Garai László
Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia?
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ (Kovács Árpád)
I. EGY FÉLKAPITALIZMUS - ÉS A MÁSIK FELE
Preambulum a félkapitalizmusról
HOGYAN ÁLLT ELŐ A TEGNAPI ÚGYNEVEZETT SZOCIALIZMUSBÓL A MAI ÚGYNEVEZETT KAPITALIZMUS?
Kinek a tulajdona a proletár a proletárállamban? - Kornai János A szocialista rendszer című könyvéről
Közbotrányokozó játék rendszerváltóknak. - Egy gazdaságpszichológus megjegyzései a piramisjátékról
Hogy állunk a vállalkozással?
MILYEN KAPITALIZMUST AKARUNK?
Két interjú a válságról és a mai kapitalizmusról, aminek válsága
A fogyasztás dicsérete
Egyenlőtlenségek egyenlőtlensége
Milyen kapitalizmust akarunk?
Forgolódnak a tőkés birodalmak?
Tézisek a második modernizációról, az emberi tőkéről és a szocializmusokról
II. HOGYAN MŰKÖDÜNK ÉS HOGYAN ÉRTELMEZÜNK?
"Úgy kezdődött, hogy ő visszaütött" - A működés és az értelmezés pszichológiája felé
HOGYAN MŰKÖDÜNK?
"Férjhez adná-e a lányát a homo oeconomicushoz?"
A specifikusan emberi alapszükséglet
Az egyszerű gazdasági magatartás modelljei
HOGYAN ÉRTELMEZÜNK?
Kontraszelektáló piac vagy identitásgazdálkodás?
A szociális identitás kimunkálása
"Kunfajta nagyszemű legény..." - Hogyan azonosítsuk magunkat és egymást a politika világában?
"Szép proletár, hova mégy? No fiam, nézd, állj meg a szóra!" avagy: megszólítani a piaci partnert
III. A GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA TEREPE: A MÁSODIK MODERNIZÁCIÓ
A GAZDASÁGI MŰKÖDÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TULAJDONSÁGOK TÖMEGTERMELÉSE
Hogy megy a csillag az égen? - Nyílt levél Hernádi Gyulához arról, hogy áru-e a kultúra
Gazdaságpszichológiai dolgozat a tervezésről meg a piacról
Röpirat az emberrel való kufár gazdálkodásért
A "hivatal" és az "ész": a bürokrácia gazdaságpszichológiájához
A második modernizáció
A második modernizáció és Magyarország
A GAZDASÁGI ÉRTELMEZÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ VISZONYOK TÖMEGTERMELÉSE
"A történelem futószalagára szerelve ígyen..." A bolsevik típusú gazdaságpszichológiai szerkezet
Nómenklaturizmus: a második modernizáció bolsevik típusú változata
Esszék nómenklatúráról és nómenklaturistákról
IV. FOLYTATHATÓ-E A MÁSODIK MODERNIZÁCIÓ?
Áthozható-e a 21. századba a 20. század? - Szociáldemokraták furfangja
Kompetenciát gyártó nagyüzem: gazdaságpszichológiai kettősségek a mai felsőoktatás szerkezetében és működésében
Nyílt levél a rektorhoz papirosokról meg Arkhimédész versének kijavított formájáról
Különvélemény egyetemi autonómiáról és egyetemi demokráciáról
Elmélkedések az elme-elmenésről
Kérjük-e vissza az iskolapénzt?
V. SZÓVAL: MINEK NEKÜNK GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA?
GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA MAGYARORSZÁGON
Kell-e nekünk gazdasági lélektan? - Két beszélgetés Garai Lászlóval
Csinálhat-e esőt az esernyő?
Gazdaságpszichológia: egy (nálunk még mindig) új határtudomány
PEDIG
Magánhangzók és mássalhangzók
Gazdaságpszichológiai kommentárok egy politikapszichológiai alapvetéshez
GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA A VILÁGBAN
Vállalkozzunk gazdaságpszichológiára!
A pszichológia apportja
Gazdasági döntések etikája
Előszó
Nem tagadhatom, amikor elfogadtam Garai László igen megtisztelő, szíves felkérését, tartottam vállalkozásomtól. Kihívás bevezetőt írni Garai László sok évtizedes, ragyogó pályaívének dokumentumai elé. Hát még akkor, ha a gazdaságpszichológiához kapcsolódó, csaknem félszáz cikk és tanulmány gondolatgazdagsága lenyűgöző, és mégis, mondanivalója szikár és fókuszált. Elfogódottságom - természetesen - ahhoz is köthető volt, hogy olyan környezetbe, a gazdaságlélektan világába hívtak a kötet írásai, ahol, már csak életutamnál, mérnöki alapképzettségemnél fogva is, meglehetősen járatlan vagyok. Ráadásul azt sem felejthettem, hogy a szerző a Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság gazdaságpszichológiai szakosztályainak alapító vezetője volt, hogy aztán hat évvel később - sajnos - ez az értékalkotó közösség, a "szakma" érdektelensége okán, feloszlassa önmagát. így hát a szakosztályi működés újraindítására is kellett gondolnom, amikor társaság aktuális korifeusaként, e nagyszerű válogatást bevezetve, töredékes gondolataimat összefoglalom, és bocsássa meg az olvasó, ezt sem egy bevezető tanulmány igényével.
A harmadfél százada, a kiútkereső-kiúttalan "piaci szocializmus alkonyán" született és a közelmúltban alkotott írásokat nemcsak az azonos szakterület rendezi egy kötetbe, hanem a közös mondanivaló felépítése, az emberi értékek feltétlen tisztelete, s a buzdítás, hogy ezek az értékek a humánum által tőkévé válnak, ha felelősen gazdálkodunk velük. Garai László mondatai gyakorlatiasan, világos érveléssel, sokszor napi eseményekhez kapcsolódva teszik befogadhatóvá és érthetővé a laikus számára is azt, hogy a gazdaság van az emberért, és nem fordítva, és hogy nemcsak pénz, hanem humántőke nélkül sincs gazdaság. Az olvasónak olyan érzése van, mintha Garai László nyolcvanas években, a szocialista piacgazdaság felbomló világában alkotott írásait Johan Huizinga gondolatai ihlették volna, az utóbbiakat pedig, a bizonytalan, átmeneti években születetteket Weöres Sándor. A világhírű humanista művészettörténész, amikor a középkor alkonyáról ír, azzal ad reményt, hogy emlékeztet: az új, a reneszánsz virágai is a régi bomlásának térvényéből emelkedtek ki. A költő pedig az ember lélek lehetőségeiről szólva úgy biztat: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra..." A bevezető megírására végül is ez az egyszerű, az ember megújulását és lehetőségeinek szabadságát hirdető megközelítés bátorított. Oldotta a tartást attól, hogy lehetetlen még töredékében is bemutatni azt a sokszínűségét, ami a tanulmányokból árad, és ahol nem feltétlen szakmabeliként is el lehet merülni szellemes gondolati ívekben és a derűs példázatokban.
A gazdaságlélektan - a szerzőnek kötetben megjelent egyik írására visszautalva - "nálunk még mindig új". Olyan határtudomány, ami egyszerre mikro- és makroökonómiai vonatkozású, s ahol a folyamatokban a pénzzel egyenlő súlyú közvetítőként lehet kezelni a társadalmi helyzet viszonyrendszerében adott, de lelkileg megélt identitást. A szerző pedig közérthetően visz el a második modernizáció, a humántőkével való gazdálkodás elméletének világába. Ahol az emberi erőforrás termelésének és emberi tőkeként való hasznosulásának szempontját a huszadik századi jelenségek különböző univerzumainak vizsgálata segítségével láthatjuk meg. Kiderül, az emberi társadalom nem finoman szerkesztett óramű, hanem bonyolult, fejlődő, élő rendszer, ahol az egyének, bár nem feltétlenül látják át a rendszer egészének működését, de képesek kommunikálni, tanulni, fejlődni és sajnos leépülni anélkül, hogy egy láthatatlan "kéz" gondoskodna az egyensúlyok helyreállításáról.
A közgazdaság-tudomány évtizedek során kimunkált csúcsmodelljei mind elegánsabbak. Képesek a megfogalmazott közgazdasági összefüggések aprólékos vizsgálatára. Napjainkban azonban mind nehezebb a modell és a valóság összhangban tartása. A számítógép képes az egymásra ható, különböző érdekű, értékrendű, befogadóképességű emberekből, embercsoportokból álló nagy rendszerek működésének rugalmas, adaptív szimulálására. Bizonyos határok között előre jelezhetők a gazdasági események, a bekövetkezés valószínűsége. A társadalom és a gazdaság modellezésének valósága jött el. Mindjobban meg lehet találni az adott problémához tartozó lehetséges optimális megoldást, de ma sincs mindent megoldó világképlet, s a valóságba az érzelmek is beletartoznak. Az optimális megoldásra törekvéssel mint a tudományosan racionális emberi döntések megnyilvánulásával kapcsolatban alapvető szemléletváltást jelentett az a felismerés, hogy a korábbi felfogással szemben nem létezik tökéletes, csak korlátozott racionalitás. A közgazdaságtan elméleti írásai a különböző ökoszisztémák működésének hasonlataival élve gyakran és gazdagon illusztrálják a társadalom, a gazdaság rendszerében végbemenő folyamatokat. Teszik ezt anélkül, hogy ezeknek a lélektani mozgatóival foglalkoznának. A világ egyre sérülékenyebb, de a veszélyek azonosításában sokat segít, ha abból indulunk ki, hogy a globalizáció során kialakult gazdasági rendszerek egyben komplex humán rendszerek, melyekben jelentéktelennek tűnő változások teljes ökoszisztémák pusztulásával járó folyamatokat indíthatnak el.
...
Olvassuk tehát a kötetet, és csodálkozzunk rá, hogy a világ identitás-gazdaságtani felfogásával a szerző milyen új lehetőségeket teremt számunkra. Hogyan relativizálja azt a megközelítést, hogy a közgazdaságtan az ésszerű választás tudományaként azonosítható, és hogy be kell(ene) végre látni, hogy a gazdasági rendszer anyagi feltételei elválaszthatatlanok a társadalmi adottságoktól, és a gazdaság működése minden pillanatában emberi feltételeket - lehetőségeket és kompetenciákat - is teremt.
Mondhatjuk: nem jutunk messzire, ha rosszul sáfárkodnunk a talentummal.
2014 őszén
Kovács Árpád