Halmos Szilvia
A fogyatékosság orvosi és társadalmi modelljének szintézise, különösen a munkajog területén
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS
A dolgozat felépítése és főhipotézise
A kutatás módszerei
1. A fogyatékosságtudomány és egyéb rokon tudományágak területére eső elméleti irodalom feldolgozása
2. A vonatkozó nemzetközi és uniós joganyag elemzése; jogösszehasonlítás
3. A hatályos magyar jog kritikai elemzése
4. Egyéb módszerek: törekvés az inkluzív kutatásra
Köszönetnyilvánítás
A) RÉSZ - ALAPVETÉS I. A FOGYATÉKOSSÁGRÓL, A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK JOGAIRÓL
I. FEJEZET: A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ JOGANYAG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA ÉS MODELLJEI A NYUGATI JOGRENDSZEREKBEN
1. A fogyatékosság felfogásának történeti modelljei
2. Jogfejlődés az Egyesült Államokban
2.1. Az orvosi modell megvalósulása az Egyesült Államokban
2.2. A társadalmi modell megvalósulása az Egyesült Államokban
3. Jogfejlődés a nemzetközi jogban
3.1. Globális jogfejlődés
3.2. Az európai regionális nemzetközi jogi normák fejlődése
4. Jogfejlődés az európai uniós jogban
5. Jogfejlődés egyes európai államok jogában
5.1. Egyesült Királyság
5.2. Németország
5.3. Dánia
6. Jogfejlődés Magyarországon
7. A történeti modellek elemzése a történelmi-politikai tapasztalatok alapján
II. FEJEZET: A FOGYATÉKOSSÁG TERMÉSZETÉRŐL
1. A fogyatékos személyekre vonatkozó jogalkotás és társadalmi cselekvés elvei; a főhipotézis megfogalmazása
2. A fogyatékosság természete a történeti paradigmák szerint
2.1. Az orvosi modell felfogása
2.2. A társadalmi modell felfogása - mint jelenleg uralkodó nézet
3. A társadalmi modell felfogásának korlátai
3.1. A fogyatékosság természete I. - egyéni szint
3.2. A fogyatékosság természete II. - csoportszint
4. A történeti modellek szintézisének szempontjai
4.1. A főhipotézis igazolása
4.2. A szintézis egyik lényeges megnyilvánulása: az észszerű alkalmazkodás
4.3. Valós-e a különbség a fogyatékos és az ép emberek között? Az antropológiai-etikai és a jogi megközelítés
III. FEJEZET: A FOGYATÉKOSSÁG DEFINIÁLÁSA
1. A fogalomalkotás jelentősége
2. A fogalomalkotás dilemmái
2.1. Orvosi versus társadalmi szemlélet
2.2. Egység versus sokféleség
3. Fogyatékosság és rokon kifejezések a magyar jogban
3.1. Antidiszkriminációs jog
3.2. Foglalkoztatáspolitika, munkajog
3.3. Szociális jog
3.4. Köznevelési jog
3.5. Polgári anyagi és eljárásjog
3.6. Büntető anyagi és eljárásjog
3.7. Egészségügyi jog
3.8. A magyar jog fogyatékossággal kapcsolatos definícióinak elemzése
4. Összegzés
B) RÉSZ - ALAPVETÉS II. A MUNKA KÖZPONTI SZEREPÉRŐL
IV. FEJEZET: A MUNKAVÁLLALÁS KÖZPONTI SZEREPE A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁBAN
1. Bevezetés
2. Alapfogalmak: társadalmi integráció, társadalmi polgárság, társadalmi kirekesztődés
3. A munka központi szerepe a társadalmi integráció szempontjából - gazdasági és szociológiai érvek
3.1. A társadalmi integráció és az egyes közgazdasági modellek
3.2. A neoliberális felfogás uralomra jutása egyes államokban és az Európai Unióban
4. A munka központi szerepe a társadalmi integráció szempontjából - gazdasági és szociológiai ellenérvek
5. A munka központi szerepe - etikai és politikai érvek
5.1. Etikai érvek
5.2. Politikai érvek
5.3. Az etikai és a politikai érvekből levonható következtetések
6. Interdiszciplináris kitekintés: a fogyatékos személyek integrációjának elősegítését szolgáló további cselekvési területek
7. Összefoglalás
C) RÉSZ. A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ÉS A MUNKAJOG
V. FEJEZET: AZ ÉRTELMI ÉS PSZICHOSZOCIÁLIS FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK MUNKAJOGI JOGALANYISÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA
1. Problémafelvetés és a hipotézisek
2. Döntéshozatal, belátási képesség, cselekvőképesség, munkaképesség
2.1. A döntéshozatal folyamata. A döntés minősége.
2.2. A belátási képesség fogalma, mérése és jogi konzekvenciái
2.3. A cselekvőképesség fogalma. Cselekvőképesség és emberi méltóság
2.4. A munkaképesség fogalma és vizsgálata
2.5. Munkaképesség és cselekvőképesség
3. A cselekvőképességre vonatkozó szabályozás nemzetközi színtéren
3.1. Az ENSZ Egyezmény 12. cikke
3.2. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye
3.3. Kanada
3.4. Svédország
3.5. Németország
3.6. Írország
4. A cselekvőképességre vonatkozó szabályozás nemzetközi tapasztalatai; a támogatott döntéshozatal fogalma és nemzetközi gyakorlata
5. A cselekvőképességre és a munkaképességre vonatkozó magyar munkajogi szabályozás
5.1. A polgári jog vonatkozó szabályai
5.2. A munkajog vonatkozó szabályai
6. Összefoglalás
VI. FEJEZET: AZ ÉSZSZERŰ ALKALMAZKODÁS KÖVETELMÉNYE A MUNKAJOGBAN
1. Bevezetés; az észszerű alkalmazkodás fogalma
2. Az észszerű alkalmazkodás helye az antidiszkriminációs jog struktúrájában
2.1. Egyenlőségi koncepciók és a fogyatékosság modelljei
2.2. Az észszerű alkalmazkodás viszonya a klasszikus diszkriminációs tényállásokhoz
2.3. Az észszerű alkalmazkodás és a hozzáférhetőség
2.4. Az észszerű alkalmazkodás és a pozitív intézkedések
3. Az észszerű alkalmazkodás kötelezettsége a nemzetközi és az uniós jogban
3.1. Az ENSZ Egyezmény vonatkozó rendelkezései
3.2. A nemzetközi jog egyéb vonatkozó normái
3.3. Az Európai Unió vonatkozó joga
3.4. A vonatkozó nemzetközi és az uniós jogi szabályozás és gyakorlat összegzése
4. Az észszerű alkalmazkodás kötelezettsége a magyar munkajogban
4.1. Az észszerű alkalmazkodási kötelezettség megjelenése a magyar munkajogban
4.2. A vonatkozó magyar munkajogi szabályok dogmatikai és nemzetközi illetve uniós jogi szempontú értékelése
4.3. Az észszerű alkalmazkodási kötelezettség elmulasztásának szankciói
5. Összefoglalás
ÖSSZEFOGLALÁS
1. ALAPVETÉS: A FOGYATÉKOSSÁGRÓL, A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK JOGAIRÓL
1.1. A fogyatékosság paradigmái a nyugati jogrendszerekben
1.2. A fogyatékosság paradigmáinak története a nyugati jogrendszerekben
1.3. A fogyatékosság paradigmáinak fejlődése a magyar jogban
2. A FOGYATÉKOSSÁG TERMÉSZETÉRŐL: A TÖRTÉNELMI MODELLEK SZINTÉZISÉNEK SZEMPONTJAI
2.1. A fogyatékos személyekre vonatkozó jogalkotás és társadalmi cselekvés elvei; a főhipotézis megfogalmazása
2.2. A fogyatékosság természete a történeti paradigmák szerint
2.3. A társadalmi modell felfogásának korlátai a fogyatékosság természetének tükrében
2.4. A történeti modellek szintézisének szempontjai
2.5. Valós-e a különbség a fogyatékos és az ép emberek között? Az antropológiai-etikai és a jogi megközelítés
3. A FOGYATÉKOSSÁG DEFINIÁLÁSA
3.1. Orvosi versus társadalmi szemlélet
3.2. Egység versus sokféleség
3.3. Fogyatékosság és rokon kifejezések a magyar jogban
4. A MUNKAVÁLLALÁS KÖZPONTI SZEREPE A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁBAN
4.1. A munka központi szerepe a társadalmi integráció szempontjából - gazdasági és szociológiai érvek
4.2. A munka központi szerepe a társadalmi integráció szempontjából - etikai és politikai érvek
4.3. Következtetések a munkának a társadalmi integráció szempontjából való központi szerepével kapcsolatban
5. AZ ÉRTELMI ÉS PSZICHOSZOCIÁLIS FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK MUNKAJOGI JOGALANYISÁGÁNAK SZABÁLYOZÁSA
5.1. A cselekvőképességi paradigmák és a szintézisük lehetőségére vonatkozó hipotézisek
5.2. A cselekvőképességre vonatkozó szabályok nemzetközi színtéren
5.3. A cselekvőképességre és a munkaképességre vonatkozó magyar munkajogi szabályozás
6. AZ ÉSZSZERŰ ALKALMAZKODÁS KÖVETELMÉNYE A MUNKAJOGBAN
6.1. Az észszerű alkalmazkodás fogalma és helye az antidiszkriminációs jog struktúrájában
6.2. Az észszerű alkalmazkodás nemzetközi és uniós jogi szabályozása és gyakorlata
6.3 Az észszerű alkalmazkodás kötelezettsége a magyar munkajogban
ZÁRÓGONDOLATOK
FÜGGELÉK
IRODALOMJEGYZÉK
A MAGYAR JOGSZABÁLYOK RÖVIDÍTÉSEINEK JEGYZÉKE
Törvények
Rendeletek
Egyéb rövidítések jegyzéke
Bevezetés
A fogyatékos ember titok hordozója. Hiszen a másság mindig titkot rejt. Több? Kevesebb? Vagy csak egyszerűen más? És ami ebből egyenesen következik: hogyan viszonyulunk hozzá?
Nemcsak az egyének, hanem a közösségek, kultúrák, társadalmak szintjén is jelen van ez a dilemma. Az egyes kultúrák megfogalmazzák a "normát": mi az átlagos, a normális, az ép. A fogyatékos ember ettől rendszerint bizonyos vonatkozásokban eltér. A másság pedig sokféle reakciót válthat ki a többségből: félelmet, tiszteletet, távolságtartást, utálatot, a felsőbbrendűség vagy az alacsonyabbrendűség érzését, a szánalmat, a segíteni akarást. A történelem során akadt olyan kultúra, amelyben csodálták a fogyatékos embert: a hatujjúból táltos, a vakból jövőbelátó, az óriásból és a törpéből mesehős lett. Ennél jóval gyakrabban került a fogyatékos ember a tökéletlen, az alávetett, a gonosz szerepébe, aminek következménye a számkivetés, kirekesztődés lett. A zsidó-keresztény kultúrában a fogyatékosság megítélése vegyes érzelmeket tükrözött: a betegséget, fogyatékosságot egyszerre tekintették büntetésnek (úgy is, mint Isten büntetését, de úgy is, mint a gonosztevőkkel szemben alkalmazható testi büntetések következményét); és egyszerre a felebaráti szeretet, az irgalom gyakorlására való lehetőségként. Ha a fogyatékos emberről való gondolkodás változatos szellemtörténeti formáinak elemzése nem is tartozik e dolgozat témájához, annyi feltétlenül megjegyzendő: a régmúlt kultúrái a "fogyatékos ember"-ben jellemzően a "fogyatékos"-t, és nem az "ember"-t látták meg - vagyis azt, ami a többségtől eltérővé teszi, és nem azt, ami másokkal összeköti.
A fogyatékosság modern és posztmodern felfogása alapvetően két paradigma köré épül, melyeket az orvosi paradigmának, illetve társadalmi paradigmának nevezhetünk. E két paradigma jellemzőit a későbbiekben részletesen ismertetem, dolgozatom bevezetésében csupán ezek lényegadó sajátosságait szükséges megnevezni. Az orvosi modell magvát képező tézis, hogy a fogyatékosság oka az egyénben rejlő, orvosi értelemben vett károsodás. Az egyén a károsodás következtében nem tudja teljes értékűen végrehajtani a főbb élettevékenységeket, így nem képes megfelelni a társadalmi élet kihívásainak. E szemlélet tehát a fogyatékos személyben a "fogyatékosságra" koncentrál, vagyis a fogyatékos embert és az ép ember közötti különbségekre. A társadalom ép és fogyatékos csoportokra való osztása, a két csoport fizikai, jogi, szociális elkülönítése, valamint közöttük egy alá-fölérendeltségi, sőt gyakran szegregáló, diszkrimináló vagy elnyomó kapcsolat létrehozása az orvosi paradigma hozadéka. A társadalmi paradigma e káros társadalmi fejleményre reflektálva, mintegy ennek antitéziseként alakult ki. Alapgondolata, hogy a fogyatékosság okát nem az egyénben, hanem a társadalomban kell keresni. Nem az egyén, hanem a társadalom felelős ugyanis azért, hogy a fogyatékos embereket történelmileg kialakult, és a társadalom struktúráiban mélyen gyökeredző elnyomás, diszkrimináció, kirekesztés éri. A társadalom fizikai, jogi és attitűdbeli kondícióit kell tehát megváltoztatni ahhoz, hogy a fogyatékos személyek a teljes értékű polgárság pozíciójába kerüljenek, azaz megtörténjék a társadalmi integrációjuk. Az orvosi modellel szembeállítva úgy is fogalmazhatunk, hogy a társadalmi paradigma a "fogyatékos ember"-ből az "ember"-t ragadja meg. A társadalmi paradigma tehát a fogyatékos és az ép emberek közötti azonosságokra koncentrál. Erre tekintettel a társadalmi paradigma keretében vált tiltottá a fogyatékos személyek diszkriminációja.
A paradigmák történelmi alakulását tanulmányozva kijelenthető, hogy a fogyatékosságtudományban, a fogyatékos személyeket érintő jogszabályokban, valamint társadalmi-politikai cselekvésben a társadalmi paradigma válik dominánssá. E folyamatban mérföldkőnek számít a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény 2007. évi megalkotása, amely globális léptékben kívánja elterjeszteni a fogyatékosság társadalmi felfogását. Ugyanakkor észlelhető az is, hogy az orvosi modell igen mélyen gyökeredzik a nyugati társadalmak közgondolkodásában, kultúrájában, jogrendszereiben és fizikai környezetében. A jelenkor tehát e paradigmák harcának lehet a tanúja, amely egy teljes paradigmaváltáshoz is vezethet.
Dolgozatom megírásának fő motívuma annak e paradigmaharc várható, illetve kívánatos kimenetelének vizsgálata. Álláspontom szerint a fogyatékos személyeket érintő jogi, politikai és társadalmi cselekvés végső célja ugyanis az, hogy e személyek emberi méltósága és életminősége másokéval egyenlő mértékben védelmet élvezzen, illetve - ezek közösségi vetületeként - megvalósuljon a fogyatékos személyeket teljes társadalmi integrációja. Egyik vagy másik paradigma kiteljesítése sosem lehet cél, hiszen az egyes paradigmák csupán eszköz-szerepet tölthetnek be e célok elérése érdekében. Az egyes paradigmák értéke azon mérhető le, mennyire szolgálják hatékonyan ezeket a célokat. Így elképzelhető, hogy a fogyatékos személyek emberi méltósága, életminősége, valamint - ezek közösségi vetületeként - társadalmi integrációja szempontjából nem kizárólag egyik vagy másik paradigma érvényre jutása lenne a kívánatos megoldás, hanem az egyes paradigmák kritikus vizsgálata, a célnak megfelelő elemeik megtartása és szintetizálása.
...