---

Tartalom

BEVEZETŐ
DISTINKCIÓK

I. RÉSZ: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZETT SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ VÁLASZTÓJOGI SZABÁLYOZÁS FEJLŐDÉSE A NEMZETKÖZI JOG EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN
1. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
2. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának álláspontja
2.1. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikke
2.2. Fogyatékosság mint egyéb helyzet
2.3. A 25. Általános Kommentár
2.4. Az Emberi Jogi Bizottság álláspontja a gondnokság alá helyezett személyek választójogával összefüggésben a CRPD tükrében
3. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a CRPD Bizottság álláspontja
3.1. 29. cikk - Travaux préparatoires
3.2. A CRPD Bizottság Záró észrevételei
3.3. Bujdosó Zsolt és öt társa kontra Magyarország ügy
3.4. Az 1. számú Általános Kommentár
4. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa és Hivatalának releváns instrumentumai
4.1. Jelentés a fogyatékossággal élő személyek emberi jogairól szóló tanulmányban foglalt ajánlások végrehajtása során elért előrehaladásról
4.2. Tematikus tanulmány a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény ismertségének növeléséről és ismeretének mélyítéséről
4.3. Tematikus tanulmány a Fogyatékossággal élő személyek politikai és a közéletben való részvételéről
4.4. A Fogyatékossággal élő személyek politikai és a közéletben való részvételéről szóló tematikus tanulmány utóélete
5. Összegzés

II. RÉSZ: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZETT SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ VÁLASZTÓJOGI SZABÁLYOZÁS FEJLŐDÉSE AZ EURÓPAI REGIONÁLIS JOG EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN
1. Az Európa Tanács
1.1. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Emberi Jogok Európai Bírósága
1.1.1. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának releváns joggyakorlata a Kiss Alajos kontra Magyarország ügyben hozott ítéletig
1.1.2. Kiss Alajos kontra Magyarország-ügy
1.1.3. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyve 3. cikkének alkalmazhatósága az európai parlamenti választásokra és ennek jelentősége a gondnoksággal összefüggésben
1.2. A Miniszteri Bizottság dokumentumai
1.2.1. Az R(99)4. sz. ajánlás
1.2.2. Az R(2004)10. számú ajánlás
1.2.3. Az R(2006)5. számú ajánlás
1.2.4. A CM/Rec(2011)14 számú ajánlás
1.3. Parlamenti Közgyűlés
1.3.1. A választójogra vonatkozó korlátozások eltörléséről
1.3.2. A fogyatékossággal élő emberek jogokhoz való hozzáféréséről, valamint a társadalomban való teljes és aktív részvételéről
1.4. Velencei Bizottság
1.4.1. A 190/2002. számú vélemény
1.4.2. Értelmező Nyilatkozat a választási ügyekkel kapcsolatos jó gyakorlatok kódexéhez a fogyatékossággal élő emberek választásokban való részvételével összefüggésben
1.5. Az Emberi Jogi Biztos
1.5.1. Thomas Hammarberg
1.5.2. Nils Muiľnieks
2. Az Európai Unió
2.1. Az Európai Unió és a CRPD
2.2. A Szerződések és a Charta
2.3. Helyhatósági választások
2.4. Európai parlamenti választások
2.5. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége
3. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet - Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala
4. Összegzés

III. RÉSZ: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZETT SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ VÁLASZTÓJOGI SZABÁLYOZÁS FEJLŐDÉSE AZ EURÓPAI ORSZÁGOK JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK KOMPARATÍV ELEMZÉSE TÜKRÉBEN
1. Az angolszász jogrendszer államai
1.1. Egyesült Királyság
1.2. Írország
1.3. Ciprusi Köztársaság
1.4. Málta
2. A kontinentális jogrendszer államai
2.1. Latin országok Nyugat-Európában
2.1.1. Franciaország
2.1.2. Olaszország
2.1.3. Monaco
2.1.4. Portugália
2.1.5. Spanyolország
2.2. Német jogrendszer jellegű országok
2.2.1. Németország
2.2.2. Ausztria
2.2.3. Svájc
2.2.4. Liechtenstein
2.3. Latin és német jogrendszer által befolyásolt országok
2.3.1. Belgium
2.3.2. Hollandia
2.3.3. Luxemburg
2.4. Skandináv országok
2.4.1. Dánia
2.4.2. Finnország
2.4.3. Izland
2.4.4. Norvégia
2.4.5. Svédország
2.5. Volt szocialista országok
2.5.1. Visegrádi országok
2.5.2. Baltikum országai
2.5.3. Jugoszláv utódállamok
2.5.4. Volt szocialista Balkán államok a jugoszláv utódállamok kivételével
2.5.5. Szovjet utódállamok a Baltikum kivételével
2.6. Balkán államok a volt szocialista országok kivételével
2.6.1. Görögország
2.6.2. Törökország
3. Az angolszász és a kontinentális jogrendszer által befolyásolt államok
3.1. Andorra
3.2. San Marino
4. Összehasonlító elemzés
4.1. Ratifikáció és annak hiánya
4.2. Releváns értelmező nyilatkozatok és egy fenntartás
4.3. A gondnokság alatt álló fogyatékossággal élő személyek választójogi szabályozása
4.3.1. Választójog gyakorlásának biztosítása
4.3.2. Automatikus választójog-megvonás
4.3.3. Egyéni bírói eljárás alapján történő választójog-megvonás
4.4. A gondnokság alatt álló fogyatékossággal élő személyek választójogi szabályozását érintő poszt-CRPD jogreformok
4.5. Támogatás, segítségnyújtás a szavazatleadás helyszínén
5. Összegzés

IV. RÉSZ: A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZETT SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ VÁLASZTÓJOGI SZABÁLYOZÁS POTENCIÁLIS IRÁNYAINAK ELEMZÉSE DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA
1. Az intellektuális fogyatékossággal, pszichoszociális fogyatékossággal és autizmussal élő (és gondnokság alá helyezett) személyek választójogtól való megfosztására vonatkozó törvényes célokról
2. A választójog minden intellektuális fogyatékossággal, pszichoszociális fogyatékossággal és autizmussal élő személytől való megvonásáról
3. A gondnokság alá helyezett személyek választójogtól való automatikus megfosztásáról
4. A gondnokság alá helyezett személyek választójogtól való egyéni bírói döntésen alapuló megfosztásáról és az ennek megalapozásául szolgáló választási képesség méréséről
5. A választójog gyakorolhatóságának minden intellektuális fogyatékossággal, pszichoszociális fogyatékossággal és autizmussal élő személy számára történő tényleges lehetővé tételéről, függetlenül attól, hogy gondnokság alatt állnak-e, vagy sem
6. Összegzés

KONKLÚZIÓ
FORRÁSJEGYZÉK

---

Bevezető

...

A cselekvőképességétől megfosztott és gondnokság alá helyezett fogyatékossággal élő személy olyan, mint Franz Kafka vidékről jött embere, aki engedélyt kér a törvény kapuja előtt álló őrtől, hogy beléphessen a kapun. Az őr válasza az, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Bár a gondnokság alá helyezett és választójoguktól is megfosztott személyek szeretnének a társadalom egyenértékű tagjai lenni, és a demokrácia egyik legfontosabb alapkövét jelentő választójogot gyakorolni, sok esetben a kafkai történet vidékről jött emberéhez hasonlóan csak egy zsámolyt kapnak, hogy a demokrácia - Kafkánál a törvény kapuja - közelében leülhessenek. "Ott ül napokig, évekig. Többször is megpróbál bejutni, és zaklatja az őrt kérdéseivel. Az őr gyakran veti alá kisebb kihallgatásnak, kérdezgeti a szülőföldjéről és sok minden másról, de ezek közömbös kérdések, amilyeneket a nagyurak tesznek fel, és végül mindig azt mondja neki, hogy még nem engedheti be."

Bejut-e? Bejuthat-e egyáltalán? Kaphat-e választójogot a gondnokság alá helyezett személy? Pontosabban, korlátozható-e a gondnokság alá helyezett személy választójoga? Ha igen, milyen feltételek mentén? Ha nem, van-e az államoknak és a nemzetközi és európai regionális szervezeteknek bármiféle kötelezettsége azon túl, hogy elismerik minden fogyatékossággal élő személy választójogát tekintet nélkül a cselekvőképességi státuszára? Milyen irányban fejlődik a gondnokság alá helyezett személyekre vonatkozó választójogi szabályozás? Az értekezésben ezekre az alapkérdésekre keressük a választ a következő lehatárolások figyelembevételével.

- Geográfiai értelemben az értekezés az Egyesült Nemzetek Szervezetére (ENSZ) és egyes tagállamaival kapcsolatos ENSZ Bizottsági dokumentumokra, az Európai Unióra, az Európa Tanácsra, valamint tagállamaikra és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetre fókuszál. Mivel a Fogyatékossággal élő személyek jogainak Bizottsága (CRPD Bizottság) egy viszonylag fiatal 'treaty body' az ENSZ szervezetén belül, ezért kevés záró észrevétel áll rendelkezésünkre, amely indokolttá teszi, hogy a földrajzi lehatárolás ne csak Európára, hanem azon túlra is kiterjedjen.

- Személyi értelemben az értekezés az intellektuális fogyatékossággal, pszichoszociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyekre terjed ki, különös tekintettel azokra, akiket gondnokság alá helyeztek.

- Időbeli lehatárolás tekintetében az értekezés az 1948-tól, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (EJENY) elfogadásától, napjainkig terjedő intervallumra fókuszál. Ennek oka az, hogy az EJENY tekinthető az első olyan releváns instrumentumnak, amely meghivatkozható az értekezés témáját illetően.

- A tárgyi szűkítés eredményeként az értekezés kifejezetten a választójogra, annak aktív és passzív oldalára, valamint a gondnoksághoz fűződő viszonyára koncentrál.

- A diszciplináris lehatárolás vonatkozásában a doktori munka a nemzetközi jog, az európai regionális jog, az alkotmányjog, és a polgári jog metszéspontjában helyezkedik el és magában hordozza a fogyatékosságtudomány eredményeit, valamint a pszichiátriai szempontú megközelítések releváns tételezéseit is.

Mivel értekezésünk célja a téma enciklopédikus, széleskörűen megalapozott és naprakész feldolgozása, ezért a kutatási módszerek széleskörű alkalmazását láttuk indokoltnak. A doktori munka alapvetően kritikai jellegű dokumentumelemzésre épül, melynek során releváns jogi instrumentumok és az interpretációt segítő egyéb dokumentumok, jogtárak, országtanulmányok, adattárak elemzése és tematikus rendszerezése volt indokolt. Az elemzés során törekedtünk a hozzáférhető információk, források összevetésére, mely elsősorban a jogszabályok és implementációjuk megbízhatósága szempontjából releváns. A jogi instrumentumok közötti ellentmondások, valamint összefüggések interpretatív vizsgálata során ötvöztük a grammatikai, a logikai, a rendszertani, a teleologikus, történeti és a komparatív módszereket. Ez a megközelítés egyértelműen jellemzi az értekezés első és második részét, míg a harmadik rész leginkább az összehasonító módszer alkalmazásával tárja fel a doktori munka szempontjából releváns eredményeket. A történeti megközelítés fontos jellemzője mind az első és második részben bemutatott dokumentumokban fellelhető jogfejlődés, mind pedig a harmadik részben elemzett jogreformok vizsgálatának. Az értekezés negyedik részében az interdiszciplináris módszer alkalmazásával, a doktori munka első két részében feltárt eredmények tükrében, de lege lata teoretikus elemzéseket végzünk, és de lege ferenda praktikus javaslatokat fogalmazunk meg.

---