---

Tartalom

BEVEZETÉS

I. A SZÁZDI ALAPÍTÓLEVÉL NYELVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATÁRÓL

II. A SZÁZDI ALAPÍTÓLEVÉL SZÖVEGE ÉS MAGYAR HELYNEVEI
1. A Százdi alapítólevél betűhív szövege
2. A Százdi alapítólevél magyar fordítása
3. A Százdi alapítólevél helynévi szórványai

III. A SZÁZDI ALAPÍTÓLEVÉL HELYNÉVI SZÓRVÁNYAINAK ELEMZÉSE
1.1. Zazty
2.1. Scenholm
2.2. Nadestyguy
2.3. Scekzov
2.4. Sartue
2.5. Saar
2.6. Soba
2.7. Scenholm
2.8. Egur
2.9. molendinum Geru - Geru agrum
2.10. puteum Bissenorum - sepulturas Bissenorum
2.11. Arukscegui
2.12. parve Egur
2.13. angulum Aruk
3.1. Fonsol fenerie
3.2. Bubath
3.3. Nogkereku
4.1. Scyrnyk
4.2. tumulo Branka - tumulum Boytyn
4.3. villa Petri - agrum Petri
4.4. Cheyey
4.5. Bethydy
5.1.-5.2. Chartybak
5.3. Basy
5.4. Zondonek
5.5. Chegen
5.6. Solu
5.7. Fygudy
5.8. Marci
5.9. Chordy
5.10. Basi
6. Ceda
7. Fonsol
8.1. Wensellev
8.2. Wensellev towa
8.3. Proluca
8.4. Homuser
8.5. Tehna
8.6. Ebes
8.7. Zobolchy
9.1. Wense
9.2. Tymar
9.3. Zobolchy
9.4. Tyccha ~ Tyza a~ Tiza
9.5. Nogewrem
9.6. Rakamoz
9.7. Zoloch
9.8. Kuurew
9.9. Tyza
9.10. Budrug
9.11. Tiza
9.12. Nogewrem
9.13. Budrug
10. Bekech
11.1. Macra
11.2. Sumug
11.3. villa Cosme
12. Damarad
13. Prouod
14. Suruk
15. Zekeres
16. Leweluky
17. Chabarakusa
18. Gubach
19. Nywyg
20. Zalda
21. Lodan
22. Scegholm
23. Dusnuky

IV. ÖSSZEGZÉS
1. Az alapítólevél szórványainak szövegbe illesztése
2. Az alapítólevél helynévi szórványainak lokalizálása
3. Névrendszertani tanulságok

IRODALOM
NÉV- ÉS SZÓALAKMUTATÓ
SUMMARY
A SZÁZDI ALAPÍTÓLEVÉLBEN EMLÍTETT HELYEK - TÉRKÉPMELLÉKLET

---

Bevezetés

1. A szórványemlékek mint a magyar nyelv korai történetének legjelentősebb forrásai régóta a tudományos érdeklődés középpontjában állnak. E nyelvemlékek magyar nyelvű anyaga ugyanis a nyelv történetének bizonyos területén alapvető fogódzókat nyújt: a szótörténeten túlmenően főképpen a történeti hangtan és a helyesírás-történet, valamint a történeti morfológia, illetve más oldalról a személy- és helynévtörténet terén adhat jelentős útbaigazítást a szakemberek számára. Mindezek mellett a legkorábbi nyelvemlékek más történeti tárgyú diszciplínák, elsősorban a történettudomány számára is fontos információval szolgálnak, hiszen tanulmányozásukkal a nyelv használóinak életéről, műveltségéről is képet kaphatunk, ezáltal pedig a magyarság korabeli történetéről való ismereteink szintén gyarapodnak.

Az utóbbi években, évtizedben nagy lendületet vett a 11. századi nyelvemlékek részletes, új módszerekkel történő nyelvtörténeti szempontú feltárása, s ezzel együtt a korábban már feldolgozott források újraértékelése. A legrégibb hiteles és egykorú eredetiben fennmaradt oklevél, az 1055. évi Tihanyi alapítólevél szórványainak névtani, névelméleti megalapozottságú névrendszertani-tipológiai szemléletű elemzését Hoffmann István önálló monográfiában végezte el. A Tihanyi alapítólevelet Szentgyörgyi Rudolf is igen nagy részletességgel és interdiszciplináris közelítésmóddal vizsgálta. A Hoffmann-féle helynév-rekonstrukciós eljárást követve én magam az 1055. évi alapítólevélhez szorosan kötődő 1211. évi Tihanyi összeírást és annak helynévi szórványait dolgoztam fel.

Az eredeti oklevelek vizsgálata mellett a nem hiteles és a nem eredetiben fennmaradt oklevelek iránt is fokozott érdeklődés mutatkozott meg. Hoffmann István például a többszörös átiratban fennmaradt 1009-es Pécsi alapítólevél dél-dunántúli helyneveit vizsgálta részletesen, Póczos Rita pedig legutóbb a püspökség alapítólevelének néhány további szórványát elemezte. Az 1075-ben keletkezett, de interpolált másolatban ránk maradt garamszentbenedeki apátság alapítólevelét Szőke Melinda vizsgálata nagy alapossággal, valamint erre a nyelvemlékre támaszkodva dolgozta ki a bizonytalan kronológiai státuszú (másolatban ránk maradt, illetve hamisított) oklevelek feltárásának lehetséges metodológiáját. Legutóbb pedig a Bakonybéli alapítólevél nyelvészeti jelentőségét és birtokneveit tárgyalta. Pelczéder Katalin az 1086 os Bakonybéli összeírás nyelvtörténeti forrásértékéhez fűzött hasznos megjegyzéseket, valamint az oklevél egyes helynévi szórványainak komplex (történeti-etimológiai, névtipológiai, névszerkezeti stb.) elemzését végezte el. Ehhez a láthatóan egyre izmosodó kutatási irányvonalhoz kívánok kapcsolódni azzal, hogy a 11. század egyik fontos, de a nyelvtörténeti kutatás által ezidáig mellőzött nyelvemlékének, a százdi apátság alapító oklevelének a részletes analízisét végzem el.

2. Munkám négy nagyobb egységből áll. Az első fejezetben az 1067-ben keletkezett, de interpolált másolatban ránk maradt Százdi alapítólevél nyelvtudományi jelentőségét tárgyalom, valamint a nyelvemlék nyelvészeti névtani feldolgozásának szükségességét indokolom meg. A második fejezet az oklevél Györffy György szövegkiadása (DHA. 1: 183-185) alapján idézett betűhív szövegét és Piti Ferenc által készített magyar fordítását tartalmazza, valamint itt mutatom be az oklevélben előforduló helynévi szórványokat.

A harmadik, központi fejezetben a Százdi alapítólevél magyar nyelvű helynévi szórványainak elemzését végzem el, amelynek során az alábbi körülményekre igyekszem kitérni. 1. A történeti nyelvészet hagyományosan az etimologizálást tekintette a helynévvizsgálat legfontosabb részének, így pedig nem meglepő, hogy munkámban is nagy hangsúlyt kap a nyelvi adatok történeti-etimológiai elemzése. 2. A helynévi szórványok tárgyalásakor azonban nemcsak az etimológiát, a nyelvi eredet kérdését vizsgálom, hanem kutatásomat kiterjesztem a névfejtés más mozzanataira is: egyrészt annak a módszernek megfelelően, amit a közelmúltban Hoffmann István helynév-rekonstrukcióként határozott meg, másrészt pedig a Szőke Melinda által kidolgozott, a bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek feltárására irányuló módszertani eljárást követve elemzem az oklevél helyneveit. A névrekonstrukciós eljárásban a lokalizálás kitüntetett helyre kerül, hiszen ez a helynévszórványok esetében területi vonatkozásban teszi azonosíthatóvá a nyelvi elemeket, és összekapcsolja őket az adott hely későbbi vagy éppen korábbi említéseivel, előfordulásaival. A magyar névadatok helyhez kötése pedig nemcsak a helynevek történeti-etimológiai vizsgálata szempontjából, hanem az etnikai rekonstrukció területi vonatkozásai miatt is kiemelkedően fontos tényező. 3. A magyar helynévi szórványok és a latin szöveg kapcsolatát is igyekeztem vizsgálat alá vonni. A hagyományos elemzés erre a korábbiakban alig fordított figyelmet: a latin nyelvű szövegből többnyire csupán mechanikusan kiemelték a magyar nyelvű elemeket. A magyar helynévi szórványoknak a latin anyaszöveggel való kapcsolatát is szem előtt tartva azonban igen fontos információkat szerezhetünk a magyar nyelvű névadatok morfológiai felépítésére, valamint az írásbeli formák mögött rejlő beszélt nyelvi alakokra vonatkozóan. 4. Mindezek mellett tekintettel voltam a Százdi alapítólevélnek más, 11-13. századi forrásokkal való kapcsolatára is: elsősorban a közelmúltban nagy alapossággal feldolgozott tihanyi oklevelek (1055, 1211) és a Garamszentbenedeki alapítólevél (1075/+1124/+1217) nyújtotta az összevetés lehetőségét. 5. Az analízis során mindvégig tekintettel voltam a nyelvemlék interpolált jellegére, vagyis arra a körülményre, hogy a 11. században keletkezett Százdi alapítólevél utólagos, 13. századi betoldásokat is tartalmaz, ezért az oklevél kapcsán e két kronológiai síkkal számoltam. A kronológiai rétegek elkülönítésére szintén igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni, ebben a diplomatika eredményeire támaszkodhattam, nyelvtörténeti szempontból pedig elsősorban az oklevél nyelvi elemeinek hang- és helyesírás-történeti jellemzői, illetve egyéb nyelvtörténeti sajátosságai lehettek a segítségemre. Az 1067. évi oklevél alaposabb vizsgálata, illetve általában a 11. századi források szisztematikus feltárása által képet kaphatunk az alapítólevél keletkezési idejének, a 11. század második felének nyelvállapotáról, s ennek köszönhetően aztán az oklevél utólagos kiegészítései is elkülöníthetővé válhatnak.

Munkám negyedik, összefoglaló fejezetében a Százdi alapítólevélnek mint nyelvemléknek az általánosabb kérdésköreit érintem: itt tárgyalom összegzően a magyar szórványok szövegbe illesztésének módjait, a helynévi említések lokális jellemzőit, valamint az oklevél helyneveinek névrendszertani sajátosságait.

---