iskolájának terminológiájához

AZ ETIKA FILOZÓFIÁI
Kelemen István: Élmény, érték és etika (Megjegyzések a fiatal Wittgenstein etika-felfogásához)
Jánosfalvi Péter: Az individuum terhelése (Miért veti el Nietzsche a kategorikus imperatívuszt?)
Hornyák Péter István: Én-filozófia és természetfilozófia találkozáspontja Schelling Az emberi szabadság lényegéről című művében

A POLITIKA FILOZÓFIÁI
Bujalos István: Pozíciók vagy értékek? (Szabadság és egyenlőség John Rawls eredeti helyzetében)
Rácz Sándor: A polgári engedetlenség rawls-i értelmezése
Pénzes Ferenc: Friedrich Nietzsche demokrácia-felfogásáról
Balogh László Levente: A Leviatán anatómiája

A TUDOMÁNYOK FILOZÓFIÁI
Horváth Lajos: Intellektuális imposztorok? (Terminológiai fosztogatás az interdiszciplináris kutatásban)
Szabó Attila: A tudományos szubkultúrák szerkezete
Mezei Tamás: Az agyi teljesítményfokozás következményei
Deczki Sarolta: Husserl és a krízis fogalma

---

Előszó

A Nagyalföld szívében (na jó, szíve egyik pitvarában) filozofálni csupa előnnyel jár: a horizont szélessége párosulva a perspektíva tágasságával és a szabadság érzetével - a dolgok, események mibenlétére való rálátás gazdag lehetőségterét teremti meg. Persze ezt a lehetőségteret be is kell tölteni, ami konkrétan annyit jelent: jókat beszélgetni, minél jobb szövegeket írni s talán legelsősorban, gondolkodva figyelni és élni másokkal, egymás között. Mégsem könnyű mindez, ha majdnem mélyföldnyi horizont- s perspektíva-eltolódás rontja a szemlélet irányulásait. Merthogy Debrecen a közvetlen környező tájakhoz képest - mint hírlik - jóval lejjebb fekszik. Talán ezért is, hogy már régóta a szellem magaslatai felé törekszenek a város filosz és a természet vagy épp Isten titkainak kifürkészésére felesküdő műhelyei egyaránt: meglehetős sikerekkel.

Nos, e közvetlen topográfiai analógia a geológiai adottságok és a gondolkodás tevékenysége között távolinak és erőszakoltnak tetszhet. Azonban korántsem annyira az, mint első látásra tűnik. Gondolhatunk pl. arra, hogy Platón az akadémiáját az Akropolisz árnyékában hozza létre, Ágoston egy hegy tetejének nyugodt légkörében olvas a legszívesebben, vagy hogy milyen kitüntetett szerepet kap kritikai építménye szilárd alapokra való helyezésének sikerességét illetően Kant filozófiai nyelvében a talaj metaforája. Vagy megfontolhatjuk azt is, hogy Hegelnél miért épp földtani képiség és tektonikus irányulás (szakadék, lefele stb.) révén tárulkozik fel a szellem fenomenológiai útja, Nietzschénél a szabad szellem vándora miért a fennsík tiszta, magaslati levegőjében érzi jól magát. De ha Benjaminhoz fordulunk s látjuk, hogy a fordítás lehetőségterét "a nyelv hegyi erdőségének" viszonylatában keresi, vagy Heideggerhez, aki a föld és a világ vitájából eredezteti a műalkotás létmódját, a Deleuze és Guattari szerzőpárosnak a kapitalizmusról s a skizofréniáról írt könyve címlapján pedig a különös csengésű és képzetkörű Ezer fennsík címet olvassuk - nos, akkor további példák nélkül is látszik, hogy a gondolkodás játéktere és a geológia territóriuma szorosan összefügg. Persze nem a direkt megfeleltetés módján. Egymásra vonatkozásuk nyilvánvaló, egyben legrejtélyesebb jele: az elrendeződés mozgáselve.

Ennek az elrendeződésnek a legplasztikusabb formája az intellektus és a világot megismerni szándékozó vándor számára a könyv és a térkép. Mind a kettő a sokféle kapcsolódás és szétválás, a heterogén viszonyok, variációk, modalitások, megszakadások, szegmentációk, üresedések és telítődések intenzív reprezentációja. Az a könyv, amelyet most kezében tart a Tisztelt Olvasó, több tudásterület alkotó képviselőinek különböző törekvéseit mutatja meg, mint afféle szellemi térkép. Ígérhetjük, kalandos és izgalmas lesz tájékozódni e gondolatok között.

Ilyen vagy olyan módon Debrecenhez, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetéhez kötődnek a kötet szerzői: az intézet tanárai, doktori címet szerzett volt hallgatói, mai doktoranduszai vagy diákjai. Valamennyien kapcsolódnak a Vajda Mihály által teremtett debreceni filozófiai műhelyhez. Ez a filozófiai műhely 1989 óta sokat tett már azért, hogy - mai divatos kifejezéssel élve - emlékezethellyé váljon a jövőben. E hely 25 síkját - reményeink szerint 25 fennsíkját - tárja az olvasó elé ez a kötet. Aki végigjárja ezeket a filozófiai síkokat, egyszerre érzékeli majd a filozófiai területek közti közelséget és nagy távolságot. Az érvelő angolszász posztanalitikus stílus távol van a kifejező és meggyőzésre törekvő kontinentális írásmódtól. Más az a filozófia, amelyik kifelé, a társadalmat szolgálva valamilyen probléma megoldását keresi, mint amelyik narcisztikusan önmaga történetében keresi a saját helyét. Az írások távol vannak egymástól. Bár debreceni kötődésűek, nem tartoznak ugyanahhoz a "lokális paradigmához".

Mert a debreceni filozófiai műhelynek éppen az a sajátossága, hogy nincs lokális paradigma. Nincs közös nyelv, nincs közös stílus, módszer és gondolkodásmód. Az írások között mégis mintha diszkusszió lenne, s nem csak az azonos filozófiai területhez és a hasonló stílusban íródott tanulmányok között. Talán a Nagyalföld, talán Debrecen teszi, de leginkább a filozófiai hagyomány teremt diszkussziót az írások között. Szerkesztőkként mindenesetre hallottuk a szövegek diskurzusát, reméljük, az olvasókban is összeszólalkoznak a különféle írások. Kötetünket egy terveink szerint sokszínű és folyamatosan kibontakozó sorozat, a Nagyerdei Almanach Könyvek nyitó darabjának szánjuk.

Bujalos István - Valastyán Tamás

---