---

Tartalom

I. FEJEZET: KÖZÖSSÉGI MŰVELŐDÉS A KULTÚRA KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN
Barabási Tünde: A Haáz Rezső Múzeum mint a nem-formális tanulás színtere
Bene Viktória: Romákkal szembeni diszkrimináció - esetelemzések az EBH honlapjáról
Marczin István: Adalékok a Caffart Képzőművészeti Egyesület, mint civil szervezet tagjainak motivációs kutatásához
Nagy Edit - Hajdú Imre: Eutanázia, szemben a halálfélelemmel?
Olasz Lajos: Nemzet és közösség Karácsony Sándor és Somogyi József felfogásában
Sári Mihály: Régi kihívások, új fordulatok, válaszok a magyar felnőttképzés és közművelődés terén
Simándi Szilvia - Oszlánczi Tímea: Közösségi művelődés online tanulási. környezetben
Szabó Barbara - Márkus Edina - Paczári Viktória: Kommunikáló civilek? Hajdú-Bihar megyei civil szervezetek kommunikációs tevékenysége
Szabó János Zoltán: Fesztiválok és a biztonság
Szabó József: Andragógia és múzeumi kultúraközvetítés a kisvárosok muzeális intézményeiben
Szóró Ilona: Az Országos Szabadművelődési Tanács tevékenysége 1945-1949
T. Molnár Gizella: A kultúraközvetítő szakemberképzés a népművelőtől a közösségszervezőig
Tamusné Molnár Viktória: Csenki Imre tevékenysége a debreceni szabadművelődés korszakában (1944-1948)

II. FEJEZET: KÖZÖSSÉGI MŰVELŐDÉS A FELNŐTTKÉPZÉS TERÜLETÉN
Béres Tamás: Andragógiai perspektívák vallási elemei egy készülő szocio-andragógia vázlatához. A technizált hatalomgyakorlás problémái
Beszédes Viktória: A vajdasági vállalkozások képzési igényeinek feltárása
Szeitz János: Szocio-andragógia, paradigmaváltás az andragógia gyakorlatában
Boga Bálint: A szervezetek organikus működésének fejlesztése az andragógia segítségével
Kispálné Horváth Mária: Tanuló felnőttek formális és nem formális felnőttképzések iránti elvárásainak vizsgálata
Kovács Anett Jolán: A validációs eljárással kapcsolatos gondolkodásmód formálódása Európában 2009 és 2015 között
Kraiciné Szokoly Mária: Pillanatkép a szakképzési rendszer átalakulásáról: a Térségi Integrált Szakképző Központok megszűnése
Miklósi Márta: Felnőttoktatás speciális körülmények között - Tanítás, tanulás a rácson túl
Nyilas Orsolya: A felnőttképzés mérföldkövei - egy nyíregyházi felzárkóztató képzés andragógiai tapasztalatai

III. FEJEZET: KÖZÖSSÉGI MŰVELŐDÉS A KÖZ- ÉS FELSŐOKTATÁS TERÜLETÉN
Drabancz M. Róbert: A magyar kisebbség védelme és az iskoláztatás kérdése a Magyar Szemle korai számaiban
Farkas Norbert: Találkoznak-e a tanárjelöltek képzésük során a sérültek pedagógiájával?
Fenyő Imre: A debreceni egyetem tudományos funkciójának gyakorlása 1914-1975 között
Gyarmati Éva: Van-e szükség hátrányos helyzetű gyermekeket célzó tanórán kívüli tanoda programokra?
Hegedűs Anita: Egyetemisták és/vagy múzeumok? Az egyetemi hallgatók múzeumképe
Kattein-Pornói Rita: A tehetségkutatás kérdése a pedagógiai sajtó tükrében 1920 és 1945 között
Keczer Gabriella - Szirmai Éva: Értékelvűen, etikusan - A felsőoktatásban dolgozókra vonatkozó etikai elvárások és beilleszthetőségük az egyéni teljesítményértékelés rendszerébe
Kiss Gabriella: Karácsony Sándor és Joseph Wresinski másik embere - Lévinas tükrében
Megyesi Judit: Nem mi találtuk fel! Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) nemzetközi aspektusai
Nagy Csilla: Az Iskolai Közösségi Szolgálat visszhangja az internetes felületeken
Szűcs Tímea - Hetei Adrienn: Zeneoktatás flamand-magyar kontextusban
Juhász Erika - Kenyeres Attila Zoltán: A kulturális tanulás esetei

---

Fülszöveg

Népműveléstől a közösségi művelődésig - a cím egyaránt kifejezi egy szakma egykori és mai állapotát, és a szakma felsőfokú szakjának egykori és mai állapotát is. A különböző méretű települések különböző jellemzőkkel bíró lakosságának művelésével és felnőttkori tanulásával foglalkozó szakma alapjai közösségi szükségletek, ki nem mondott és kimondott igények alapján kezdtek formálódni többszáz évvel ezelőtt, míg 1956-ra felsőfokú szakot (népművelés), és erre épülve egyre egységesülő és professzionalizálódó szakmát hoztak létre. Egy szakma professzionalizációja száz, vagy akár többszáz évet is igénybe vesz. Ebben a folyamatban az egykor népművelés, mára közösségszervezés, közösségi művelődés elnevezésű szakmánk és felsőfokú szakunk az elmúlt évtizedekben számos eredményt ért el. Ezeket az eredményeket jól mutatják a kötet tudományos publikációi: különféle színtereken, kisebb és nagyobb közösségekre hatva, azokat éltetve, elevenné téve nem csak a szakma szűkebben értelmezett közművelődési terepén, hanem egyéb kulturális színtereken (múzeumokban, könyvtárakban, színházakban stb.), és az oktatás minden szintjén (a köznevelésben, a felsőoktatásban, a felnőttképzésben és szakképzésben) tetten érhető a közösségi művelődés és a közösségi tanulás szerepe, ereje, feladata. A közösség tagjainak olyan társadalmi és kulturális tőkét kovácsol, amely támogatja a mindennapi munkájukat és életüket, segíti őket krízisek esetén, még tovább erősíti, többszörözi erejüket sikerek közepette. Ezt a közösségi funkciót nem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem haszonnal kell érvényesíteni minden humán szolgáltatás képviselőjének, a közösségekre építő közösségszervező, közösségi művelődés tanár, kulturális mediátor szakembereknek pedig elsődleges terepük a közösségekkel együttes település- és társadalomfejlesztő munka.

---