Lukács Béla
Az 1848-49-ki pénzügy
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó.
I. Az ország pénzügyeinek állapota 1848-ban. Az osztrák kormánytól átvett kincstári készlet.
II. Rendes bevételek és kiadások 1848. jun. végéig.
III. Jövedelmek és kiadások az 1848. év második felében.
IV. Az 1849-iki előirányzat.
V. Az 1848/49-iki hiány fedezését czélzó hitel müveletek. Kincstári utalványok.
VI. A magyar 1 és 2 frtos bankjegyek és azok érczalapja.
VII. Hitelmüvelet; 61 millió hitel.
VIII. Az 1849-iki valóságos bevételek és kiadások sommázata.
IX. Az 1849-iki valóságos bevételek részletezése.
X. Az 1849-iki rendkivüli kiadások részletezése.
XI. A forradalom legyőzése után künn maradt előlegek.
XII. A kormánybiztosoknak, hadseregfelügyelőknek, egyes csapatparancsnokoknak rendelkezésére adott összegek.
XIII. Különféle titkos és hadi czélokra tett kiadások.
XIV. A forradalom legyőzése után az osztrákok kezébe esett pénztári maradvány és nyers érczkészlet
Összegezés.
Előszó
Az osztrák kormány, mely hazánkban a fegyverletétel után a helyzet ura maradt, a legszigorúbban vonta felelősségre és számoltatá azon egyéneket, kik a forradalom folytában közpénzek kezelésével valának megbizva; - s igy azon bevételek és kiadások is összegeztettek, a melyeket a nemzeti - szerintük a forradalmi (Rebellen Regierung) - kormány eszközölt.
Miután ezen számadások jelentősége az uj közjogi átalakulás után az osztrák kormányra nézve elveszett; - de annál érdekesebbekké váltak előttünk részint történelmi szempontból, részint a miatt, hogy egyes pénzügyi müveletekre gyakran történik hivatkozás a politikai és pénzügyi reformok e napjaiban:
Gajzágó Salamon, az állami számvevőszék elnöke felszólitá az osztrák főszámszéket, hogy miután e számadásokra ott többé ugy sincs szükség, adná azokat a magyar számvevőszék rendelkezése alá.
Mercandin lovag, az osztrák számvevőszék elnöke a legnagyobb előzékenységgel felelt meg e felszólitásnak, s az összes 49-iki számadásokat, minden mellékkönyveivel együtt átküldé a magyar állami számvevőszéknek.
Itt volt alkalmam e számadásokat átlapozni s minél tovább lapozgattam bennök, annál érdekesebb- s becsesebbnek tünt fel előttem a tárgy. A forradalomnak épen pénzügyi oldala a legismeretlenebb, s az eddig megjelent munkákban e tekintetben sok hiány, sok tévedés fordul elő.
Érdekesnek találtam a kérdést, hogy vajjon mennyibe került a nemzetnek a forradalom? azaz hogy helyesebben: melyek voltak azon pénzforrások, melyekkel a nemzeti kormány rövid létezése alatt rendelkezett? s legalább nagyjában hova fordittattak ezen összegek? mennyibe került a belső közigazgatás és mennyibe a háború?
Természetesen, midőn megfelelni igyekeztem e kérdésre, csakis a magyar felelős miniszterium, a honvédelmi bizottmány s az Ausztriától magát elszakitottnak nyilvánitott ország önálló kormányának pénzügyi müveleteit és pénzkezelését vehettem vala számba. Hogy a forradalom legyőzése az osztrák kormánynak mennyibe került? - továbbá, hogy a polgárháború dühöngése közt, mely egész vidékeket s virágzó városokat pusztitott el - mennyi vagyon és nevezetesen mennyi magánvagyon veszett oda? - e kérdéseket tárgyamhoz nem tartozóknak tekintém.
A számadások, melyekre támaszkodtam, rendesen s indokoltan vannak vezetve, - s a forradalomnak leginkább gyanusitott, legnevezetesebb időszakára esnek, mert az 1849-iki évre vonatkoznak; az adatok tehát teljes hitelességüek s ezeknek alapján az olvasó is meg fog győződni a forradalmi pénzkezelés tisztaságáról.
Munkámban igyekeztem lehetőleg megóvni az objektivitást, mert valamint a 48/49-iki eseményeket nem lehet rendes viszonyok mérlegével megitélni, - ugy ezen időszak pénzügyi miveletei sem képeznek elég kriteriumot arra, hogy vajjon minő financier volt p. o. Kossuth? - és mert meggyőződésem, hogy akkor, midőn kimondatott részünkről miszerint az osztrák államadósságokból nem vállalunk el egy krajczárt sem, - s midőn az osztrák népekkel századokon át közös pénz- és kereskedelmi viszonyokat nem igyekezénk kiegyenliteni: Magyarországnak ugy politikai mint pénzügyi intézkedésekben alig volt már más választása.
Köszönetemet fejezem ki ezuttal a m. k. állami számvevőszék elnökének Gajzágó Salamonnak, ki e hivatalos okmányok felhasználását és nyilvánosság elé hozatalát - tekintettel az adatok történelmi értékére - nekem megengedte.
Pest, 1871. juliusban