---

Tartalom

Bemutatkozás
Városok, parkok, lakóhelyek
Dombok, erdők, hegyek
Folyópartok, patakok
Tó- és tengerpartok
Kilátópontok
Templomok
Virágok, bokrok, fák
Állatvilág
Emberek, események
Tavasz
Nyár
Ősz
Tél
Éjszaka, este
Jelenségek
Zárószó

---

Utószó

Kedves Látogatóm!

Remélem, hogy Ön/Te is szépnek tartod azt a helyet - lakókörzetet, hegy- és dombvidéket, vízpartokat, utcákat, parkokat - ahol élek, és ahol naponta követem gépem, a Canon xxxxD óhaját és kijárok csavarogni. 'A gép kattogni akar!' - és nem tudok ellenállni neki. Mennem kell vele, vinni oda, ahová elindul. Néha, amikor elindulok, fogalmam sincs, hogy merre is fogok menni, csak azt tudom, hogy egy-két-három óra múlva 60-150-250 kép lesz a gépem memóriakártyáján. Hazatérve azokat fel kell dolgozni, el kell rendezni. Kell!

Hogy gyalog járok, a kezemben vagy a táskában a géppel? Igen! Autóból is sok minden látható, de az igazán szép és lélekemelő képek csakis gyalogolva készíthetők. Nem mellékesen a napi 3-10 km sétafikálás egyáltalán nem árt az öreg csontoknak, sőt! A hazatérés utáni gubbasztás a számítógép billentyűzete előtt már sokkal inkább.

De hát, nem lehet minden tökéletes.

Azt ígértem, hogy megmutatom Ausztráliát, ahol most élek. Hát nem teljesítettem az ígéretemet, hiszen semmi olyat nem mutattam be, ami magát Ausztráliát jelenti, jellemezné - még ha minden képet itt készítettem is el. Zömében az elmúlt hónapok képeiből válogattam össze, amit szépnek és jellemzően szépnek véltem.

Be kell vallanom: nem a képek elkészítése jelentette a gondot, hanem a válogatás, hogy mi is kerüljön ide az albumba. Hogy 190 ezret meghaladó kép van a gépem adattárolóiban, az önmagában nem sokat jelent, hiszen az utóbbi hónapok képei azok, amik elsősorban számításba jöhettek. Nem csak a fényképezési technika teljesedése miatt, de azért is, mert a látásmódom is sokat alakult a napi rendszerességgel végzett séta/csavargás közben - és miatt. Ezért a korábbi évek képei közül csak mutatóban szedtem össze néhányat.

Mégis, az első durva válogatás után legalább ötször annyi kép gyűlt össze a rendszerben, amit érdemesnek véltem bemutatni, ami nekem is kiemelten tetszett.

Aztán jött a második menet: sikerült a képek felét kiirtanom!

De a maradék még mindig túl sok, nem lehet a látogatót képek ezreivel terhelni.

Ekkor kértem meg lánykáimat, hogy segítsenek. Könyörtelenül töröljék ki azokat a képeket, amelyeket nem tartanak kellően szépnek, jónak, technikailag hibátlannak.

Az eredmény még mindig túl sok képet jelentett, még mindig sok maradt. - de ez már kezelhetőnek bizonyult.

Nos, ebből töltöttem fel az oldalakat, de most már az egymáshoz tartozás lehetőségét is igénybe véve.

Az eredmény föntebb látható.

Ausztrália? Nem! Sokkal inkább az, hogy én, magam, hogyan is látom a világot, azt, ami körülöttem van. Csak hát a helyszín Ausztrália és ezért a képek róluk is szólnak.

Hogy mégis leleplezzem, hogy ki tartotta a Canont a kezében, mellékelem a saját képemet is. Szelfi! - kiálthat fel a kedves Látogatóm.

Igen, az, de nem olyan, mint amit undorral szemlélek a köztereken és amit a modern telefonokkal gyűjtenek embertársaim. Ott az a lényeg, hogy 'én itt vagyok!'.

Ahogy egy ismerősöm nagybátyja Amerikából ide látogatva megjegyezte, amikor a Wilson Promba elvittem őket, és megkért, hogy az ő gépével ott készítsek képet róla. 'Mert, ugye, az ember szép hátteret választ a fotójához' - mondta.

Most pedig az a lényeg, hogy aki meglátogatott, velem is találkozzon. Így látom én saját magamat! Reggeli fényben, még borotválatlanul, már túlnőtt háréval, és már nagyon elkelne a borbély munkája - amire nem sokkal a felvétel elkészülte után sor is került.

És, hogy igazoljam is a fenti kijelentést, íme, itt a második szelfi.

Viszontlátásra! - de most már kint a terepen, a szépet keresve.

Cser Ferenc

---