---

Tartalom

Szóra kép (Cseke Gábor)
A képíró vallomása (Nászta Katalin)
*
Alapzat
Átvitt gyakorlat
Határátlépés
Karma, avagy hal-halál
Az ajándék
Baleset
Családi vonás
Főnök
Milyen porból?
Más tanulság
A belső Sziszüphosz
Gumidefekt
Segédek
Interjú Európával
Rajtaütés
Apropó Párizs
Cultureguide
Óévi mérleg
Két mese
  Bocskor-mese
  A vekker
Különc
Halsétáltatás a parkban
A legfelső fokon
Lendület ellen
Előadás
Kis rovartan
Egzotikus felvétel
Tromf
Amikor fajdra mész
Piroska és a farkas (Román változat)
Lyukas szív
A pókháló
Vaskalap
Újdonság
A medve
Bolondéria
Reklám
Ember tervez
Szerelmes sms
Ankét - 1987. november 16-án
Apróhirdetés
A hős
A nő
Lenni, vagy...
Némafilm
Van ilyen?
Feljelentés
Welkomme
Plágium
Befejezte
A kritika
Azok a szép, hosszú sorok
Végtelen szeánsz
Rövid találka
Mi volt a neve?
Kész Armageddon
Utolsó kívánság
Beteljesült álom
Spiclibosszú
Folytatódunk
Párbeszéd a konyhában
Egérsztori
Lényeges különbség
Figyelmetlenség
Kivételes lélekszépülés
Óvatos kegyelet
Szerepcsere
Tanóra, legyeknek
A sztár
Lehetne az apám
Egy manó látogatásai
*
Szerkesztő: Cseke Gábor

---

Előszó

Előfordul, hogy egy szöveg szerzője úgy áll fel az íróasztal mellől, hogy azt érzi: nem mondott el mindent.

Mert nem is mondhatott.

A szavakká összeálló betűk, a gondolattá illeszkedő szavak nyugtalanok; tovább alakulnak, egyezkednek, helyezkednek még azután is, hogy szerző letette a tollat.

S így a kimondatlanság benne reked.

Szerencsére, a gondolati-érzelmi-értelmi megközelítésnek létezik egy másfajta dimenziója is, ez pedig a kép.

Amikor szavak és gondolatok mögött felsejlenek a helyükre kerülő összefüggések, kapcsolódások, eredők és következmények.

Amikor a tudásból látás lesz, e kettőből pedig megszületik az a szellemi négykezes, amit csak együttesen érdemes követni, mert szó és kép összetartoznak, mint az izmok és az azokat védő-fedő bőr.

B. Tomos Hajnal és Nászta Katalin négykezese ösztönös igényből és felismerésből született. Alkotásukban, amely közös, szerzők elismerik a szó primátusát, a szó pedig családiasan helyet csinál a képnek. Legalábbis ott, ahol annak a legnagyobb szükségét érzi.

Ahol több a szó, a kép valamennyire engedelmesen meghátrál; ahol meg kevesebb, ott bátrabban lép elő - az együtt hatás érdekében.

Az olvasó néha úgy érzi: semmi kis történetek kopogtatnak nála, diszkréten - bebocsátást kérve. Engedjünk a kérésnek: szóra képet illesztve, talán az elmondhatatlan MINDEN-ből is felsejlik valami. Ha nem is az egész - de a lényeg!...

Cseke Gábor

---