---

Tartalom

Nagy Ádám: Előszó - az ifjúságügy mint több diszciplínára épülő terület
Székely Levente: Ilyenek voltak - az ifjúság elmúlt negyedszázada
Bán Dóra - Folmeg Balázs - Schmidt Richárd: Esélyek és esélyteremtés
Schmidt Richárd - Bán Dóra - Márton Balázs: Negyedszázad ifjúságügyének szakmai háttere és kutatási alapjai
Nagy Ádám: Az ifjúsági munka három tradíciója és magyarországi értelmezése
Nagy Ádám - Szeifer Csaba: Intézmények és folyamatok
Oross Dániel: A magyar ifjúságpolitika közpolitikai dinamikája
Salamon Eszter: Az ifjúságügy beágyazottsága
A magyar ifjúságügyet meghatározó jelentősebb események
Arcképcsarnok - Az ifjúságügy meghatározó, az elmúlt negyedszázadban távozó egyéniségei.

---

Fülszöveg

A negyedszázad ifjúságügyét felölelő jelentés a fiatalokkal való foglakozás területeit veszik górcső alá, tartalmazva a szociológiai eredményeket, pedagógiai értelmezési kereteket és politológiai elemzési hátteret. Az ifjúságügy ugyanis interdiszciplináris, benne összekapcsolódik a szociológia, a pszichológia, pedagógia, kultúrakutatás, s a diszciplínák találkozása magával hozza az elméleti és a módszertani keretek sokszínűségét, összetettségét. Az ifjúságügy tehát bár a szociológusnak ifjúságszociológia, a pedagógusnak szabadidő-pedagógia, a politológusnak szak- és közpolitika, a szociális munkásnak sérülékeny társadalmi csoportok és egyének védelme, de a közös értelmezés nélkül süketek párbeszédévé válik az egyes szakmák kommunikációja: a szociológus pusztán társadalmi lavírozásnak, kulturális moratóriumnak tekinti a fiatal felnőttkort, a pedagógus nem látja a fiatalt az osztályterem, az iskola falain kívül; a politológus számára nem érthető, hogy a fiatal nem csak egy néha megnyerendő társadalmi csoport része stb. Miképp a - 2009-ben az országgyűlési határozat szintjére emelt gondolkodás dokumentuma - Nemzeti Ifjúsági Stratégia kijelentette "Látjuk... őket, ha iskolában vannak - de nem látjuk őket, ha mellette vagy kívül; látjuk őket, ha akut betegek - de nem látjuk őket, amikor az egészségüket kockáztatják; látjuk őket, ha munkanélküliek lettek - de nem látjuk, amikor munkavállalási képességeik hiányában csődöt mondanak; befogadjuk őket, ha segítségre szorulnak és erről az illetékesek jelzést kapnak - de nem "törődünk" velük, ha jelzés hiányában nem kerülnek kapcsolatba a rendszerrel stb."

---