---

Tartalom

Sosem volt gyerekszobám

VÁLOGATOTT VERSEIM
Születésnapomra
Anyám
Apám emlékére
Tudom
Az óra és a perc
Álmatlanul
A fal
A felhő
Advent
Aggódom
Az ősz lehelete
Árnyék
Árvaság
A pipacs
Boldog kínban
Bilincsben
Bolygónk
Bűnbe estem
Csendemet őrzöm
Cseppre csepp
Csillaghullás
Csapongás
December
Döbbenet
Délibáb
Elcsépelt románc
Emlékezés
Emlékek
Erdőben
Eljönnek majd
Forró nyár
Emlékmorzsák
Régvolt
Elkésett virág
Érted
Fuldokló
Félhomály
Fekete csipkekesztyű
Félelem
Görbe tükör
Ha hazaérek
Haiku
Ha szárnyad lenne
Ha lennék
Hol lehet
Holdvilágnál
Holnap
Hajdan
Illat
Indián nyár
Jöjj éjszaka
Játszótér
Katámnak
Ki érti ezt
Krisztina álmai
Késik a nyár
Könny
Kő voltam
Karácsony este
Könnyű szirmok
Kell a mese
Közönyös világ
Krisztinának
Lány és a bál
Lassú délután
Lángok árnyékában
Magány
Melankólia
Mikor a rózsák
Minden nap kenyér
Naplemente
Ne engedd
Nem is kell
Nem elég
Ne sírj
Ott maradtam
Óhaj
Őszi idill
Őrzöm szerelmed
Őrzöm hitem
Ösztön
Utcakép
Ünnepi gondolatok
Ünnep
Pipitér
Remete
Régi május
Régmúlt
Rejtőzködöm
Szabadon
Szándék
Szemérmetlenül
Szelíd hűtlen
Szerelmeslevél
Szeretném
Sziromnyi szó
Szikrák
Szüretkor
Szavakkal
Tavaszok mennek
Tavaszi ringató
Tegnap láttalak
Tízig...
Tiltottak
Temetőben
Tengeren
Tűz-vész
Valóság
Vasárnap
Varázslat
Várva várt tavasz
Verseim
Világgá
Vita helyett
Vízió
Vízió II,
Voltál
Zápor
Zárt ajtók mögött
Sorsvonat

---

Ismertető

Mindig szívesen olvasom azokat a történeteket, amelyek történelmi hitelességgel mutatnak be egy-egy korszakot, híres, vagy ismeretlen "kisemberek" szemével láttatva az eseményeket. Tóthné Földesi Ilona élete is olyan, mintha egy film forgatókönyvének lapjait forgatnám kezeim között. Egy lány, egy nő, egy asszony sorsa pereg szemem előtt, tele érzelemmel, fájdalommal, szépséggel, reményekkel és csipetnyi boldogsággal. Egy nem mindennapi élet körvonalai bontakoznak ki, ahogy a kötetben haladok előre. Őszinte vallomás, mintha csak egy titkos napló rejtekéből kerülnének elő a féltett gondolatok. A szerző kendőzetlen őszinteséggel írja le cseppet sem könnyű életének eseményeit. A fájdalmak és megpróbáltatások között azonban mindig megcsillan a mosoly és a szépség is.

Ez a kettősség kíséri végig a kötetet, amelynek második felében a versek teszik teljessé az olvasó számára a szinte megfogható emlékvilágot, amelynek képei beleégnek gondolatainkba és nem eresztenek el. Hasonlatok, természeti képek, metaforák, és a tökéletes rímvilág összhangja ritkaság a XXI. századi kortárs irodalomban. Itt azonban olyan egységben van minden sor, amely méltón teszi igazi élménnyé az olvasó számára ezt a könyvet.

Sodródunk a versek hullámain, majd a végére érve megpihenünk, mint "elpattant húr, egy kopott hegedűn." A dallamok, a sorok, tovább keringenek gondolatainkban akkor is, amikor már nincs újabb oldal, ahol még több emlék részesei lehetnénk. Elcsendesedik számunkra a titkok világa, véget ér az időutazás, hogy visszatérjünk a jelen mókuskerekébe.

Tóthné Földesi Ilona könyvét bátran ajánlom mindenkinek, aki elég erőt és kíváncsiságot érez magában, hogy belépjen egy rejtélyes, mégis ismerős világba, ahol megfeledkezve saját gondjainkról átélhetjük mindazt, amelyet a szerző, az elmúlt évtizedek során, miközben furcsa módon mégis szembesülhetünk önmagunk félelmeivel, kételyeivel és saját kis harcainkkal is, hogy megtaláljuk helyünket, ebben a felbolydult világban...

Bakos József

Forrás: http://holnapmagazin.hu/articles.php?article_id=15107

---