A Barátságos szem-ügyre ... Kassai Jó'sef szerentsi plébánostól iratott ... feleletről egygy két szó
...
A' Szem-ügy tiszta minden sértő Ígéktől, és nem egyéb tzélból láttatik íratottnak lenni, hanem hogy mivel a' Magyar nyelv' tanító új könyv sok, és eddig a' Magyar Grammatikusoknál nem olvastatott újmódi szabásokat ád elő, sokakban felébredett azon gondolkodás: vallyon jól állítja-é azokat Tisztelendő Kassai Úr, a' miket eddig más Íróban nem olvastunk? mivel a' húzomos idő' folyásával mint egygy megmohosodott szokástól nehezen távoznak el az emberek, mihelyt valami újítást sejdítenek, azonnal kettőztetik figyelmetességeket, és próba-kőre teszik az újságot, 's szemesen megvizsgálják, hogy ismérjék meg egész valóságát. Ezen próba nevezetesen a' tudományos dolgokban ellenvetésekkel megyen véghez. Ezt a' módot követte a' Szem-ügy' Írója, mivel sok újítást vett észre a' Kassai Ur' könyvében. Újítást mondom, mert nem is adta volna ki könyvét, ha azt nem ítélte volna, hogy (a' mint maga erősíti) harmintz esztendeig tartott kotlás után, valami új szüleménynek kell kibújni a' tojásból. Felel ugyan a' Szem-ügybe kitett gántsokra, és tüzesen láttatik védelmezni maga állításait, de epe felforrással, és szúró igékkel rakott ejtésekkel, mintha egygy mondás azért volna igazabb a' másiknál, hogy azt egygyik forróbb indulattal védelmezi, mint a' másik. Jó tehát a' tzélja a' Szem-ügy' Írójának, 's ha hibázott vélekedésében, mutattassék meg a' hiba nem gyomroskodással, hanem tsendes okoskodással, mert a' harag, és szeleskedés két ellensége a' dolog' jól elkészülésének. Ne is vélje azt a' Grammatikus Úr, hogy egygy Pallás ugrott ki fejéből, midőn könyvét kiadá, mert a' mi jó van benne, azt a' régibb Grammatikusokból írta ki, a' mit a' magáéból fértzelt hozzá, nem olly avas igazság, hogy ez a' kérdés ne férjen hozzá: úgy kell-é lenni? A' maga állításait megtzáfolhatatlan igasságnak vélni, vakmerő dagály. Minden embert a' maga ítéletének engedelmessége alá akarni erőltetni, sükeretlen igyekezet. Boszszonkodni a' valóságot nyomozó ellenvetésekre, gyengeség. Mert ki nem tudja, hogy a' Philologusoknál örökös a' vetélkedés. Sem Despauterius, sem Orbilius, határt nem vethetett a' Grammatikusok vélekedésének. Tart ma is sok igékben a' meg nem állíttatott bizonytalanság.
...