...

Rákóczit Bercsényi, és Bercsényit Rákóczi nélkűl képzelni s megítélni nem lehet. A leglángolóbb, önfeláldozó hazafiság, és hajthatatlan, tiszta jellem nemes érczéből, színaranyából vert kettős érem egyik lapját már ismerjük, Rákóczinak az eddigi három kötetben világra bocsátott leveleiből, - most lássuk a másik, sok tekintetben még érdekesebb lapot: mint domborúl ki rajta a nagy szabadságháború szervezőjének, főintézőjének, éltető lelkének, - gróf Bercsényi Miklósnak hatalmas alakja!

Ezen alak senkitsem utánoz, eredeti minden ízében, és tősgyökeres magyar. - Az egykorúak általában, de kivált a bécsi ministerek, s a békeközvetítést fölvállalt Nagy-Brittannia és Holland követei, határozottan Bercsényit tekintették a Rákóczi-forradalom tulajdonképeni vezetőjének; és ha éles eszét, tevékenységét, döntő befolyását az ifjú fejedelemre, s ellentállást nem tűrő vasakaratát a többi vezérekkel szemben, jól a mérlegbe vetjük, - nem is nagyon hibáztathatjuk ama felfogást, főként kezdettől az 1709-ik évig, mely időben Bercsényi befolyása hanyatlani, s Károlyié emelkedni kezd vala. De, mennyiben volt ő a főintéző, mennyiben Rákóczi? - s mily módokon és mily mérvben tudá akaratát a fejedelemmel: egyetlen barátjával szemben érvényesíteni, (mert az ő büszke lelke beérte ezen egygyel, a kihez aztán hű is tudott lenni mindhalálig), - legjobban megfejtik azt a jelen, egészen bizalmas természetű, nagybecsű levelek, melyek már csak ezen, történelmileg épen nem jelentéktelen szempontbúl is fölötte érdekes tanulmányi tárgyat képezhetnek. Erre nézve azonban, természetesen, nem kimerítő egyedűl a csak két évet tartalmazó ezen első kötet, - hanem maga az egész második csoport: azaz Bercsényinek egész az 1711-ik, 12-ik évig Rákóczihoz irott leveleinek ismérete megkívántatik.

Igen sok ezen levelekben a történelem homályos helyeinek megfejtésére vezető titkos czélzat, a levélírónak egyedűl fejedelmi barátja számára, leplezetlenűl írva; s tömérdek lezajlott, gyorsan változó eseménynek kaleidoskopszerű képe, megszámlálhatlan történelmi érdekes részlet, s a szereplőket élesen jellemző tolla, az elbeszélő ajka mindig élénk, - sohasem úntató, és sohasem affectált. Bercsényi előadási modorában van valami sajátosan megragadó; inversiókban oly gazdag irályában csapongó tűz, lankadatlan elevenség, tőrűl sarjadt magyar húmor, s rövid, tömör, velős mondataiban határozottság és erő tündöklik. A fölmerűlő események első melegében írott leveleiben föllobbanó heve olykor ítéleteit egész a kíméletlenség határáig ragadja; de hisz ez oly szellemnél, mint az övé, - mely korlátokat nem ismert, - nem lehet csoda.

Bercsényi úgy is mint történelmi alak, úgy is mint levélíró, egészen eredeti typus, mindenképen méltó a tanúlmányozásra. A magyar szellem ideálja alig testesűlt meg valaha egy emberben jobban, mint ő benne, fajunknak minden fényes tulajdonaival, minden erényével, - de egyszersmind majdnem minden hibájával is.

Ám a magyar, vagy inkább általában a keleti fajnak egyik főhibája: a közönyösség és tevékenytelenség mégis merőben hiányzik benne. És épen a fényes tulajdonok fokozott jelenléte, de viszont e sarkalatos faji hibának teljes hiánya folytán válhatott ő oly jelentékeny történelmi tényezővé.

Valóban, bámúlnunk kell Bercsényi ernyedetlen, óriási tevékenységét, mely e levelekből egész impozáns nagyságában tárúl elénk, s mely őt soha, még a legkétségbeejtőbb körűlmények, a leghitványabb segédeszközök közepette sem engedé sem elcsüggedni, sem tétlenségbe süllyedni. Alig dől dugába egyik, nagy küzdelemmel létesített terve, övéinek képtelenségén, - már serény kezekkel fogott hozzá a második, a harmadik, a tizedik terv valósításához. S ha haragszik, méltó boszújában elkárhoztatja (de titkos jegyekben, hogy egyedűl csak Rákóczi értse) élhetetlen és mégis oly forrón szeretett magyarit, - hanem azért azonnal újra küzd, tesz-vesz, szervez, tervez és vagdalkozik értök, édes nemzetéért, hazájáért!....

Azonban, hagyjuk mindezeket az olvasó szemléletére, leveleiből. Néha négy-öt is szól egy-egy napról: mert Bercsényi a legzaklatottabb napokban, útra kelő táborok rendetlen zsivajában, sűrű lövöldözés, hadak rohanása, seregek vezérlése közben is mindig tud pár perczet szakítani, hogy fejedelmét, barátját legalább nehány, sietve odavetett sorral tudósítsa az állapotokról. Nyúgodtabb órákban pedig egész íveket ír tele, és - alig némi jelentéktelen kivétellel - mindig sajátkezűleg, sőt jó részben titkos jegyekkel. Kivált az 1707-ik évtől kezdve egész hasábok, ívek csupa rejtelmes chiffre-kkel írvák, vagyis inkább rajzolvák teli leveleiben: minthogy ezen csupán ő és Rákóczi által ismert titkos jelek mindenféle négyszögekből, keresztekből, háromszög alakban rakott karikákból stb. állanak. (L. a megfejtésökre vezető kulcsot a kötet végéhez illesztett kőnyomatú táblán; miként sikerűlt feloldásuk? - a jelen gyűjtemény II-ik kötetének 166. lapján említém.)

Mindezen levelek a Rákóczi- és Aspremont-ivadék Erdődy grófok vörösvári levéltárában léteznek, s hogy sajtó alá rendezésüket is magok az eredetiek szerint eszközölhessem: gr. Erdődy István Úr ő Nagyméltósága, e hazafisága, tudománypártolása és liberalitása által oly nagyérdemű főúr szíves engedelméből, jelenleg kezeim között vannak. És csakis így lehetett belőlük a tudomány kívánalmainak megfelelő szabatosságú kiadványt létesítenem. A levelek minden sora kétszer is összeolvastatott általam az eredetivel, melyeknek titkos jegyeit is egyenként kelle fölfejtegetnem, saját fölfedezésű kulcsom segélyével. E nélkűl épen a legfontosabb helyek lennének érthetetlenek; s épen azért nem kíméltem s nem kímélendek munkámban semmi fáradságot.

Az eredeti kiejtésmódot mindenütt híven megtartottam, sőt tulajdonneveknél és idegen nyelvű idézeteknél az ortographiát is, - épen úgy, mint Rákóczi leveleskönyveinél tevém.

Igen nagy kár azonban, hogy Bercsényi leveleit csak az 1704-dik év april havával kezdhetem meg; a korábbiak ugyanis nem maradtak korunkra. Rákóczi tábori archivumát az 1704-ik év elején (talán Tokaj alatt) valami szerencsétlenségnek kelle érni: mert általában csak ezen év tavaszától vannak fenn a correspondentiák. Hogy pl. Bercsényinek a fejedelemhez lengyelországi bujdosásuk alatt és 1703-ban irott levelei már 1710-ben sem voltak meg: mutatja Rákóczi titkos levéltárának Munkácson ekkor készűlt lajstroma (l. Arch. Rákóczianum I. oszt. I. köt. 38-39. l.), melyben Bercsényinek csak 1704-ik, s úgy a következő évekbeli levelei soroltatnak elő. A bujdosást megelőzött időkbűl csudálatosképen csupán csak egy, Rákóczi elfogatása előtt alig két héttel irott levele maradt fönn Bercsényinek, melyet íme, - sorrendbe többek hiányában nem iktathatván, - e helyütt közlünk.

...

Végűl megemlítjük, hogy e kötetnek bevezetéséűl szándékunk volt a gr. Bercsényi-család származását s nemzedékrendét adni, mely czélból számos levéltárból már évek óta feles anyagot gyűjténk egybe. Azonban egy részről épen ezen anyagok sokasága, s más részről a jelen kötetnek az előszabott aránynál már is jóval túlterjedettsége azt eredményezé, hogy említett tanúlmányunkat külön értekezésben bocsássuk világgá, és itt csak e rövid előszóra kelljen szorítkoznunk.

Budapesten, 1875. September végén
Thaly Kálmán, m. k.