---

Tartalom

BEVEZETŐ
Benedek András: Előszó
Horváth Ágnes: A pedagógiai polihisztor, avagy a Trencsényi
Nagy Ádám: Szolgálva, nem tündökölve - a mentoráltak nevében

ÜZENETEK A ZÖLD VADONBÓL
Monoriné Papp Sarolta: Mit ér a társadalomtudomány, ha pedagógia?
Siposné Tavaszi Virág: A módszertani trianguláció lehetőségei a tárgy- és környezetkultúra kutatásában
Morva Péter: Egy doktori értekezés szakmai létjogosultságának bizonyítási kísérlete...
Bogdán Péter: Adalékok az eszperantó nyelvű tudományos irodalomhoz
Bohán Mariann, Nagy Ágnes: Gondolatok a fekete pedagógiáról
Tölgyessy Zsuzsanna: Erőforrásaink: a családi történetek
Gazdag Emma: "A gyermekkor természetes igénye: szabadság."
Rucska Andrea: Fiatal felnőttek agressziójának vizsgálata a fizikai aktivitás dimenziójában
Csereklye Erzsébet: Szakképző intézmények felkészítése migráns hátterű tanulók fogadására
Matolcsi Zsuzsa: Aktív és felelős állampolgári készségek és az iskolai közösségi szolgálat
Karlowits-Juhász Orchidea: A Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban működő szeretetszolgálati program módszertani vonatkozásai
Kiss Virág: Művészetalapú módszerek
Mizerák Katalin: Az indiai és kínai művészetpedagógia első mesterei
Körmendy Zsolt: Befogadás és zene
Géczi-Laskai Judit: Tatuálás
Hortoványi Judit: "Kiutat kereső fény" - kamaszrajzok üzenete az 5-szimbólum feladatsorral
Kerekes Valéria: A mese és a mesélés alakulása a magyar óvodai nevelést szabályozó alapdokumentumokban és módszertani ajánlásokban
Csobánka Zsuzsa Emese: A "kortárs szemléletű" irodalomtanítás
Honti György: A beavatás szükségessége
Katona Réka: A fórumszínház missziója a társadalomban és a nevelésben
Novák Géza Máté: Egy inkluzív drámapedagógia felé
Tóth Andrea: A Nógrád megyei zsidóság oktatástörténete az 1700-1900-as évek között; a zsidó tanítók és a zsidó iskolák helyzete
Benyovszky Andrea: Utazás az ismeretlenbe, avagy drámai pillanatok több felvonásban Európa és az Újvilág kultúrájának találkozásáról a konduktív nevelés fejlődéstörténetében
Szarka Emese: Mire tanítanak a zarándokutak? - jelentés 2013-ból
Almássy Balázs: Fiatalok "Nagy Idő"-ben - adalékok Márai Sándor Zendülők című regényéhez

---

Előszó

Sajátos műfajt képviselnek a kerek évfordulókhoz kapcsolódó szakmai kötetek. Míg az ünnepeltnek meglepetésként szolgál(?), a szerkezetüket sok esetben a rendelkezésre álló csekély idő és a terjedelmi korlátok befolyásolják. E kötetben ez elsősorban az előszó esetében van így; ugyanis sok mindent lehetne mondani a kötet korpuszát adó gazdag tematikai tablóról, most mégsem arról, hanem az ünnepeltről szólok. Trencsényi Laciról, kollégámról és kortársamról - másoknak kedves tanárúráról, mentoráról - a civil kurázsi markáns képviselőjéről, akivel a személyes ismerettség barátnak és kritikusnak egyaránt meghatározó és elismerésre méltó. Rátekintve a hihetetlenül színes tartalomjegyzékre, a témák sokaságára és a címekben rejlő vagy éppen felsejlő üzenetekre, megállapítható - s ez legyen akár szubjektív feltételezésem - hogy e kötet fantasztikusan széles horizontot bejáró tematikájában, problémakezelési szándékában, ha közvetve is, de Laciról szól. Kirajzolódni látszik az a kor is, amely kétségtelenül bonyolult és ellentmondásos, amelyben pedagógusnak, közéleti gondolkodónak és a protestálást is nyíltan vállaló közszereplőnek lenni lehetséges - és erre Trencsényi Laci tevékenysége szemléltetőerővel bír - de nem könnyű feladat. Ebből következik, hogy e gondolatok írója a szeretnivaló "nehéz emberek" sorában helyezi el Lacit, aki hangot ad és artikulálja a sokunkban feszülő gondolatoknak, lelkesen szervez és mélyen gondolkodik. Feltételezhetően ekötet éppen az efféle gondolkodó, tépelődő szakmai "maratonista" számára kínál - az eszme és pedagógiai határait horizontálisan tágító - szellemi muníciót, tisztelegve az évfordulós ünnepelt előtt, de a szakmaiság sajátos közegében maradva, esetenként speciális témákat elemezve.

Úgy vélem, az írások közvetve érzékeltetik, hogy Laci életútja nem csupán a kisiskoláskortól, s a szülői indíttatás által kötődik a pedagógia progresszív gyakorlatához, hanem különféle izgalmas szakmai színtereken keresztül vezet el a kutatói-fejlesztői tevékenységekhez, amely mindenkor kapcsolódott a közösségi lét - a ma oly divatosnak tekintett - közösségi hálózatok kialakításához, fejlesztéséhez és működtetéséhez. Sokféle diszciplína megemlíthető volna e sok évtizedes folyamatra történő utalás kapcsán, de tény, hogy a felsőoktatás utóbbi évtizedei e kapcsolatrendszer, valamint - a kötet szerzői által szépen szemléltetett - tematikai tabló kiteljesítésének időszakát jelentik. Szándékolt a jelen idő használata; Laci annyi mindent elkezdett és oly sok releváns folyamatot, kezdeményezést indított útjára, hogy mindnyájunk érdeke a folytatás. Így tekintsük e kötetet olyan, a kort, s szakmai küzdelmeinket tükröző pillanatképek sorozatának, amely konstrukció ihletője Trencsényi László. Ebben a közös munkában - a megoldások keresésében és megtalálásában - továbbra is számítunk intencióira, lelkesedésére, vállalásainak folytatására.

---