---

Tartalom

Előszó
Iskolánk jelképei
Ajánló

A KOSSUTH LAJOS KÖZÉPISKOLA ÉS SZAKISKOLA TÖRTÉNETÉBŐL
Az útkeresés évei (1845-1883)
A kibontakozás (1884-1913)
Oktatás az első világháború időszakában (1914-1920)
Oktatás a két világháború között (1921-1938)
Oktatás a második világháború alatt (1939-1945)
Oktatás a második világháború után (1945-1950)

A 608-AS IPARISKOLA
1951-1970
1970-1989

A KÖZELMÚLT
A Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola (1990-2007)
Az önálló iskola utolsó igazgatója, Reicher József

A JELEN (1990-2007)

SZEMELVÉNYEK AZ ISKOLA ÉVKÖNYVEIBŐL (1993-2007)
Szakmák
A szakképzés régi és új formái
Kereskedőképzés régen és ma
Az ácsok "magas beosztásban" dolgoznak
A hegesztéshez " jó kéz" kell
Az életre nevelem a lakatostanulókat
Új szakma az autószerelés
Lisap fodrászversenyek

ÉRETTSÉGIRE FELKÉSZÍTŐ ÉVFOLYAMOK
Volt egyszer egy cipőipari szakközép
Az intenzívesek
A képzésforma folytatása az "intenzív" 10/ c
Világbanki képzés
Ötéves a humánképzés

FELSŐFOKÚ AKKREDITÁLT KÉPZÉS

DALFORDÍTÓ VERSENY

OKTATÁSI KÍSÉRLETEK, PROJEKTEK
Még egy esély?

SZFP II

SZAKTERMEK
Számítástechnika
Gondolatok a multimédiás oktatásról
Iskolai sportcsarnok

HÉTKÖZNAPOK
Pillanatképek, 1993
Új épületünk a Honvédlaktanya
Fejezetek az iskolabővítés történetéből (2006-2007)
Iskolaújság

RENDEZVÉNYEK
Kossuth-év
120 éves az iskolánk
Kossuth-nap

SZÍNJÁTSZÁS AZ ISKOLÁBAN
Irodalmi Színpad
Humán színjátszók (Karácsonyi ének)

KIRÁNDULÁSOK
Útjaink
Kalandtúra Erdélyben
Krakkói kirándulás

ISKOLAI ÜNNEPEK
Fergeteges gólyabál
Apáca-show
Ballagtunk
Az egyik szemem sír
Az intézmény dolgozói a jubileumi esztendőben
A jubileumi év tanulóinak névsora
Képek az iskola közelmúltjának életéből
A jelen képei (2008-2010)

---

Előszó

Múltunk ismerete mindig az önismeret szerves része volt. Mivel pedig múlt nélkül nincs jövő, s nem lehet teljes a fejlődés, az önismeretre minden korábbinál nagyobb szükségünk van. Nemcsak az egyes ember, hanem minden közösség erőt meríthet feladatai, gondjai megoldásához, ha ősei múltjához, példájához fordul, felidézve, hogyan álltak helyt ők hasonló helyzetekben.

Jogos büszkeséggel töltheti el az olvasót, a hajdani és jelenlegi dolgozót, diákot, félegyházit a tudat, hogy 125 éves fennállása során a társadalmi, oktatási, szakképzési haladás megbízható bázisa volt a 608. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, illetve később a Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola. Felvetődik a kérdés, tudunk-e építeni arra, amit elődeink létrehoztak?

Ez az iskola mindig is a dél-alföldi régió és a megye meghatározó szakképző intézménye volt, bizonyítják ezt a versenyeredmények, elismerő nyilatkozatok, kitüntetések. Pedig "csak" tettük a dolgunkat, neveltünk és tanítottunk, adtunk hitet és hűséget a szakmához, a munka becsületéhez, Petőfi és Móra városához.

Az itt tanító tanárok elkötelezettsége, szaktudása, embersége biztosította, hogy a végzett tanulóink megállják helyüket az élet bármely területén. Büszkék vagyunk azokra az egykori diákokra is, akik úgy gondolnak hajdani iskolájukra, mint életük olyan állomására, amely elindította őket azon az úton, ami visszavezetett hozzánk, és így kollégák lettünk. Bármerre járunk a térségben, volt tanítványokkal találkozunk, akik családi hagyományt teremtve régi iskolájukba íratják gyerekeiket, unokáikat.

Az 1969-ben átadott iskolaépület 2007-es rekonstrukciója megérdemelt külső-belső megújulást eredményezett, így intézményünk a Kossuth utca díszeként továbbra is felhívja a figyelmet helyére, szerepére városunkban.

A 2007-es év további változásokat is jegyzett. Az iskolaösszevonások után a Kiskunfélegyházi Középiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Kollégium tagintézményeként iskolánk az újabb átalakulásoknak is elkötelezettje, és méltán a 125 év eredményeihez, 2009-ben a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara intézményünknek adományozta Az Év Szakképző Iskolája-díjat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy részese vagyok 2007 óta az itt folyó munkának, az elért szép sikereknek.

Minden iskola addig él, amíg vállalható értékekkel tudja felvértezni a majdani visszaemlékezőket, amíg az anyagi szegénységgel szembe tudja állítani az együvé tartozás gazdagságát.

Iskolánk eredményeiből, a legkiválóbbak dicsőségéből, a múlt tanulságaiból merítünk hitet, erőt, hogy a bicentenáriumig s tovább meg tudjuk őrizni e sokat megélt és bizonyított intézmény hírnevét, hitelét, vezető szerepét.

Tisztelt olvasó, ezen gondolatokkal ajánlom figyelmébe múltunk előtti tisztelgés jegyében íródott emlékkönyvünket!

Ágoston Tibor igazgató

---