Bíró Dávid
Férfi és nő a mai magyar társadalomban
Tartalom
Bevezetés
ELSŐ RÉSZ. A férfi és nő helyzete társadalomstatisztikai adatok tükrében
I. A férfiak és nők részvétele a társadalmilag szervezett munkában
II. Férfi és nő és az oktatás
III. Az időmérlegek. A férfiak és nők időbeosztása
IV. A halandóság és megbetegedések alakulása nemek szerint
V. A férfiak és nők mobilitása
VI. A nők és a gyermekvállalás
MÁSODIK RÉSZ. Férfi és nő kapcsolat és a normák, erkölcs és mentalitás változása
VII. Karakterológiai és mentalitástörténeti előzmények
VIII. Férfi és női azonosságtudat napjainkban
IX. A női és férfi szerepek történeti változása és a "nemek harca" a mai magyar társadalomban
X. Összefoglalás
IRODALOMJEGYZÉK
MELLÉKLET
TÁBLÁZATOK
Bevezetés
Disszertációmban azt vizsgálom, hogyan alakul a nemek helyzete és egymáshoz fűződő viszonya a mai magyar társadalomban. Ahol megtehetem, ott nemzetközi és történeti kitekintést is iparkodtam felhasználni.
Az első részben társadalomstatisztikai adatbázis segítségével összehasonlítom a nemek részvételét a társadalmilag szervezett munka világában és az oktatásban. Megvizsgálom az időmérlegeket, a halandóságot és a megbetegedési adatokat is, továbbá olyan statisztikákat, melyek természetszerűen csak a nőkre vonatkoztathatók (például a születésszám alakulását), de témánk szempontjából nem kevésbé fontosak.
A második rész mentalitás-történeti fejtegetéssel indít, majd a férfi és női azonosságtudat alakulását vizsgálja meg a modern ipari társadalmakban és a mai magyar társadalomban. Meg kell állapítanom, hogy nem lehet egységes női és férfi szerepekről beszélni, hisz a társadalom rétegzett és minden réteg minden osztály különbözőképp formálja a nemek szerepét, azonosságtudatát és egymáshoz való viszonyát, épp ezért felvázolom a női és férfi azonosságtudatot rétegenként és történeti hosszmetszetben is. Ezt követően figyelmemet főképp a mai magyar társadalomra irányítom, és rátérek a "nemek harcára".
Disszertációm hipotézise a következő: a mai magyar férfi helyzete több társadalomstatisztikai mérőszám tekintetében kedvezőtlenebb, mint a nőké. A férfi a nő-férfi kapcsolat dinamikájában defenzívába szorult. Álláspontom szerint a magyar szociológiai irodalom nő-férfi kérdésben vallott álláspontja sok tekintetben módosításra szorul, mert eleddig túlnyomórészt a szociológiai konfliktuselmélet szemlélete érvényesült csak. Eszerint a társadalom egyes csoportjai a társadalom szűkös erőforrásaiért versengve éles harcot vívnak egymással. Egyes csoportok érdekeltek abban, hogy a számukra kedvező strukturális viszonyokat fenntartsák. Számos magyar szociológus úgy véli, hogy a nők elnyomása a férfiak által fenntartott strukturális viszonyokból fakad, melyek az oktatás, a munkavállalás, a mobilitás, a jog területén mind-mind azt okozzák, hogy a férfiak kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint a nők, sőt kihasználják őket.
Ezzel szemben a strukturalista-funkcionalista szemlélet a speciálisan különböző női és férfi szerepekre helyezi a hangsúlyt, melyek a társadalom javát szolgálva különböznek. Parsons szerint például az ún. modern családokban a férfié az ún. instrumentális szerep (célra irányult, a családot a tágabb környezettel összekötő cselekvés), a nő pedig az expresszív szerep birtokosa (feladata a család belső érzelmi stabilitásának biztosítása) (Parsons és Bales, 1964).
Úgy vélem, hogy a mind konfliktus-elmélet, mind a funkcionalista elmélet rengeteg igazságot meglát, de önmagában elvetendő végletet képvisel. Nem igaz az, hogy a női és férfi szerepek különbsége csak a nők elnyomásának eszköze és ezért minden különbséget fel kell számolni a nemek között. De az sem igaz, hogy az instrumentális és expresszív szereposztással a férfiak és nők társadalmi helyzetének különbsége teljesen megmagyarázható és igazolható, és ne lennének férfiakat vagy nőket sújtó igazságtalanságok.
A Nyugaton jelentkező nőmozgalmak célkitűzéseiben két vonulatot lehet megkülönböztetni. Az egyik olyan célokért szállt síkra a hatvanas években, melyek a szocialista országokban már jóval korábban jórészt megvalósultak (a női egyenjogúság deklarálása, a női munkavállalás lehetőségének fokozott biztosítása és az ezzel kapcsolatos szociálpolitikai juttatások, egyenlő jogok a bérezés és a tanulás területén, az abortusz joga). A másik vonulat a kultúra kérdéseit feszegeti, és arra törekszik, hogy sajátos női értékek is jóval erősebben érvényesülhessenek; a mozgalom ezen csoportjai az agresszív férfikultúra átalakítására törekszenek.
Keleten a nőpolitika a hivatalos állami- és pártpolitika részévé vált. Magyarországon a nők férfiakéval egyenlő jogait az alkotmány is deklarálja. A legújabb időkben viszont felmerült az a kérdés, hogy a nők védelme, minden eddig elért vívmány ellenére nem fordult-e a férfiak ellen.
E bevezetőben még két dolgot tartok fontosnak leszögezni: a férfi és női státuszokból fakadó ellentét csak egyike és nem is legfontosabbika a társadalom szerkezetéből fakadó ellentéteknek. (Jóval fontosabb ellentétet és feszültséget okoz társadalmunkban például az állam és a civil társadalom közötti kapcsolat hiánya.) Disszertációmban arra törekedtem, hogy meghaladjam a feminizmus-antifeminizmus vitáját és objektív képet alakítsak ki a nők és férfiak mai magyar társadalomban betöltött helyzetéről.