Tartalom

Bevezetés

Arany János novellái először, és mindmáig utoljára, a Frankenburg Adolf szerkesztette Életképekben (1846) jelentek meg. Sem a költő életében nem láttak többé napvilágot, sem fia, Arany László, nem vette föl az Összes Munkák gyüjteményébe, még a Hátrahagyott Iratok közé sem. Bizonyára, mert Arany alkotásainak tökéletes szépségű, harmonikus világában - a hol még a torzók is ihletett órák művészi remekei - a pályakezdésnek ezek a gyöngéi barokk hatással zavarnák a nyugalmas összhangot.

Mégis, e novelláknak sem szabad feledésbe merülniök. Az Arany-kutatás, amióta Riedl balladák forrásait látta bennük, lépten-nyomon hivatkozik rájuk, ismerteti őket és az epigónok buzgóságával élezi ki hibáit. Pedig ezek a novellák is hozzátartoznak Arany János fejlődéséhez. Nemcsak mint stilusgyakorlatok. Első Shakspere-tanulmányainak idejéből valók és kicsi csiráikban már tragikus gondolat van; nyelvezetükben a Toldi költője küszködik a nótárius szárazízű hivatali szavajárásával. Van bennük, a mi megkapó, vannak kedves, figyelemreméltó részleteik; de nem szabad őket Arany János mértékével mérni. - 1846 elején vagyunk csak, az Elveszett alkotmány most nyert pályadíjat és a Toldinak még a gondolata is alig van meg. Novellairodalmunk Kölcsey elbeszéléseinek németes érzelmessége és Victor Hugo romanticizmusának rémképei között bizonytalan léptekkel ingadozik.

Arany novelláinak méltó helye abban a sorozatban van, a melybe Bajza József Ottiliá-ja, Jósika Miklós Isten és ördög-e, Ormós Zsigmond Bujdosó lengyel-e tartoznak sokadmagukkal; indítékai Kuthy Lajos Hazai rejtelmei-ben és Jósika első regényében fűződnek sötét világítású, hináros szövevénynyé és különösen az elsőnek befejezése, a sírok cseréje, még Jókai kalandos Szép Mikhál-jában is él.

Ebben a fejlődésben, a korszerű ízléshez mérve kell megítélnünk őket. Nyugodt, tiszta fenségének még körvonalait is alig sejteti a lángész. Ott tapogatódzik a negyvenes évek elejének bizonytalan homályú romanticizmusában, a melybe egyfelől a népiesség, másunnan Shakspere még alig érezhetően közelednek. A középen Victor Hugo boszorkányeszközei működnek és a romantikus morál melegít, a kandalló mellett a lengyelekről érzelegnek és egyhangú melódiákhoz még Kisfaludy regéinek akkord-foszlányai adnak hangulatot. Csak a víg novellában van egészséges fejlődés és a történeti regény jár biztos útakon.

...