---

Tartalom

A kereső

A MINDENSÉG REJTELMEI
Tavaszom
Újhold
Fenséges májusom
Fénytörések
Túlélés
Valószerűtlen
Jajongó terhem
Angyalarcú
Végtelen imák
Alkony a zöld szigeten
Már nem álmodom
Szavak
Július
Égi ölelésben
Shakespeare LXXV
mégis
Ökörnyálon ring az álmunk
Éteri dallam
Azóta
Hol vannak az angyalok?
Akár a fák
Szélvihar jött
fénytelen
Csendvirág
Végső visszaröpülés
hívatlanul
kék madár
Égre nézők
Mint egy varázslat
versbe fúló
Koldus-ágak
Hófehér

SZERETNI JÖTTÜNK
Az utolsó hajnalon
Angyallá vált
Így volna jó
Majd megérkezel
Hozzám hajolt
Hiányod hűs
Harangok szólnak
Bájoló
Üveggolyóba rejtve
gyónás

ÜNNEPEK, EMLÉKEK
Anyám a kertben
Téli este
Ezüstvasárnap
Búcsú
és fény simult
múlhatatlan
Ó, hol van
Golgotán
A fájdalom margójára
Hóesésben
Őszi fák
Egyenes derékkal
Hinnem kéne
Hamvaiból éled
Búcsúdal
Léleklánggal
Shakespeare: LXXXI
Oximoron a tűzvirágokért
Fohász
Rorátén
Csak itt lehetnél!
Hiányzol, anyám!
Áldott kenyerünk
Elérhetetlen
Szárnyaszegetten
Megszoktam
CsendÉlet csigaházzal
Túl az üveghegyen
Égi mezőkön
Suttogó áhítat
Ki szeretni jött
Adventi rejtelem
Betakarnálak
Örömdal-inverziók
Velünk marad

KITEKINTŐ
Tudod-e?
Széthullt gyöngyök
Gyere, ölelj át
A Kedves
Kijövök az utcára
Lángolás
Ősz
A házak újra élnek
Te vagy mindörökké

---

Fülszöveg

E kötet, a trilógia harmadik része - Halkuló hiány, Hódolat a tavasznak - konzekvensen Gősi Vali értékrendje szerinti, retrospektív élményein alapuló, intenzív színkavalkád.

Versei reprezentálják költői tisztaságát, ahogyan megszólaltatja - a hit, a tisztelet, a menny, a félelem, szeretet - a lelkéből születő mélységeket. Az imagináció, gondolatainak harmonikus áramlása, különös, katartikus képei a való és az álmodott világ impressziói. Ugyanakkor letisztult érzelmei, a tematikus elhajlások, a versformák játékosságában felvillanó transzcendens látomásai gazdagítják képzeletének meg-megújuló forrásait, a török kortárs irodalom hiteles tolmácsaként is.

Könyves Tóth Enikő

***

A misztérium az anyagi világunknál sokkal finomabb dimenziók átélése. Létezésünk színtere mégis az a hely, ahol a csodák a valóságban megtörténhetnek. A természet körforgása is a születés és elmúlás örök csodája, ahol valamiféle isteni rend mutatkozik meg általa, és kozmikus rendjébe ágyazódva a halál sem annyira félelmetes, feldolgozhatatlan létélmény, hanem az élet másik oldala. S hogy mi a boldogság, mit jelent a szépség, amelyeken át a misztériumok megélhetők? Nincs pontos definíció. A boldogság talán a nemes és tiszta dolgokon való öröm, az ideális létezés mintaképe, tiszta ősformája. A valódi szépség belülről, a lélek szépségéből fakad. Átragyog az emberi testen és sugárzó fényként vonzza a tekintetet. Harmóniában lévő gondolataink teremtik azt a belső fényt, ami kívül is ragyogóvá válik. Így jelenik meg előttünk az élet - ezer apró örömével - de mire megtanuljuk igazán értékelni, addigra a természetes elmúlás lassú fáradással figyelmeztet az élet végességére. Ám, ha közben kirajzolódik a létezés csodája, egyúttal a teremtés dicséretévé lesz. Hogy a létezés misztériuma mekkora erővel bír, bizonyítja az is, hogy felnőttet, gyermeket egyaránt a hatalmába kerít a mindennapi élet képeiből kirakott kaleidoszkóp, a lét színes gazdagsága. Különös intimitásokon, gyermeki rácsodálkozásokon át tárul fel, mi mindent rejt az, amit életnek nevezünk: egy gyermek mosolyát, az ő szemével látott enigmákat, az esteledő tájat, az ősz aranyló színeit, a születő napot, vagy napnyugta idején a vöröslő-vérző égboltot, az érlelődő gyümölcsöt, az őszi égen húzó vándormadarakat, a napszakok és évszakok, alvás és ébredés tökéletes ritmusú váltakozását, a születés és elmúlás sejtelmes körforgását, az újjászületés reményében. A felébresztés, a látható világtól való elszakadás nem öncél, inkább a lélek ősállapotába való visszatérése. Hasonlókról gondolkodtam e kötetben közreadott versekben, megvillantva a titkok, csodák földi valóságát, átélhető voltát az élet szépségein át, reményeim szerint megőrizve a misztérium és az érzékelhető valóság szimbiózisát úgy, hogy közben felvillanjon a létezés értelme.

Szeretettel hívom a Kedves Olvasót e lírai lélekutazásra!

Gősi Vali

---