---

Tartalom

Köszöntő

1. Trencsényi László - Nagy Ádám: Tanórán innen, iskolán túl: a szociálpedagógiai gondolat létjogosultsága
2. Sárkány Péter: A szociálpedagógia mint tudomány - diszciplináris identitáskeresés versus szakmaelméleti pragmatizmus
3. Budai István: Lehetséges-e együttműködés a pedagógusok és a szociális szakemberek között?
4. Szöllősi Gábor: Szociális munka és szociálpedagógia - tudományos diskurzusok, kutatási területek
5. Trencsényi László: A szociálpedagógia és a minőségbiztosítás
6. Székely Levente: Digitális világ és szociálpedagógia - a szociálpedagógia ott kezdődik, ahol a fiatalok vannak
7. Nagy Ádám: Ifjúsági munka: a XXI. század szociálpedagógiája?
8. Horváth Ágnes: Miben más? - Pedagógusok, szociálpedagógusok, ifjúságsegítők a képzések rendszerében
9. Fáyné Dombi Alice: A szociálpedagógus mint elméleti és gyakorlati szakember
10. Horváth H. Attila: Informális tanulás történeti vizsgálatának egy lehetséges modellje
11. Makai Éva: A táborozás pedagógiai metodikájának kezdetei Janusz Korczak műveiben
12. Pornói Imre: Összefüggések a két világháború közötti magyar oktatási és szociális rendszerben
13. Fekete Zsombor: Gamification: csodaszer a döcögő hétköznapokhoz?
14. Homoki Andrea: "Járhatóbb utak..." - az iskolai szociális munkában rejlő lehetőségek
15. V. Gönczi Ibolya: A gyermekvédelem útvesztői
16. Karlowits-Juhász Orchidea: Példakép, másképp - gyermekotthonban élő gyerekek példaképválasztásainak kvalitatív vizsgálata
17. Lőrincz Andrea: Testem a vásznam - az államigondozott fiatalok tetováláskultúrájának kvalitatív vizsgálata
18. Rucska Andrea: A fiatalkori prostitúció narratívái
19. Rayman Julianna - Varga Aranka: Tíz év múlva... - különböző társadalmi hátterű fiatalok jövőképe

Szerzőink

---

Előszó

A magyar neveléstudomány 2016-os szputnyiksokkja megerősítette azt a már eddig is jelenlévő trendet, amely a neveléstudományt egyre inkább az oktatás világával, még szűkebben értelmezve az iskola terével azonosította. Tudományos ülések, cikkek, médiamegjelenések tucatjai szólnak a PISA eredményekről, a magyar iskolarendszer sajátosságairól/visszásságairól, miközben alig esik szó a posztmodern társadalomban kibővülő tanulási terekről, az információs társadalom kínálta lehetőségekről és veszélyekről, a szocializációs-nevelési terek újragondolásának szükségességéről. Felmerül tehát a kérdés: van-e mondanivalónk a teljesítményértékelés világától távoli, de a tanulás fogalmához legalább olyan közel álló terület: a nevelési-tanulási terek tanórán kívüli világáról? Ennek okán született meg az ötlet, hogy kerüljön bemutatásra a mérhetőséghez bár kétségkívül komplikáltabb eszközöket igénylő, de ettől még nem kevésbé fontos, a szociálpedagógia hagyományait őrző, de annak megújított, kiterjesztett narratívája - illetve ennek a szaktudományos gondolkodásmódnak és kutatási fókusznak kurrens eredményei - azaz jöjjön létre a Szociálpedagógia a XXI. században kötet.

Kockázatos vállalkozás, mint tizenkilencre lapot húzni. A cím persze nemcsak azt kívánja jelezni, hogy a tizenkilenc szerző csaknem lehetetlen feladatra vállalkozott, hanem azt is, hogy újragondolásra érett a magyar szociálpedagógiai értelmezésegyüttes, hiszen a jelenségvilág is alapvetően változott meg, s értelmezése óhatatlanul elszakadt mind a weimari kezdetektől, mind a XX. századi nemzeti értelmezési keretektől. Így a szociálpedagógiával a neveléstudomány az oktatás értelmezéséből kitörve, a nevelésen keresztül eljut a tanulásfogalom fundamentális kezeléséig.

A kötet szakmai gesztora a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Tudományos Bizottságának Szociálpedagógia Albizottsága (SZPA), amely azon "területeket - és művelőit - igyekszik megjeleníteni, amelyek (akik) szakmai krédójában, kutatási fókuszában a gyerekvilág, serdülővilág, fiatal felnőtti világ (együtt: ifjúsági világ) hagyományos család- és iskolaközpontú neveléstudományi értelmezési keretén túllépő, s e mellett új színtereken, új funkciókban, új közösségekben megjelenő pedagógiai jelenségvilágot tekintik kutatói, feltárási feladatuknak, árnyalva és gazdagítva a neveléstudományi nézőpontokat és diskurzust. Tárgya szerint az SZPA azon praxis sajátos működésmódját vizsgálja (akár éppen szociológiai, de megannyi más társdiszciplína) eszközrendszerével, amelyek beleférnek a fent említett segítő-fejlesztő-facilitáló, pedagógiai értelemben nyíltvégűségével, azaz az eredménykötelem hiányával társított tevékenységegyüttesbe. Célcsoportja szerint az SZPA az individuális: megközelítés mellett a méltatlanul elhanyagolt kisközösségi interakció, nevelés és szempontrendszer fontosságát hangsúlyozza" (részlet az MTA PTB SZPA statútumából).

Nem vállalkoztunk, nem is vállalkozhatunk valamennyi szociálpedagógiai meghatározást egy csokorba gyűjteni - semmi okunk a megközelítések pluralista voltának kárhoztatására - de a jellegzetes nézőpontok összegyűjtésének van jelentősége. A kötetet alkotó cikkek három nagy témakör köré csoportosulnak. Az első terület az elméleti kérdéseket vonja górcső alá, a második rész a szociálpedagógiát történelmi aspektusból vizsgálja, a harmadik egység pedig a gyermekvédelem útvesztőinek lenyomata.

Úgy tűnhet, hogy a tudományok és a kutatási, képzési erőforrások megszerzéséért zajló "küzdelemben" a szociálpedagógia alapvető kérdése a diszciplínához tartozásé, azaz a szociális munka vs. pedagógia elsődleges fennhatóságának kérdése. E vita végletekig hajszolásával azonban elveszítjük fókuszunkból a jelenségvilágot és annak valós értelmezési lehetőségét. Mindazonáltal kísérletet teszünk a diszciplína fogalmi köreinek értelmezésére. Bár magunk a "szociálpedagógiát a pedagógia társadalmi kontextusaként értelmezzük: a gyermekkor halálaként aposztrofált jelenségvilágot, illetve az iskolai ifjúkor és az elhúzódó felnőtté válás jellegzetességeit, amely értelmezések az alapvetően szociológiai- nevelésszociológiai diskurzusból neveléstudományi drámává is transzformálja a problémát" (részlet az MTA PTB SZPA statútumából), fontosnak és intellektuálisan megtermékenyítőnek gondoljuk teret adni az ezen elképzelésből kilépő megközelítéseknek.

Köszönettel tartozunk a kötet három szigorú lektorának (az elméleti indíttatású cikkeket Kozma Tamás, a kvantitatív vizsgálatokat tartalmazóakat Zsolnai Anikó, a kvalitatív és desk módszereket használóakat Knausz Imre lektorálta) és a kiadási hátteret biztosító Pallasz Athéné Egyetemnek. A kötet szerkesztése a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj segítségével valósult meg. Reméljük, hogy a kötettel egyfajta körképet tudunk adni a kurrens kutatási témákról és jellegzetes vonásaikról, valamint a szociálpedagógiai diskurzus mai állásáról.

Nagy Ádám
szerkesztő

---